Papp János, a zarándok

Folytatódik Papp János útinapló sorozata a Vidám Színpadon. Észak fok, titok... címmel, november 26-án lappföldi élményeit osztja meg a nézõkkel.

- Tavaly az El Caminót jártad végig, idén a Lappföldet. Mitől van állandóan mehetnéked?
Papp János: A Mount Everestet megmászó Sir Hillary közhelyszámba menő válasza idevág: "Mert ott van." Jelen esetben az Út. Ha már milliónyi zarándok járta, és te a nyomukban mész, akkor azért, ha a rénszarvas-csapásokat járod, akkor azért izgalmas, titokzatos és ajándékosztó minden út. Tehát, menni kell.

- A fizikai, vagy a lelki megpróbáltatás a kegyetlenebb?

Papp János: Mindegyik nehéz, de egy saját készítésű aforizma ismételgetése segít: "Minden legyőzött holtponttal egy-egy lépést hátrál a halál."

- Sokan úgy tartják, "az út belül van". Egyetértesz?

Papp János: Maximálisan. Éppen ezért az én naplóim sem csak a látnivalókról szólnak. Az igazi ajándéka az utaknak az, amit megindítanak bennem gondolatban, érzésben. A belső utat végigjárva lehet csak eljutni a célig. Sőt a belső út, maga a cél.

- Mi az út legnagyobb örömforrása?

Papp János: Út közben a pihenők, az étel és az ital. A végére érve a vállalás teljesítésének öröme, és az emlékek, amelyek egyre mélyülnek, ahogy múlik az idő. Szívenütő élmény volt, amikor egy menedékház mellett tébláboltam egy üres vödörrel, mert a patakban nem volt víz, mi pedig ott akartunk éjszakázni. Egy arra járó finn turistacsapat néhány tagja, hallva a helyzetet, szó nélkül a vödrömbe ürítette a kulacsát. Még most is ott állok megkövülten, pedig van ott elég kő.

- Mások is járják a világot, mégsem adják át - legfeljebb a családnak, vagy szűkebb baráti körnek - úti élményeiket. Miért érzed belső szükségét, hogy megoszd mindezt a közönséggel?

Papp János: Nem belső szükség, hanem kötelesség. Akit tálentummal áldott meg a sors - ahogy a bibliai példabeszédből ismerjük - akkor cselekszik helyesen, ha a rábízott tálentumot kamatostul adja vissza. Így hát, amíg a lábam bírja, megyek, amíg csak ki nem cserepesedik a szám, mesélek, és írok, amíg csak tinta van a nyomtatóm patronjában.
   
- Merre bandukolsz jövőre? Netán a Szaharában - Rejtő Jenő hőseinek halhatatlan nyomdokain?

Papp János: Az ötlet nem rossz. Köszönöm. De előbb még megkóstolnám Japánt, vagy Dél-Amerikát, hogy aztán két év múlva, a 60. születésnapomon meglepjem magam egy nagy falattal: a most már az egész Magyarországot körülölelő Országos Kék Túra több mint kétezer kilométerét szeretném teljesíteni.

forrás: Vidám Színpad