Tradicionális indiai kultúra

A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Magyar Központja, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Vidám Színpad és az ICCR (Indian Council for Cultural Relations) közös szervezésében ezév október végén és november elején két különleges elõadás látható a Vidám Színpadon. Október 22-én este 8 órakor Alarmel Valli és Madhavi Mudgal, indiai táncok vílághírû mesterei mutatkoznak be  a Samanvaya" (Találkozás) címû elõadásukkal. November 4-én és 5-én pedig a szintén indiai Pavakathakali Bábszínház "Mesék a Mahábháratából" címû produkciója látható 15 és 19 órai kezdettel.

SAMANVAYA / TALÁLKOZÁS

Zenészek:
Gandhi Malik - Pakhawaj
K Ramesh Babu - Mridangam
Manikuntala Bhowmik - Ének
Lata Ramchand - Ének
Purna Chandra Maji - Ének
C.K. Vasudevan - Nattuvangam
Srinivas Satpathy - Fuvola
K.Ganaraja - Hegedű
Yar Mohammad - Sitár
Arushi Mudgal - Tanpura

Világítás: Gautam Bhattacharya

Koncepció és koreográfia: Madhavi Mudgal és Alarmel Valli

Előadások:
Vidéken:
2006. október 20. péntek, 19 óra, Veszprémi Petőfi Színház
Budapesten: 2006. október 22. vasárnap, 20 óra, Vidám Színpad

Samanvaya szanszkrit szó, amelynek jelentése "találkozás". Ebben az előadásban az indiai klasszikus tánc két legkiemelkedőbb képviselője, Madhavi Mudgal és Alarmel Valli együtt szerepel. Egyikük az odissi, másikuk a bharatanatyam tánc művelője, és arra vállalkoztak, hogy közös produkcióban saját műfajukat tovább fejlesszék, egyedi látásmódjukkal újítsák meg a hagyományokat. Szólóikban az odissi és a bharatanatyam legnagyobb indiai mestereitől átvett gazdag tánckifejezések, valamint a lírai, klasszikus indiai zene érvényesül. Az indiai klasszikus táncnyelvet a zene, a költészet, a színház, a festészet, a szobrászat és a filozófia határozza meg, irányítja. Az ebből építkező Alarmel Valli és Madhavi Mudgal táncosként és koreográfusként saját táncnyelvéből alkotja meg költői koreográfiáit: valamennyi táncuk egyéni számadás.


A Samanavayában a táncosok arra tettek kísérletet, hogy rátaláljanak a közös táncnyelvre, hogy új dimenziókat adjanak, miközben megőrzik saját tánchagyományaik egyediségét. A bharatanatyam geometrikus, lineáris struktúrája és dinamizmusa, valamint az odissi érzéki költőisége, kecses hullámzása ötvöződik a produkcióban. A két formanyelv szövete és árnyalatai hol jellegzetesen eltérnek egymástól, hol egymásba kapaszkodnak, mindig kiemelve valódi jellegzetességüket.
Valamennyi táncstílus egy meghatározott zenei tradícióhoz kötődik. Néhány zenedarab éles megvilágításba helyezi a hindusztáni  műfajok sajátosságait, de az előadás zenéje több zenei stílus összeolvasztásából születik. A táncosok olyan nagyszerű zenészekkel dolgoznak, mint Madhup Mudgal és Prema Ramamoorthy, akiknek különböző stílusokat ötvöző zenéje egybecseng a két koreográfus koncepciójával - a "találkozással". Az előadásban elhangzó zene nagy részét felkérésre komponálták, amelyben szóló- és közösen előadott táncok keverednek.
 
