Deutsches Theater és Frenák Pál

Budapesti Õszi Fesztivál keretében ezúttal a Deutsches Theater Berlin Faust címû elõadását tekinthetik meg az érdeklõdõk a  Nemzeti Színházban. A darab rendezõje, Michael Thalheimer nem elõször borzolja a kedélyeket sajátos színházi nyelvezetével. Valószínûleg a mostani modern környezetbe átültetett Faust-adaptációja sem hagyja majd hidegen a befogadókat. A színház mellett a tánc kedvelõi is találnak csemegét ezen a hétvégén a BÕF kínálatában. A Mu Színházban Frenák Pál TRA-CE címû, egyetlen szólistára épülõ koreográfiájával ismerkedhetnek meg mûfaj iránt fogékonyak.


Jelenet a Goethe: Faust c. előadásból
Fotó: Katrin Ribbe

Deutsches Theater Berlin [D]:
Johann Wolfgang von Goethe: Faust
- első rész -

Faust: Ingo Hülsmann
Mephisto: Sven Lehmann
Wagner: Peter Pagel
Schüler: Horst Lebinsky
Margarete: Regine Zimmermann
Marthe: Isabel Schosing
Valentin: Henning Voigt

Díszlet: Olaf Altmann
Jelmez: Michaela Barth
Zene: Bert Wrede
Világítás: Olaf Freese

Előadások: Október 19. 20., 19.00 óra
Helyszín: Nemzeti Színház

Rendező: Michael Thalheimer

A Nemzeti Színházzal közös program.
Talán van, aki még emlékszik a felháborodásra, amit három éve Michael Thalheimer rendezése keltett az Őszi Fesztiválon. Akkor Molnár Ferenc Liliomját hozta el Budapestre - s tiporta össze sokak szerint -, hogy egy rendkívül markáns, s nemcsak a molnári hagyománytól, de általában a Kárpát-medencei színházi tradícióktól is független színházi nyelvvel szembesítse a magyar nézőket. Idén már a Deutsches Theater Berlin művészeti vezetőjeként érkezik Magyarországra, társulata és a legnagyobb német klasszikus társaságában. A korábban zenészként és színészként is dolgozó, majd több német városban is rendező Thalheimer Goethe Faustjának első részét még 2004-ben vitte színre (azóta megrendezte a monumentális mű második részét is). Amint az sejthető, számára a tradíció tisztelete nem jelenti a hagyományos színházi nyelv használatát: az előadás konvenciókat félresöprő, szikár, lecsupaszított értelmezése szélsőségesen eltérő befogadói reakciókat váltott ki. A modern környezetbe átültetett Faust-adaptáció a gondolatok intellektuális erejére és a színészi szuggesztivitásra támaszkodik, s az utóbbi évek legfontosabb német színházi eseményei közé tartozik. És az előadásból az is egyértelműen kiderül, miért a Deep Purple zenéjét választotta Thalheimer Goethe szavainak hátteréül.

***

Compagnie Pál Frenák: TRA-CE


Közreműködik: Várnagy Kristóf
Videó: Nemes Viktor
Színpadi látvány: Frenák Pál
Fény: Tommy Trzaskus
Zene: Fabrice Planquette
Jelmez: Frenák Pál

Előadások: 2006. október  19. 20. 21., 20.00 óra
 Helyszín: MU Színház


Frenák Pál
Fotó: Sándor Katalin

Négyzet alakú plató a színpadon: tér a térben. Kék szín vetül rá: akár medence is lehetne. Egyetlen szólista: békalábakkal, úszószemüvegben. Ezek a külsőségei Frenák Pál legújabb - Várnagy Kristófra megálmodott - estjének. A TRA-CE címet viselő kamaradarab a koreográfus, az előadó, a zeneszerző és egy videóművész szoros alkotóközösségének gyümölcse: az ember négy, egymástól független, de átjárható én-állapotát ábrázolja a lélek legkülönbözőbb rezdüléseire érzékenyen nyitott Frenák meggyőződése szerint. Az ÉN négy arca: az ösztönös, az önmagára ironikusan reflektáló, a transzban lévő és a tudatos minduntalan keresi identitását, hol teljesen belemerül a szerepébe, hol a határait keresi, és kilép annak keretei közül. Az önazonosság keresésének kínjait groteszk ábrázolásmóddal könnyeddé, játékossá oldja Frenák ebben a meglepően visszafogott, a belsőt, a lelki tartalmak mélyét vizsgáló koreográfiában. A használt tér sajátos kialakítása, Várnagy Kristóf játékának intimitása, a táncos tartós közelsége teszi igazán vallomásossá e szólót. A Párizsban és Budapesten élő s alkotó koreográfus-táncművész újabb, (egy)személyes, vallomásos hangvételű produkcióját új felfedezettje tolmácsolja. Az előadó alkotó-partnere a TRA-CE videóanyagát jegyző Nemes Viktor, az est zeneszerzője pedig a francia Fabrice Planquette. A jelmez és fényterv egyaránt a koreográfus nevéhez fűződik.

Forrás: BŐF