Avignoni mustra

Július 17-én a francia kulturális miniszter, Renaud Donnedieu de Vabres látogatását, aki a színházi decentralizáció 60. évfordulóját jött köszönteni, egész napos sztrájkkal ünnepelte az OFF-on szereplõ társulatok többsége. Az In-rõl is elmondható, hogy a Franciaországban évek óta vitatott mûvészi szabadfoglalkozású státusz szigorításával kapcsolatos intézkedések kísérte viták a napi nyilvános beszélgetésekben tematizálódnak.

Július 27-én véget ér a fesztivál In része, a három hetes előadássorozat egyik záróerőssége a Párizs mellett, Vitry-ben alkotó fiatal rendező, Frédéric Fisbach munkája, a Szöuli emberek. Japán többszörösen is megidézett ezen a nyáron a fesztiválon, Fisbach egy kortárs szerző, Oriza Hirata segítségével egy 1909-ben Koreában élő japán család hétköznapjairól mesél. Japán színészekkel a családi papírműhely hétköznapi tevékenységeinek bemutatása, teázgatások, jövésmenés  az  1910-es koreai japán megszállást festi meg. Intimitásában megrázó a háztartás, család, szolgák körében a legyőzött-megszálló viszony rajzolata.

fotó: Katsu Miyauchi
Fisbach ezzel a balettszerű előadással névjegyét nyújtja át az avignoni közönségnek, mint  jövő évi díszmeghívott és művészeti igazgató Nagy József után.

Szintén Japánról mesél Eric Vigner Marguerite Duras két egybevont prózai szövegével, Nyári eső Hirosimában címmel, számomra az In idei legemlékezetesebb előadását megteremtve. Szinte felolvasószínházként indul a csodagyerek Ernesto története, aki büszkén vállalja az iskolakerülést, míg ezzel nemcsak helyi szenzációt, de oktatáspolitikai problémákat nem gerjeszt. Duras lüktető mondatai zenei partitúraként lüktetnek az előadás helyéül szolgáló zárt udvaron, a geometrikus díszlet és a színészek felvonulás-jellegű mozgása tovább hangsúlyozza a ritmikus áradást, míg el nem jutunk a hirosimai kataklizmáig.

Peter Brook

megfáradt mester, a dél-afrikai Habib Dembélé szövegével a francia papírok nélkül élni kénytelen munkavállaló keserűségének kölcsönöz hangot és testet. Együttérzésért kampányol, színésze a közönségnek rohan, igaz-e, hogy ő is ember, érzésekkel, jogokkal.  Sizwe Banzi halott, állítja a cím, kénytelen halottat jelenteni a családjának, egy utolsó fotóportréval névváltoztatásra kérni feleségét, ugyanis Sizwe egy utcai vizeldében talált hulla papírjaival ússza meg a kitoloncolást a kenyérkeresetet jelentő nagyvárosból. Amíg nem jutunk el e közvetlen moralitásig, teljesen rendben fut az előadás, ragasztott kartondíszletek, édeskés slágerek, pazar egyszemélyes városportré, ám a kínos arculcsapó tanulság megöli a játék báját, a színésznek nem áll jól a kampányszerep.

fotó: Christophe Raynaud de Lage



Az OFF játszókedve kitart július végéig, az előadások kavalkádja pedig visszaköszön a következő évad műsorán Franciaország-szerte.

Csete Borbála / Színház.hu