Rákóczi a Rodostói ház udvarán

Rég nem legeltettük a szemünket a kassai Tháliában pazar, drága kelmébõl készült kosztümökön. Valahogy belenyugodtunk a magyarázatba, hogy erre már nem jut pénz, leszoktattuk lelkünket a széprõl. (Juhász Katalin írása/Vasárnap, Pozsony)


Havasi József

És akkor belejt, illetve szabadtéri előadás lévén inkább "kipenderül" Zrínyi Ilona (Kövesdi Szabó Mária) a színpadra tündökletes ruhában, rajta ízléses bundácskával, és a közönség máris felmorajlik. Pedig még nem is láttuk a bájos Amália (Kascsák Dóra) toalettjét a második felvonásban, vagy Rákóczi magyaros szerelését (jelmez: Molnár Gabriella). Azt meg végképp nem vártuk, hogy a mellékszereplők is korhű, összehangolt öltözetben pompázzanak a II. Rákóczi Ferenc fogságai című darabban. A pozsonyi kulturális tárca illetékesei - feltehetően hosszú ideig utolsó - gáláns gesztusként nyúltak zsebükbe, és vetettek alattvalóiknak némi aranyat. Mi pedig hálásak vagyunk, majd jól el kell tenni naftalinba, hogy évek múlva is reciklálható legyen ez a jelmezarzenál.

Rákóczi és bujdosótársai hamvainak hazahozatalát ünnepli idén a város, rendezvény rendezvényt követ, a nagyságos fejedelem neve talán már a helyi szlovákság számára sem cseng ismeretlenül, sőt sokan arra is felfigyelhettek, hogy a titokzatos híresség a Szent Erzsébet-székesegyház kriptájában nyugszik. Tavasszal nagy pompával lelepleztek egy meglehetősen közepesre sikeredett Rákóczi-szobrot a kassai Rodostói ház udvarán, azon a helyszínen, ahol a Thália nyári bemutatója is zajlott.
A színpad elhelyezése tökéletes, a ház legszebb része szinte beépült a szokatlanul egyszerű és nagyszerű díszletbe (Bényei Miklós munkája). Ha úgy tetszik, a ház, a tér, de még a kőkerítés is játszik, segíti az atmoszférateremtést. Az időjárás is kegyes volt a színészekhez és a közönséghez, a hangosítás sem csődölt be, igazi örömünnep volt ez a nyáreste. Ugyan kit érdekel, hogy Szigligeti Ede darabja nem tartozik a korszakos remekművek közé, de még csak a mester legjobb alkotásai közé sem. Amolyan igazi tézisdrámát látunk, tele párbeszédekkel, és ha két szereplő percekig szövegel a színpadon, azt bizony színháziassá kell tenni valamivel. Pinczés István rendezőnek ez szinte mindig sikerül. A mellékszereplők fel-le sétálnak, táncot lejtenek, fal mögül hallgatóznak, néha lesétálnak az előtérbe, sőt szócsata, kardcsata és szerelmes enyelgés is van, nem beszélve a vak igricről (Tóbisz Titusz), aki énekével szépen "ciklusokra" bontja a darabot. Arról nem is beszélve, hogy összesen harmincegy szereplőt számoltam meg a színlapon, játszott itt rendezőasszisztens, kellékes, családtagok és rokonok, már csak a jegyszedő néni hiányzott.


Tóth Tibor, Kascsák Dóra, Bocsárszky Attila

Egyesekről meg nem mondaná az ember, hogy nem a Thália színtársulatának tagjai, értse ezt ki-ki, ahogy neki tetszik. Két komáromi vendéget feltétlenül ki kell emelni: Tóth Tibor talán az első nyílt színi felkacagást kapja, amikor Bercsényiként feltűnik a színen: a bécsi udvari puccparádéban úgy mozog, mint elefánt a porcelánboltban. Benkő Géza Longuevalt, Rákóczi árulóvá satnyuló titkárát alakítja úgy, ahogy azt tőle elvárjuk, azaz nagyon jól. Feltűnően jó a harmadik vendégművész, a civilben operaénekes Havasi József is, aki a fiatal fejedelem (ifj. Bocsárszky Attila) jezsuita pap tanárát játssza, és Richtarcsík Mihály rendezőasszisztens, aki csupán egy jelenetben szerepel, ott azonban remekül teszi a dolgát.
Úgy általában mindenki megtesz mindent, hogy a kényelmetlen padokon görnyedő közönséget lekösse. Érdekes rendezői ötlet, hogy a fiatal és az idősebb fejedelmet apa és fia, azaz a két Bocsárszky Attila játssza, legjobb barátját, Lehmannt pedig Hundzsa Tamás és apja, a Sexit zenekarból ismert Hundzsa István.
Szigligeti darabja azt követi végig, miként szökken szárba és érik meg egy eszme egy ember agyában, aki környezetével dacolva is végigviszi, amit eltervezett. Az eredeti művet Kerényi Ferenc és Moravetz Levente dolgozta át, feltehetően az ő érdemük, hogy ez a folyamat aránylag könnyen követhető. Megtudtunk egyet s mást Rákócziról és a kor bonyolult politikai viszonyairól, és közben élveztük a rendhagyó környezet atmoszféráját. Egy évfordulóra betanult és előadott, többé-kevésbé kényszer szülte bemutatótól ennél több nem várható el.

 
Szerző: Juhász Katalin
A felvételeket Gabriel Bodnár készítette
Forrás: Vasárnap, Pozsony