MÁSODIK völgyNAPló

Jó melegre ébredtünk. Sokan kimásztak a sátrukból, és egyszerûen egy hálózsákon aludtak tovább. Ennek ellenére a Völgyben élénk az élet, volt aki már reggel kilenckor stoppolásra adta a fejét.

Taliándörögdön az Ősök Házában a legnagyobb délutáni hőségben sikerült elcsípnünk (nem becsípnünk!) egy beszélgetést Légli Ottó balatonboglári borásszal. Mesélt egy kicsit a Balatonfelvidék borvidékének történetéről, majd a bor iránti szenvedély személyes vonatkozásairól. Ő is (mint oly sok borász) családi örökségül kapta ezt a mesterséget, habár tizennyolc éves koráig nemigen érdeklődött a szőlőtermesztés iránt.

Légli Ottó

A beszélgetés közben minden néző meg is kóstolhatta Légli Ottó egyik kedvenc saját borát, az olaszrizlinget, utána pedig a felesége által készített bográcsosból is jutott egy-egy adag.
Nem sokkal ez után Pulán, a Bárkaréten Vörös Róbert, a színház dramaturgja kezdett főzni. Úgy tűnik, ez a bográcsok napja.

Készül már!!!

Közben megérkezett Alföldi Róbert, egyenest próbáról a Nemzeti Színházból, ahol a Tartuffe-öt rendezi épp. A Bárka frissen kinevezett igazgatóját Bérczes László, a színház művészeti tanácsadója kérdezte. A beszélgetést tulajdonképpen Márta István kezdte el az éterből, mi pedig egy igazi, kedves "alföldirobis" telefonbeszélgetést hallgattunk végig a mikrofonok beszerelése alatt.
"Szia, Márta Pista! Nem, most nem érek rá, éppen fellépek, szerepelek Pulán. Tudod, a Művészetek Völgyében! Jó, jó, majd hívlak utána, szia!"
A színész-rendező sok humorral, ám hihetetlen komolysággal és őszinteséggel vallott vágyairól, kudarcairól, a sikerességgel és ismertséggel együtt járó hétköznapi dolgokról, a saját magában lévő színész és rendező viszonyáról, Kapás Dezsőről, egykori osztályfőnökéről...

Alföldi Róbert

Aztán hirtelen leszakadt az ég. Volt, aki be tudott menekülni valahová, volt, akit két falu közt ért el a zápor. A vihar gyorsan elvonult, talán nem okozott maradandó károkat a sátrakban, mint ahogy az tavaly előfordult.

Vihar előtt

Este Kapolcson a Muzsikás együttes két koncertet is adott a katolikus templomban. A zenei anyag alapja a "Szól a kakas" című lemez volt, mely eltűntnek hitt autentikus falusi zsidó zenéket tartalmaz. Ne tessék klezmerre gondolni klarinéttal, hegedűvel, tubával, harmonikával! Eredeti népi hangszereken szólaltatták meg a múlt század elejéről csodával határos módon előkerült zsidó dallamokat: mulatósat, szomorút, kesergőt, vidámat.

Éjjel ugyan még csöpögött egy kis eső, de meg sem közelítette a délutáni nagy zuhét. Reménykedjünk benne, hogy a beígért hűvösebb idő csak enyhülést hoz a jövő hét elején, nem pedig völgyvihart!

Szöveg és fotók: Rick Zsófi