Lear király

Mitõl örök érvényûek Shakespeare mûvei? Attól, hogy túl a nagy hõsök tragikus tetteinek, vagy a hétköznapi helyzetek komikus fordulatainak bemutatásán, túl a társadalmi és szociális problémák elemzésén, túl a mindenkori politikán az emberrõl szólnak. Rólunk. Minden hõsét elsõsorban emberként látjuk, ugyanolyan emberi érzelmekkel és gondolatokkal felruházottan, ugyanolyan emberi kapcsolatokban, mint ahogy mi is létezünk. Ösztönös vagy tudatos cselekvések hálójában, az õszinte szeretet és az érdekek csapdái között.

A Lear király történetének alapja egyszerű mese, de olyan mély emberi érzések és vágyak vezetik a szereplőket, hogy Shakespeare tragédiáját akár polgári drámának is tekinthetnénk. Lear azáltal, hogy lemond királyságáról, már az első jelenettől emberré válik, de királyságával együtt a királyság tudatáról nem tud lemondani, ezért emberségében szeszélyes, kegyetlen és goromba, aki az új helyzet bizonytalanságában nem tudja, hogy valójában meddig terjed a hatalma. Ez a kettősség jellemzi minden megnyilvánulását, ezért vele kapcsolatos benyomásaink is kettősé válhatnak. Tudjuk, hogy méltán szenved, amikor megkapja, amire rászolgált, mégis azt érezzük, hogy méltánytalanság történik vele, mert a gyermeki hálátlanságból fakadó legkegyetlenebb gyötrelmeket szenvedi végig.
Az emberi lét minden fontos kérdése megjelenik a darabban, s azáltal, hogy ellenpontjaikban láthatjuk ezeket, átfogóbbá, egyetemesebbé válik a történet. Az élet és halál, ifjúság és aggkor, erő és gyengeség, növekedés és bukás, helyes döntések és tévedések, éleslátás és vakság drámája a Lear király. A világnak azt az eredendő értelmetlenségét, s benne az embernek azt a eredendő otthontalanságát ábrázolja, mely a lét legszélsőbb határai felől ragadja meg az embert. Tragikus szatíra, mely kigúnyolja az érdekeken és hatalmon alapuló földi boldogságot, de azt a Mennyországot is, amit a halál utánra ígérnek a vallási tanítások. Kigúnyolja a kozmogóniát, az ésszerű történelmet, az isteneket, a jó természetet és az embert, mely "Isten képére s hasonlatosságára" teremtetett.

Lear passiója csupán egy embersors, azé az emberé, aki a dráma elejétől a legvégéig képtelen a szeretetre, mindenkit elűz maga mellől, s amikor belátná, hogy keserű sorsát maga okozta, s őszintén megbánná bűneit, már késő. Vajon hány elrontott életnek oka ugyanez? S vajon honnan ered? Érdekek mozgatnak mindent? Vagy csupán a felebaráttal szembeni figyelmetlenség? Shakespeare sikerének egyetlen kulcsa van: a kíméletlen igazmondás. Gondolkodtatva és néha nevettetve is, de konok őszinteséggel mindig az emberi értékek törékenységéről beszél. Tükröt tart, s üzenete nem az, hogy jó vagy rossz a világ, mindössze annyi: ilyen.

Forrás: Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház