Levente és Csongor

Ünnepi este pénteken a Nemzetiben. A bemutató elõtt az emeleti társalgóban Jordán Tamás hivatalosan is kinevezte a Nemzet Színészévé Király Leventét, a Szegedi Nemzeti Színház tagját. Ünnep, mert kedves színész kapta a címet és a vele járó életfogytiglani havi illetményt.

Kedves és jó színész kapta. Nagy színész. Hűséges színész. 47 éve Szegeden játszik. Egyetlen város színházához és környékbeli, na jó: megyei közönségének szolgált tehetségével. Nem kényszerűség marasztotta. Mehetett volna bárhová. Színészi képzelete, szaktudása, elhitető ereje átszámítolható lett volna országos léptékűvé. Helyben maradt. A hely változott közben. Igazgatók-főrendezők-alrendezők jöttek és mentek. Kollégák elköltöztek szerencsét próbálni más városban. Nézői felcseperedtek, megöregedtek. Király Levente maradt, de nem változatlanul. Láttam első szegedi szerepében. Kiss Ferenc zalameai bírójának őrmesterként szekundált. Király ezt bukásnak értékeli ma. Én frissnek és elevennek emlékezem. Oly sokszor felemlegettem Bóni grófját pályakezdeti Csárdáskirálynőjéből, hogy illetlenség volna ismételgetni. Negyvenegy éve Stark Tibor- Cserhalmi Imre: Százszor is szeretlek zenés színjátékában - Imre Zoltán táncaival - kirúgta a színház oldalát. Ő lett a város táncoskomikusa. Azután korban követték szerepei. Ő pedig követte szerepei korát és kívánalmait.
Falstaffot kétszer is mutatta. Egyszer Palicsról közvetítette a televízió. Abban csak terjedelmes volt. Zsótér Shakespearejében a szerep belső tágasságát mutatta be. Sir Johnként tudott minden emberi szenvedélyről. Brecht Galileijeként a gondolkodás szenvedélyéről. Király minden hájjal megkent színházi róka létére beleveti magát a legkockázatosabb szellemi kalandokba. Teste már nem fürge, de játékkedve kiapadhatatlanul ifjonti.
Személyében először kapta meg vidéken működő színész a Nemzet Színésze kitüntetést.
Amit hívhatunk kevesebb fölfúvással Schwajda-díjnak is. Ne felejtsük el, Schwajda György kormánybiztosként, mint a Nemzeti Színház részvénytársaság vezérigazgatója eszelt ki és alapított meg, a hozzá tartozó - a pénzromlást követő - 500 ezer forint havi járandósággal. Színházi politika rejlett a díjban. Az épület már állt. Társulat még nem volt. Schwajda a Nemzet Színészei emberkoszorúval fényezte a nyiladozó színház fényét. Politikus ügyes húzás, vagy sem: emberi és jó gondolat a nemzet napszámosai legkitűnőbbjeit támogatni. Az alapítvány szövege kiköti: "A Nemzet Színésze cím annak adományozható, aki fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott; betöltötte a 62. életévét; 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot - évadonként legalább egy szerepben - a Nemzeti Színház színpadán töltött." Első nyilvános szerepeiben a budapesti Nemzeti színpadán mutatkozott. Király megfelel a követelményeknek. Betöltötte. 47 éves pályán van. Sőt: 47 éve Nemzeti színházi tag, lévén a Szegedi Városi Színházat 1945 novemberében a Minisztertanács állami kezelésbe vette, Nemzeti Színház rangjára emelte.
Megérdemelte többszörösen. Gratulálunk nagy örömmel.
Az este további részében Valló Péter felfogása szerint a színház előadta Vörösmarty Mihály: Csongor és Tündéjét. Bővebben máskor, máshol. Ha lehiggadtam az élménytől.

szerző: MGP