Első nap

Ha már egyszer bejutott az ember, és bevetette magát a felszabadult emberáradatba, már csak arra volt szükség, hogy elnavigálódjon a banánforma sziget megfelelõ sátrai között, és megtalálja azt a helyszínt, amely most minket érdekel: a Színház- és táncsátrat. Aki esetleg nem lenne járatos arrafelé, geográfiailag az egyik legjobb ponton található ez a részleg. A játszótér mögötti domboldal és a hozzá tartozó színpad, valamint fedett sátor mind helyszínül szolgálnak az egy hét színvonalasnál színvonalasabb színházi programjaihoz és táncelõadásaihoz.


Ballett National de Marseilles

Mivel a programok este kezdődnek, a nyári szabadtéri színpadok varázsa egy lapáttal rátesz a hangulatra. Ki lehet ülni a domboldalra, a szabad ég alá, és ott várni a kezdést. Ha a hangszigetelés nem is működhet igazán az adott körülmények között, a fellépők profizmusára legyen írva, hogy minden külső ingert kiiktatva úgy tudnak belevágni a saját darabjaikba, hogy a néző csak elfeledje a külvilágot.
    22. 30-kor lépett színpadra a Ballett National de Marseilles társulata a La cité Radieuse című darabjukkal, ami azért is volt nagyon stílszerű nyitóakkordja a Szigetnek, mert épp a mai embert érő rendkívül sokféle és eltérő külső impulzus hatásairól mesélt. Az együttest nem nagyon kell bemutatni: a kortárs modern balett élvonalához tartoznak. Magyarországra kimondottan evvel a darabjukkal hívták meg őket, ami, mint mondom, talán nem véletlenül került bemutatásra éppen az első napon. 


Ballett National de Marseilles

   
    A Frédéric Flamand által készített koreográfia roppant összetett, ugyanakkor letisztult. A színpad képét egyszerű, vékonyszövésű vasrácsos négyzetek alkották (a látványtervező Dominique Perrault munkája), melyeket a táncosok a darab során paravánként tologattak különböző térformákat szervezve velük. Aktív részét képezte a látványnak a kivetítő használata is: a megjelenő képek egybejátszása a táncosok közben pergő mozgásával; adott esetben hozzájuk képest ritmikusan eltolódott képek vetítése; vagy éppen konkrét üzenetekkel való operálás.
    A darab éles váltásokkal elkülönített részekből áll, melyek zenéjükben, arculatukban, tempójukban, tánckarakterükben és színvilágukban is mások és mások. Két rész között a színpad is átalakult. A koreográfus nagyon tudatosan él a konkrét értelmező jelek és az értelem elfedésének adagolásával. Ezt példázza, hogy volt olyan jelenet, mikor a vasrácsokra egyértelmű berendezési tárgyak képei vetültek ki: ruhák (ruhabolt), lámpa (szobabelső) stb., s ekkor a táncosok a rácsok előtt eltáncolták a megfelelő helyszín képviselte világot. Máskor viszont egyedüli támpont az értelmezésben a zene és a jelenet tánckaraktere lehetett, valamint a szereplő táncosok száma és viszonya. A tizenöt fős csoport igen sok kisebb egységben dolgozott: és a darabban ez is szerepet játszott. Fontos eleme a nagyvárosi légtér elviselésének és megélésének, hogy mely szituációban van az ember egyedül, mikor valaki mással együtt, és mikor van sokaságban. A La cité Radieuse-ben egyforma hangsúlyt kaptak a társas élet lehetőségei.


Ballett National de Marseilles

A ma sugallt életideálokra különös erővel tért ki a darab: ez esetben is konkrét megnyilvánulások formájában. "Here is an idea to be doubble." Here is an idea: to be young." Here is an idea: to be beautiful." "Here is an idea: to be happy." Ez volt az előadás egyik legmaradandóbb része, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert nem volt eldöntött, mennyiben fogadható el ez a kép, vagy hogy mennyiben utalnak rá gúnyosan.
    Két másik utasítás: "Here is an idea: to be fast.", és "Here is an idea: to be slow." Talán a leginkább táncos gondolat. Az idő, az időhöz való viszonyunk - amin a lelkiállapotunk is igencsak múlik - tökéletesen átvihető táncba.


Ballett National de Marseilles

    A klasszikus alapokra a marseilles-i társulat a legigényesebb modern technikákkal épít. Erőteljesen használja a talajt, lágy, egyben impulzív, dinamikus mozdulatokkal dolgoznak. A Cunningham és a Limón technika kifinomult, rendkívül összehangolt tiszta mozgását, ellazított felfüggesztéseit alkalmazza.
    Ezek után hihetetlen érdekes élmény volt egy gyökeresen más kultúra táncát megnézni, ahol ugyanakkor felfedezhettünk bizonyos közös pontokat a nyugati kortárstánccal.


Ziya Azazi


    Ziya Azazi Törökországból származik, autodidakta úton kezdett táncolni, míg azután modern táncos és balett táncos nem lett Bécsben, később Genfben és Stuttgárdban. 1999 óta foglalkozik elmélyülten a hagyományos török dervistánccal, így kisérletezett ki egy ötvözetet: a dervistánc modern tánccal való egységét. Nálunk előadott produkciója egyszemélyes tánc, folyamatos forgásra épít természetesen; ám mégsem unalmas. Egy percre sem lankadhatott a néző figyelme, mivel forgása olyan testtudatot kíván, mely önmagában is döbbenetes. Hozzá azonban fokról fokra építkező egyenes ívű koreográfia tartozott. Karmozgása és a pörgő dervisruha átalakulása irányította a változást.


Ziya Azazi

A széles dervisszoknya önmagában is eszköz volt arra, hogy kifejezzen valamit. Ziya Azazi fegyelmezett tartása, testének kifeszítettsége és karmozgásának precíz íve körül mintha magától mozgott volna a tányérszerű szoknya. Ez a tánc nem véletlenül egyszemélyes. A tánc folyamán teljes kitárulkozásnak lehetünk tanúi, ezt adja vissza a kar zárt pozícióból való indulása és teljes szétnyitottságba érkezése; végtére pedig ismét a zártságba való visszavonulása. Izzó életet fejez ki, melyet a közönség elsöprő elismeréssel értékelt. Egyszerűnek látszó voltában mérhetetlen mennyiségű érzelmet fejezett ki ez a tánc, ezért lehetett olyan hatalmas sikere.
    Holnap új programok várják a látogatókat, több izgalmas előadás is lesz, úgyhogy ki-ki válassza ki, ami őt érdekli.

Szerző: Csoma Orsolya
Fotó: Nehéz Andrea