Jubileum Füreden

"Hazafiság a nemzetiségnek" ez a felirat volt a füredi színház
homlokzatán olvasható 1878. február 18-ig. Ezen a napon kezdték meg
lerombolását, és a következõ esztendõben már a gyógyépület állt a
helyén. Majd ötven esztendõn keresztül szolgálta a hazai színjátszást
nyaranta; attól fogva, hogy 175 évvel ezelõtt megépült, a magyar
színháztörténet harmadik kõépületeként. Évekkel azelõtt játszottak már
itt, mielõtt még a fõvárosban lett volna a Magyar Nemzeti Játékszín...

"HAZAFISÁG A NEMZETISÉGNEK": "Hazánk Fővárosában minden más Vármegyéknek hozzájárulásaik mellett sem állhatott fel a' Magyar Nemzeti Játékszín, elnyomván a' szép szándékot és Intézetet egy bizonyos boldogtalan, ellenséges Lélek..." − írta Kisfaludy Sándor táblabíró a Zalai Karokhoz és Rendekhez beadott javaslatában, amelyben a füredi Savanyúvízen szeretett volna kőszínházat emeltetni. Savanyúvízen (így hívták akkoriban Balatonfüredet, az ott található gyógyvize okán) addigra már a tekintélyes családok mind nagyobb számmal fordultak meg a nyári hetekben, hónapokban. Már nem nagyon volt hely 1827−1828 nyarán sem a forrástól délre eső két vendégfogadóban, amelyek közül a nagyobbik, un. "Alsó Traktérház" ugyan 1826. augusztus közepén leégett, de már 1827-ben reklámszórólapon hirdették meg új áraikat a fogadók, hogy a közönséget el ne veszítsék. A leégett épület helyett, a Ferdber-féle épület 15 szobája és ebédlője állíttatott be, és az "Arany Szarvashoz" nevezett címert viselte sokáig, fogadóképp szolgálva.

A településfejlődés egyik motorjául szolgált az, hogy József nádor felesége, Mária Dorottya főhercegnő két nyáron át is a fürdőn tartózkodott, ahonnan "teljesen meggyógyulva távozott". Nem csoda, hogy a nádor "ornamentum regni Hungariae"-nak, Magyarország díszének
nevezte a fürdőhelyet, és hogy az előkelő, kéthavi sejour nyomán még jobban szaporodtak az úri famíliák. Sokan nem a mulatságok, Anna-bálok, vagy kártyázások és holmi gyomorkúrák miatt jöttek ide, hanem mert elterjedt a híre, hogy a gyógyvíz "afféle franzensbadi" tulajdonságokkal bír, és számos menyecske, még királyi asszony is csupán ezért kedvelte meg a "Savanyúvizetskét". Kisfaludy Sándor is valami hasonló okból kifolyólag volt gyakorta jelen feleségével, Szegedy Rózával, ám esetükben a csoda elmaradt, nem lehetett gyermekük soha...

"A nemzeti nyelv pallérozásának elősegíthetésére... Főtisztelendőséged által kormányzott tihanyi Szent Benedek Rendnek javaiban helyeztetett füredi Savanyúvíznél a már önkényesen (önkéntesen) összeadott s meg ekképpen reménylett pénzeken emeltessen föl, Kisfaludi Kisfaludy Sándor táblabíránk e czél eránt tett több jeles előadásai közben..." − röviden: ingyentelket kért a vármegye Kovács Tamás tihanyi főapáttól, aki aztán hamarosan átengedte színház céljára az eddigi kovácsműhely helyét, sőt, fát is adott az építéshez, a kápolyi erdőből.

A Gyógy tér északi, szemközt nézve baloldali részén, a mai gyógyterem helyén épült fel a színház. Váltópénzben 12,945 forint gyűlt rá össze. Festetich gróf egyik kőbányájából ingyen küldetett hat darab, jón-formára kifaragott oszlopot, amely a homlokzatot tartotta később; a lelkesedésre jellemző módon önkéntes jobbágyok is díjtalanul dolgoztak itt az építkezés során.

