Előszó a III. Richardhoz

2006. július 10-én a Shakespeare Fesztivál keretein belül, a Várszínpadon látható az Eõszó a III. Richardhoz címû darab, amelyet a DAH  Kortárs Mûvészetek Központja állított színpadra Vladislav Troickij rendezésében, a DakhaBakra etno-káosz band organikus zenéjével kísérve.

ELŐSZÓ A III. RICHARDHOZ
Misztériumjáték
A DakhaBrakha etno-káosz band közreműködésével
Július 10. 20.30 Várszínpad

Játéktér - Andrew Bovkun
Koreográfus - Lilia Chernous közreműködésével
Világítástervező - Natalya Perchisena, Andrew Bovkun
Jelmeztervező- Natalya Marienko

Drámai szereplők és előadók:
"Kórus" - DhakhaBrakha etno-káosz band:
Alexandra Harbuzova, Nina Harenetzka, Irina Kovalenko,
Olena Tzibulska, Marko Halanevich

III. Richárd: Dmitryi Yaroshenko
Lady Ann: Viktoria Litvinenko
Clarence, III. Richárd: Katherine Vishneva
York hercegnője, Richárd anyja: Natalka Bida
VI. Henrich király: Roman Yasinovskyi
Edward, Wales-i herceg: Vladimir Minenko
Gyilkosok: Ruslana Khazipova,
Zo, Solomiya Melnik
Buckingham hercege: Igor Postolov

Rendező, dramaturg : Vladiszlav Troickij


Amennyiben életünk egy álom, Isten által megálmodott valóság, akkor vajon lehetséges-e, hogy a véres gyilkosságok sorozata, árulás és hitszegés, a hatalomért és vagyonért vívott küzdelem, valamint annak tragikus következményeként a teljes Shakespeare-darab történetét nyíltan átszövő dermesztő sorsfordulatok, az elkerülhetetlen magány csupán a reménytelenül balszerencsés, púpos Richárd rémálma, mely végzetes sorsként kísért? Ilyen benyomások, gondolatok alakítják ezt az elbűvölő darabot, melyet a DAH Kortárs Művészetek Központja állított színpadra "Richard, a harmadik" címmel Vladiszlav Troickij rendezésében.

A valódi sámánizmus rejtélyes szellemisége vagy más vallásos szertartások rítusa által megérintve, sodródva az ön-feloldozásban úgy érezhetjük, mintha a DakhaBrakha etno-káosz csoport különösképpen organikus és eredeti zenéjének hangjai testet öltenének a színpadi térben.

A színészek egy másik valóságot teremtenek jelmezeikben, melyeknek minden egyes darabja önállóan is tiszta szimbolikus jelentést hordoz. Az ima által átélt extázishoz hasonló légkörben lejtett lélektani tánc segítségével felidézik a Richardot körülölelő baljós homályt. Megelevenedik az élet ridegsége és kegyetlen szépsége. Az élet úgy, ahogy van. Az élet a maga sivár valóságában.

Az emberiséget érintő más kérdéskörrel együtt a hatalom és a tekintély problémaköre, ezekkel kapcsolatos dilemmák tárgyalása napjainkban igen időszerű Ukrajnában, melyeken választ keresve a lélek mindig is hosszan időzött: Élet és Halál, Szeretet és Gyűlölet, Hit és Rettegés mind gordiuszi csomóvá fonódnak össze a darabban. Vajon lehetséges-e kibogozni az összekuszálódott szálakat? Mindenkinek személyesen kell megtalálnia saját válaszát erre a kérdésre. Végtére is ezek a problémák egyenesen a nézői szívet szólítják meg.

forrás: Gyulai Várszínház