A nemzetközileg elismert Alarmel Valli olyan nagy mesterektől tanult, mint amilyen Pandanainallur, Sri Chokkalingam Pillal és fia, Sri Subbaraye Pilla. Kitágította az odissi tánc határait, hogy kialakítsa saját stílusát, amelyről egy tánckritikus a következőképpen ír:  "Valli páratlanul egyéni, a látható ellentmondásokat könnyeden harmonizálja, táncát a linearitás, a költészet, a szimmetria, a kanyargósság, pontosság és szárnyalás jellemzi." "Tánca a mozgás tiszta örömét adja. ... az érzelmek korlátlan, határtalan finomságát, a formák bonyolultságát, az Isteni sejtelmet. Rendet tud teremteni a káoszban."
Alarmel Valli számos díjat kapott: 1991-ben a legfiatalabb táncosként elnyerte a Padmasti díjat, 2004-ben India legmagasabb kitüntetését kapta, amelyet India elnöke nyújtott át. Ugyanebben az évben Franciaország kormánya az Irodalom és Művészetek Lovagi címét adományozta Vallinak.
A BBC 2 filmet készített Alarmel Valiról.
Madhavi Mudgal  India vezető klasszikus táncosa, az  odissi hagyomány legismertebb és elismertebb képviselője, a legendás hírű Kelucharan Mohapatra guru tanítványa. A világ  szinte valamennyi jelentős városában és fesztiválján fellépett már. Az Edinburghi Fesztiválon tartott fellépése után Alaastair Macaulay a következőket írta róla a Times irodalmi különszámában: "Margot Fonteynhez fogható táncos... Táncának összhangja és finom arányossága a hatalmába kerített. Mozdulatai belső nyugalomból születnek; egy csodálatosan eleven torzó mozdulataiként térben és időben meghatározott architektúrába rendeződnek, s időről-időre nyugvópontra jutnak."...
Madhavi Mudgal több filmet készített az odissi táncról. Nemcsak a nemzetközi színpadok elismert szólistája, hanem a kritikusok elismerését is kivívta. Gyermekkorától kezdve nagy mesterek irányították tanulmányait, amelyben zenész családja is jelentősen segítette. Több generációt tanított az odissi rejtelmeire elsősorban a Gandharava Mahavidyalaya művészeti intézményben.
Számos hazai és nemzetközi kitüntetésben részesült, többek között India állam elnökétől vehette át a Padma Shri díjat, a francia kormánytól pedig a Művészetek és az Irodalom lovagja kitüntetést.

***

MESÉK A MAHABHARÁTÁBÓL

hagyományos indiai kesztyűsbáb előadás

Bábosok:
Keshi Ramakrishan, K.V. Ramakrishan,
Srinivas Centán
itakkán, cenkila gongon játszó zenészek

Időpont:
2006. november 4-én 15 és 19 óra
2006. november 5-én 15 és 19 óra
Helyszín: Vidám Színpad

Keralában négy évszázad óta mutatnak be pavakathakali előadásokat kesztyűsbábokkal.  Bizonyos szóbeli források szerint ennek a  Arimala-pavakuttu elnevezésű bábszínház az őse, amely Indiai déli részén vált ismertté. A pavakathakali elnevezés a 18. század elején tűnik fel először. A pava babát, bábot jelent, a kathakali pedig elbeszélő előadást. Ez a műfaj végül is a kathakali, India legrégebbi hagyományait őrző szent színházának utánzásából született, és alapvetően a Mahabharata és az Aryamala-Natakam epizódjait dolgozza fel.
 A bábok kb. hatvan centiméteresek, a fejet és a kezet fából faragták, az arcokat, melyeknek arcát épp úgy, ahogy a színházban, élénk színekkel festenek meg a szereplők a karakterének megfelelően. Az a néhány család, amely megőrizte a keralai bábszínházi hagyományokat az Andi-Pandaram nemzetséghez tartozik, és a Tamil Nadu határ közelében él. Eredetileg vándorkomédiások Keralába menekültek, és itt olvasztották művészetükbe
a kathakali mintájára felépített bábjátékos hagyományt. A falusi lakosság körében a Pavakathakali népszerűségnek örvendett, és a módosabb családok támogatását élvezhette. A közgyűjteményekben és magán múzeumokban őrzött bábok jól mutatják, hogy milyen gondosan munkálták ki ezeket a figurákat. Az egyik utolsó bábos, Shamu, egészen az 1950-es évekig gyakorolta művészetét és járt faluról falura, házról házra, különösen bizonyos vallási ünnepeken. A bábosokból, narrátorból és zenészekből álló társulata hat vagy hét főből állt. India függetlenné válása a pavakathakali hanyatlását hozta, amely elsősorban a mozi megerősödésének tudható. 1981-ben két színházi ember, Gopal Venu és testvére Ravi Gopalan Nair kutatómunkájának köszönhetően kelt új életre a pavakathakali bábjáték.
Az előadásban a Mahabharátából mutatnak be két részletet.

A rendezvény támogatója az IKEA

Forrás: ITI Magyar Központ