A harmadik magyar kőszínház 1831. július 3-án nyílt meg Kisfaludy Sándor buzgólkodásának gyümölcseként − Kisfaludy Sándor prológjával és a "Magyar hölgy" című darabbal, amelyet Komlóssy Ferenc, a Dunántúli Színjátszó Társaság igazgatója Karl Töpfer egy darabjából honosított.

"Valóban úgy látszik, mintha ezen magyar Hazának némely vidékeiből, a
Dunának némely mellékeiből kiszorított nemzeti lélek a Balatonnak körét szállotta volna meg" − mondta Kisfaludy bevezetőjében, a színház megnyitásakor.

Különben meglehetősen egyszerű kőépület volt a színház, és Egressy Gábor szerint csak homlokzatát látták kielégítően csinosnak, belül nem. A földszinti padok nem voltak elég kényelmesek, "a színpadnak semmi gépezete, minden színfalat külön, kézzel kell ki- és betolni; nincs egy annyira szükséges süllyesztője sem." Ezt nagyon kritizálja Egressy − "hiszen a színészet csak ezen technikai requisitumok segélyével képes feladatát, a csalódást (ilusiót) eszközölni!" Javasolta azután, hogy a veszélyes és olvadékony faggyúvilágítás helyett 12 olajlámpát állítsanak be.

A színház tagjai közt volt Balogh István, Lendvay Márton, és felesége, Hivatal Anikó, akik 1833-ban Füredről mentek Budára. 1837-ben, amikor a budai és Komlóssy-féle társulat egyesült, Déryné Széppataki Róza is Füreden működött. Úgy drámák, mint operák is színre kerültek.

Kisfaludy kőszínházát 1878-ban lerombolták, helyén ma a gyógyterem és a fedett sétacsarnok áll. Balatonfüred sokáig az egész országból idesereglett kiváló vendég színészeknek volt kedvelt találkozóhelye, s gyakran itt fedeztek fel új tehetségeket is.

Még 1845-ben, a ligetben nyári színkört is emeltek, majd 1862. június havában nyílt meg a gyógyépület mögött a másik, az erdei színház. Ez már sokkal tágasabb épület volt, s két oldalán és hátul 12 szoba meg két konyha is épült, hogy "a színészek a színháznál lakhassanak, és otthon főzethessenek". A színház köré Simon Zsigmond apát úr illatozó, szép erdőt ültetett. Több mint negyedszázadon át játszott itt Somogyi Károly társulata, s utána 1904-ben Micsey F. György kapta meg egy nyárra, majd Szalkay Lajos. Csaknem minden kiváló magyar színész vendégszerepelt ott egy időben, és ha a színház rosszul ment, rendszerint Blaha Lujza rántotta ki a bajból. Rajta kívül Prielle Kornélia, Tamássy József, Ujházy Ede is többször nagy sikerrel vendégszerepelt itt. Az első világháború idején kórházat rendeztek be, majd szükséglakók foglalták el a házat, és föltüzelték még a padlóját, székeit is, sőt, egyes oszlopgerendáit sem kímélte az ínség. Az épületet egyébként még 1935-ben lebontják.

Az igazi Kisfaludy-féle színháznak eleinte néhány, később mind a hat faragott oszlopát sikerült megtalálni és kiásni a földből, ennyi maradt a hajdani boldog jó szellemből: néhány nemzeti lélekkel megszentelt kődarab, amely ma is látható, és látogatható.

szerző: Takács István
/szineszkonyvtar.hu/

Forrásjegyzék:

- Fára József: A balatonfüredi színház megalapítása, megnyitása és működésének első évtizede - Zalaegerszeg, 1925.

- Rédey Tivadar: A füredi magyar játékszín - Élet, 1924.

- Dr. Németh Antal: Színészeti lexikon - Győző Andor kiadása, 1930., Bp.

- Tábori Kornél: A százéves füredi színház - 1931 - Pesti Hírlap Nagynaptára

- Dr. Sebestyén Gyula akadémiai tag, a Nemzeti Múzeum nyug. könyvtárigazgatójának a Kisfaludy-hagyaték tanulmányozása során keletkezett kéziratai