Õszi bemutatók a Katonában

A Katona és a Kamra is megtartotta az évad elsõ bemutatóját. Október 28-án Máté Gábor rendezésében került színre Thomas Bernhard: Pisztrángötös címû darabja a Kamrában, csütörtök este pedig Bodó Viktor rendezésében A nagy Sganarelle és Tsa. címû elõadást nézhette meg a Katona közönsége.


Bezerédi Zoltán, Pálmai Anna e.h.
fotó: Szilágyi Lenke


- Thomas Bernhard: Pisztrángötös -
Fordította: Tandori Dezső

Caribaldi, cirkuszigazgató: Bezerédi Zoltán
Unoka, kötéltáncosnő: Pálmai Anna e.h.
Zsonglőr: Takátsy Péter
Állatidomító: Mészáros Béla
Tréfacsináló: Szacsvay László

Díszlet: Cziegler Balázs
Jelmez: Nagy Fruzsina
Mozgás: Magyar Éva
Zene: Sáry László
Rendező munkatársa: Tóth Judit

Rendező: Máté Gábor

 Előadás időpontok: 2006. november 3., 4., 11.

“Bernhard negyedik színdarabja különösen szűk térben játszódik: Caribaldi cirkuszigazgató lakókocsijában. Caribaldi 22 esztendeje próbálja itt négy játszótársával - az állatidomárral, a zsonglőrrel, a bohóccal és saját unokájával - Schubert Pisztrángötösét, abban a reményben, hogy egy szép napon majd felléphetnek vele a manézsban: a tökéletes zene egyetlenegy alkalommal. Csakhogy a próbák rendszeresen kudarcba fulladnak; a darab az ember perfekcionista illúzióinak keserű kigúnyolása és paródiája. (...) Az egyik oldalon ott áll Caribaldi álma Arhangelszkről, amelyet joggal érthetünk a tökély és a harmónia metaforájaként, a másik oldalon viszont ott a formulaszerűen vissza-visszatérő mondat: ’Holnap Augsburg’, amely félreérthetetlenül utal a 22 éve fönnálló helyzet változatlanságára. (...) Bernhard Pisztrángötös (A szokás hatalma) című darabja egy olyan életforma színpadi ábrázolása, amely kénytelen beérni saját keretfeltételeinek sztoikus elfogadásával: az okok elkallódtak, a megszokás vette át a hatalmat."

Manfred Mittermeyer (Kurdi Imre fordítása)


Takátsy Péter
fotó: Szilágyi Lenke

Nyilván nem véletlen, hogy a Kamrában Pisztrángötösre változott Thomas Bernhard A szokás hatalma című darabja. A roppant egyszerűnek tetsző tartalmi mozzanat helyett a megformálás lényegére igyekszik irányítani a figyelmet. Teljes joggal. A mindig keserű és dühös humorú osztrák írónak ugyanis ez a darabja is, akár A színházcsináló vagy A világjobbító, egyfelől a dilettáns perfekcionizmus, maximalizmus, megszállott szorgalom ábrázolása, amely akár minden művészi, sőt minden emberi törekvés hiábavalóságát is jelezheti. Másfelől a mű maga is egyfajta maximalista kísérlet a tökéletes zenei forma színházi utánzására. Máté Gábor rendezésének gyaníthatóan ugyanez a szándéka. Öt színészt öt zenei szólamként megszólaltatni. Hiszen a szöveg is szólókra, kontrákra, visszatérő motívumokra, ritmikus ismétlésekre épül. Nem történetet beszél el, hanem állapotot jár körbe. Caribaldi cirkuszigazgató társulatával huszonkét esztendeje gyakorolja Schubert Pisztrángötösét. Csak azért, hogy meg-megrendülő koncentrációját karban tartsa a zene segítségével. Állítólag a tehetség kilencven százalékban szorgalom. Caribaldi a maradék tíz százalékot is szorgalommal pótolná. Mindenkiből művészt faragna. A zsonglőrből, a bohócból, az állatidomárból, a kötéltáncosból, és persze önmagából is. Közben arról is ábrándozik ugyan, hogy egyszer a manézsban előadják a darabot, de tudja, hogy ez lehetetlen.


Bezerédi Zoltán, Pálmai Anna e.h., Takátsy Péter
fotó: Szilágyi Lenke

Cziegler Balázs festőien romos cirkuszkocsiban helyezte el a játékot, Nagy Fruzsina hasonló, szegényesen látványoskodó ruhákat adott a szereplőkre. A színészekre azonban szinte megoldhatatlan feladat hárul. A dilettantizmus ábrázolásából kellene magas rendű harmóniát teremteniük. Slampos figurák megjelenítése közben klasszikus zenei pontosságot elérniük, hiszen mérceként végig jelen van a Pisztrángötös. Holott a téma és az írói formálás legfeljebb groteszk scherzóra, modern disszonáns zenei tréfára nyújtana lehetőséget. Ráadásul mindenkinek kettős szerepet kellene játszania, a jellemformálást zenei szólammá is kellene alakítania. S ha ez sikerül, mint Takátsy Péternek, aki az első jelenetben tényleg hegedűszólóként adja elő a keresetten piperkőc zsonglőr szövegét, akkor ezt a szokatlan hanglejtést még a közönséggel is el kell fogadtatni. A bemutatóra nem állt még össze igazán az a zenei forma, amely végül mindent igazolna. Bezerédi Zoltán pompásan jeleníti meg a vándorcirkusz falábú zsarnokát, gyönyörűen variálja mániákusan ismételgetett motívumait, Szacsvay László rutinba fáradt komédiásnak mutatja a melankolikus tréfacsinálót, Mészáros Béla brutális állatidomárja is kidolgozott jellemrajz, az egyetemi hallgató Pálmai Anna pedig bumfordi ostobaságot sejtet két állandó motívuma, az idétlen nevetés és a kötelező mozgásgyakorlatok között, ám ritkán valósul meg együtt a zenei precizitás és az oldott életábrázolás.

Caribaldi maximalizmusa folyton lelepleződik, legjobban akkor, amikor néha sikerül néhány taktust megszólaltatniuk a Pisztrángötösből. Ezek szinte valóban megrendítő pillanatok. Az előadás végén pedig egy ócska táskarádióból hallhatjuk vékonyan, ványadtan, de mégis jól hallható bravúros profeszszionalizmussal Schubert zenéjét. A szomorú üzenet világos, de hatásos befejezésnek kevés.

Zappe László
Népszabadság 2006. október 30.

***


Jelenet az előadásból
fotó: Nehéz Andrea


 - A nagy Sganarelle és Tsa -

Petri György Moliere fordításának
és a színészek improvizációjának alapján 

 szereplők:
Hajduk Károly
Kovács Lehel
Jordán Adél
Lengyel Ferenc
Nagy Ervin
Elek Ferenc
Bán János
Keresztes Tamás
Pelsőczy Réka
Rezes Judit
Rajkai Zoltán
Vajdai Vilmos
Ubrankovics Júlia e.h.
Kun Vilmos
Olsavszky Éva
Tóth Anita
Czakó Klára

Jelmez: Berzsenyi Krisztina m.v.
Dramaturg: Ungár Júlia
Zene: Keresztes Tamás
Zenei munkatársak: Schönberger Ádám m.v, Vajdai Vilmos
Munkatársak: Mózsik Imre m.v., Rácz Dóra m.v.
Mozgás: Duda Éva m.v.
Asszisztens: Fenyvesi Judit

Díszlettervező - Rendező: Bodó Viktor

Előadás időpontok: november 3., 11., 15.


Hajduk Károly, Rezes Judit, Keresztes Tamás
fotó: Nehéz Andrea

Ha te is úgy ismernéd a Janit, mint én, akkor tudnád, hogy ez neki semmit sem jelent. Nem tudom, hogy mit érez a lányod iránt, erről nekem nem beszél, de csak a miheztartás végett tudatom veled, hogy a Hodelka Jánosban a legnagyobb gazembert tisztelheted Pesten. Az egy dühöngő őrült, egy veszet kutya, maga az ördög, egy istentelen vaddisznó, aki nem hisz sem a mennyben, sem a pokolban, sem a haladásban. Mint egy állat dagonyázik az élvezetekben. Igazi szatír, aki süket a Biblia szavaira, és mindenre, ami nekünk fontos. Azzal jössz, hogy elvette feleségül a lányod?  Az neki semmi. Ha nem bír magával, elvesz bárkit öt perc alatt. 


Pelsőczy Réka
fotó: Nehéz Andrea

 forrás: Katona József Színház