Az Ivanov Torinóban

"Élvezet Csehov Ivanovját nézni, amelyet Ascher Tamás rendezett a budapesti Katona József Színházban. Vasárnapig marad a Carignano mûsorán az - épp a csodálatos könnyedségével megrendítõvé váló - elõadás. Egészen sajátos, a Csehov-sémákat nélkülözõ Ivanov-olvasat, amely mégis mély és emberi. (...)

 


Jordán Adél és Fekete Ernő az Ivanov c. előadásban
fotó: Szilágyi Lenke

Ascher új olvasatában a darab egyfajta mocskos bohózattá válik. Különös élénkséget és erőt adnak az előadásnak a sűrű és vészjósló komikus elemek, amelyek az előadás többi, drámai elemével párosulva a csodálatos a színpadi hatások egész arzenálját produkálják. De nehogy "olcsó" előadásra gondoljanak; a rendező pontosan vezeti, és tökéletes ízléssel tartja kézben az előadást, gondosan elemzi a darabot. Mindez azt   eredményezi, hogy a néző tökéletesen megérti Ivanovot, akinek kisszerű, hitvány, kapzsi, jelentéktelen emberek között kell élnie. Ehhez jön még a társulat bámulatos, bravúros, ugyanakkor pontos és mértéktartó játéka. Hadd említsem legalább Fekete Ernőt, Ivanov és Jordán Adélt, Szása szerepében. Az előadás végén zúg a taps; sokszor visszatapsolják a színészeket. A tavalyi európai színházi szemle üres házai után most teltház volt, igen lelkes nézőkkel."

                                 Osvaldo Guerrieri, La Stampa, 2006. november 25.


"Mindenképpen meg kell nézni a budapesti Katona József Színház színészeinek előadását, akiket újra meghívott az Európai Színházak Uniójának friss tagja, a Teatro Stabile. Kitűnő színészek varázslatos csapatmunkáját láthatjuk, Ascher Tamás szintén kitűnő rendezésében, aki Csehov Ivanovját vitte színre, az unalom és a semmittevés drámáját, egy vidéki Hamlet történetét, amely éppen attól válik nyugtalanítóvá, hogy Ascher - egyértelműen és "szemérmetlenül" - komédiának rendezi a darabot. A színpadi varázslat elsősorban a színészeknek köszönhető, akik nem egyszerűen elmondják a szövegüket, hanem a lehető legteljesebb személyiségeket teremtik meg közben. Olyan színészek ők, akik nem felednek egyfajta színházi hagyományt - épp ellenkezőleg: ebből indulnak ki, ebből merítenek erőt. Shakespeare szavaival élve, egy kakasviadal szereplői:  valóságosan és élesen küzdenek egymással, vagyis egyáltalán nem jellemző játékukra a modorosság, amellyel negédessé, súlytalanná tennék a színház művészetét, hanem zajos, elszánt és kegyetlen életerővel töltik meg. Csodálatos a természetesség, amellyel játszanak; természetességüket nem befolyásolja semmiféle - ezzel általában kapcsolatos - intellektuális szégyenérzet...."

                                                      La Reppubblica, 2006, november 25


"Azt, hogy ez nagyon jó társulat, már a tavalyi Médeia alatt is érezhettük, de a végső bizonyosságot Csehov Ivanovja hozta meg, amely a Teatro Stabile európai színházi szemléjének részeként került műsorra a Carignano színpadán. A budapesti Katona József Színház társulatáról beszélünk, amelynek minden tagja főszereplője lett Ascher Tamás igen magas művészi színvonalú, nagyszerű csapatmunkáról tanúskodó, nagyon intenzív, részletgazdag rendezésének.(...)
Mindennek az eredménye két és fél órányi csodálatos színház, nagyszerű, ritka szépségű és finomságú csoportképekkel. Az egész szereplőgárda teljesítménye bravúros, elsősorban természetesen az apatikus Ivanovot játszó Fekete Ernőé, akit a Szását játszó Jordán Adél követ, de nemcsak nekik, hanem a többi fő- és mellékszereplőnek is zúg a taps az előadás végén, amelyet a lehető legjogosabban kísér viharos ováció."

                                                  Roberto Canavesi, 2006. november 25.