Debreceni Jel Fesztivál

Nagy József, avagy Josef Nadj, amilyen francia fülnek barátságossá tett névvel az Orléans-i Táncközpontot igazgatja immár tizenegy éve, júliusi avignoni díszvendégsége után szeptemberben Debrecenben kapott személyre szóló fesztivált.


Jelenet a Woyzcek című darabból

Nagy József koreográfusi pályafutásának 20. évfordulóján a Csokonai Színházban láthatjuk 18-án az Éden című előadást, mely 2004-ben Szelevényi Ákos (azaz Akosh S., hisz ő is Marseille-ben él s alkot, vagyis franciának befogadhatóra egyszerűsít nevet, de nem zenét), szóval az ő etno- illetve freedzsezz alapjaira készült e tánc. A hazatérni vágyó hős egyik alapmotívuma a Nadj-daraboknak, az Éden címét is valahol a hazatérés, mint a paradicsomba megtérés, illetve az ehelyett talált pokollal szembenézés történetével írja le az alkotó. Nadj-nál a legmegkapóbb érzetet valamilyen ősi, népi(táncos, -zenés) tisztaság, keresetlenül egy meglesett rítusba engedett betekintés ad. Vagyis a színpadra vet saját világából olyan szeletet, amely segítségül hívott más alkotásokon keresztül, legyen az az ihlető zene, vagy szépirodalmi szöveg, egy elfeledett, vagy sosem megélt ősi tapasztalatot tár nézője elé.
A Jel fesztivál kétszer mutatja be (20, 21) a Georg Büchner drámájára építkező Woyzceket, mely eleve szétszabdalt, befejezetlen darab, eképpen tökéletes alapot teremt Nagy József montázstechnikájának. A töredékszerűséget Nagy a legtisztább irodalmi értelemben használja, gyakran irodalmi alapokból építkező előadásaiba néhány kulcsmondatot csúsztat. Ezek a mondatok a koreográfus számára mintegy önéletrajzi referenciaként szolgálnak, és alkalmat teremtenek saját alapfogalmai, mint a létezés, az idő érintéséhez.

 (Csokonai Színház, Debrecen, 2006.szeptember 18-23)
 
Színház.hu /Csete Borbála