Körbefal

A Merlin földszintjén faláttörésen kell keresztülkúszni, hogy beérjünk valóban körbefalazott játéktérbe. Úgy harmincan falhoz lapulunk. Megszeppenten, mivel a bejáratnál kezünkbe nyomnak egy marék lencsét, amivel nem tudunk mit kezdeni. A falhoz állítottakon kívül szerepel egy utcai kockakõ. Elfüggönyözetlen ablak. Különös formájú, fityegõ szobor, vagy ezüstösen csilingelõ egyházi csöngettyû. Mûanyag gyermektalicska. Törött tükördarabok. És a sarokban háttal a nézõknek ül egy férfi - õ Kocsis László "Szunyog" az este létrehívója, fõszereplõje.

Hosszú szünet. Nem mozdul semmi, senki. Csak a feszültség növekszik. A háttal ülő férfi hátából érkezik a sugárzás. Nem törődik nézőivel. Nem akarja kedveskedő mutatvánnyal lábáról levenni őket. Szigorú mozdulatfukarsággal figyelemre kényszerít. Háttal ül még mindig, amikor jobbjában pillangó verdes szárnyaival. Idővel kiderül, ujjai reptetnek egy leszakított levélfürtöt. Körbekíséri a teremtett lepke röptét a teremben. Földig érő hacukája fölött hosszú sörény keretezte gipsz-fehér maszkként viselt arcában halott tekintet. Fénylő, de üres szemnyílás. Nem nézőit lelkesíti. Nem láttatóan néz a használt tárgyakra. Befelé pillant. Önmagában merül el. Hol vitéz szamurájként keményen áll a lábán. Váratlanul megöregszik. Arca eltorzul: az ablak tükrében megpillantja halottként önmagát. Vagy a szembenálló halált. Nem illusztrálja az emberi állapotokat. Egyszerűen átalakul. Kívül-belül. Szabatosabban fogalmazva: belülről kifelé. Nem csak egy végletesen kicsiszolt technikát látunk, ez lelki technika. Vallásos elmerülés önmagában. Összpontosítása személyiségének, világfelfogásának, életismeretének, mindannak, amit megélt, elképzelt. Szószátyár fontoskodás volna szavakba áttenni a látottakat. A látvány átváltása szóra elvesztené a lényeget, amit csak akkor közelíthetünk meg, ha Szúnyog mozdulati miséje közben önmagunkra figyelünk, s hagyjuk magunkra hatni a mozgó ember súlyos titkait. Vallási szertartás? Varázstánc? Tébolyult extázis? Szellemek idézése?

Szerző: MGP