A Nemzet Színésze:

A Nemzeti Színház Igazgatósága közli, hogy Király Levente  Kossuth-díjas színmûvészt , a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagját választották meg Zenthe Ferenc megüresedett helyére a Nemzet Színészei ma délután a Nemzeti Színházban.  Az esemény szûk körben, a sajtó nyilvánossága nélkül zajlott. A 2000-ben életre hívott " A Nemzet Színésze" cím viselésére a jutalmazottak életük végéig jogosultak, egyszerre tizenketten. "A Nemzet Színésze" címet a nemzeti kulturális örökség minisztere egyetértésével a Nemzeti Színház adományozza annak, aki fõ- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott, 62. életévét betöltötte, illetve négy évtizedet a színészi pályán vagy 20 évadot - évadonként legalább egy szerepben - a Nemzeti Színház színpadán töltött.


Király Levente

Az elismerést azzal a céllal hozták létre, hogy a nemzeti színjátszás élő művészei közül kitüntesse a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket elért művészeket.
Az első alkalommal 2000. augusztus 22-én odaítélt címet Agárdy Gábor, Berek Kati, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Garas Dezső, Kállai Ferenc, Lukács Margit, Máthé Erzsi, Psota Irén, Raksányi Gellért, Sinkovits Imre és Törőcsik Mari kapta meg. Sinkovits Imre helyét 2001-ben Avar István, Lukács Margitét 2002-ben Komlós Juci, Bessenyei Ferencét 2005-ben Zenthe Ferenc, Agárdy Gáborét az év elején Szabó Gyula örökölte meg.


Király Levente az Éjjeli menedékhelyben
Fotó: Eöri Szabó Zsolt


Király Levente
Született: Bp., 1937. márc. 6.

Tanulmányok:
Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1955-59.

Életút:
1959- a szegedi Nemzeti Színház tagja,
1986- örökös tagja.

Díjak:
Jászai Mari-díj (1967), Juhász Gyula-díj (1969), Babits Mihály-díj (1975), Makó Lajos-díj (1984), Érdemes művész (1986), SZOT-díj (1988), Hekuba-díj (1996), a Színikritikusok díja (2002), Kossuth-díj (2003).

Főbb szerepei:
Mercutio (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Falstaff (Shakespeare: IV. Henrik), Figaro (Beaumarchais: Figaro házassága), Firsz (Csehov: Cseresznyéskert), Kikiáltó (Weiss: Marat halála), Méltóságos (Görgey: Komámasszony, hol a stukker), Kean (Dumas-Sartre: Kean, a színész), Kerekes Feri (Kálmán: Csárdáskirálynő), Nestor (Breffart: Irma, te édes), Bob (Thomas: Charley nénje), Sancho (La Mancha lovagja), Konferanszié (Kabaré), Tevje (Hegedűs a háztetőn), Fagin (Oliver), Haynau (Jókai: A kőszívű ember fiai), Amos Hart (Kander: Chicago), Frosch (Strauss: Denevér), Witkiewicz: Hőbörgő Mátyás János Károly, Heródes (Jézus Krisztus szupersztár), Dürrenmatt: A nagy Romulus, Schneider Mátyás (Nóti: Hippolyt, a lakáj), Doolittle (Loewe: My Fair Lady), Hašek-Bednár: Švejk, Sir Böffen Tóbiás (Shakespeare: Vízkereszt), Ragueneau (Rostand: Cyrano de Bergerac), Csebutikin (Csehov: Három nővér), Orlovszkij (Csehov: A manó), Leonato (Shakespeare: Sok hűhó semmiért), Willy Loman (Miller: Az ügynök halála), Abby Brewster (Kesselring: Arzén és levendula), Galilei (Brecht: Galilei élete), filmen: Nem (1965).