Új NézőpOnt

Gondolt egyet három magyarországi kõszínházi viszonyokba belefáradt színész és maguk mögött hagyva az országot elmentek a székely fõvárosba, hogy megvalósítsák elképzeléseiket. Kroó Ádám, a Székelyudvarhelyi NézõpOnt Színház társulatvezetõje mesél a kezdeti nehézségekrõl.


Jelenet a Csongor és Tünde c. darabból

Színházunk idén tavasszal alakult Nyíregyházán, egy színészlakásban. Mint derült égből a villámcsapás, olyan hirtelen pattant ki a fejemből a gondolat, hogy hagyjunk ott mindent, és hozzunk létre társulatot Székelyudvarhelyen. Egy-egy magyarországi színházat magunk mögött hagyva mindhárman eljöttünk a "székely fővárosba", hogy megvalósítsuk elképzeléseinket. Az alapító tagok: Magyari Tekla, Tamás Kinga és a jómagam, aki a társulatvezető szerepét is vállaltam.

Azért alapítottunk saját színházat, és azért váltunk le a kőszínházi rendszerről, mert elegünk van abból, hogy olyan rendszerben kell működnünk, amitől 1-2 év alatt totálisan elmegy az ember kedve a színháztól. Magyarországon a színházak nagyüzemben gyártják a produkcióikat, rövid idő alatt silány előadások születnek, nincs lehetőség az elmélyült műhelymunkára és a kísérletezésre.

Természetesen vannak olyan kőszínházi szabályok, amiket nemhogy érdemes, hanem kötelező nálunk is betartani, a nagy "szabadság" ellenére. Például a kezdetekkor arra gondoltunk, hogy addig próbálunk egy előadást, ameddig kész nem lesz. Nem tűzzük ki a bemutató időpontját, hanem amikor készen állunk, akkor mutatjuk be. Ez a teória hamar megdőlt, ugyanis rájöttem, hogy, ha nincs kitűzve a céltábla, akkor kényelmessé válhat egy próbafolyamat, és kevesebb energiával dolgozik a színész és a rendező is.


Jelenet a Csongor és Tünde c. darabból

Apropó rendező. A NézőpOnt színház egyik legnehezebb dolga mindig az éppen aktuális rendező megtalálása lesz. Első előadásunkat, a Csongor és Tündét Csáki Csilla kézdivásárhelyi születésű, Budapesten élő rendezővel hoztuk létre. Csillával nagy szerencsénk volt, hiszen pont ráért ebben az időszakban, és rendkívül jól tolerálta a kezdetek nehézségeiből származó összes komplikációt. Mindamellett rendkívül érdekes előadást hozott létre, mely tökéletesen ötvözi a színház és a mozi világát, illetve 12 szerepet 3 színésszel játszat el.

Hála Istennek hatalmas sikerrel játszunk, és a közönség tátott szájjal figyeli az újszerűnek mondható előadást. A színházunk mindig nagy hangsúlyt fog fektetni arra, hogy a produkcióink időszerűek legyenek, és hitet adjunk az embereknek aziránt, hogy a színház igenis képes lépést tartani az idővel.

Mindenképp a modernizációra törekszünk. A Csongor és Tünde jó példája ennek, hiszen a költészet megmaradt, a történet megmaradt, viszont a jövő színházát elképzelve valósítottuk meg az előadást. Mindezek mellett nagyon keményen törekszünk a természetességre, az emberközpontú mozzanatokra, elkerülve minden pátoszt és teatralitást.


Jelenet a Csongor és Tünde c. darabból

Amiről még nem esett szó, de talán a legfontosabb tényezők egyike: a NézőpOnt színház egy "mobil" színház, vagyis minden olyan városban szeretnénk játszani, ahol színház vagy művelődési ház létezik, belföldön és külföldön egyaránt. Januárban és februárban útrakelünk, és megosztjuk a városlakó közönséggel a Csongor és Tünde történetét. Persze ez szervezés kérdése, ami megint nem egyszerű, hiszen nincs mögöttünk semmiféle infrastruktúra, így egymagam vagyok a színház vezetője, menedzsere, díszletese, kellékese, és ne feledkezzek meg róla, hogy színésze is. Persze a lányok ott segítenek, ahol tudnak, így egy totális Grotovszkij-féle kommunává váltunk. Előadás előtt felmossuk a színpadot, díszletezünk és kellékezünk, majd előadás után együtt bontjuk le a díszletet és pakolunk mindent a helyére. Így előadás napján, reggeltől az előadás végéig mindenki be van fogva. És azt kell mondanom, hogy ez néha még jól is esik.

Reméljük, hogy a három tagú színház tavasszal már minimum öt főből fog állni. Ez természetesen attól függ, hogy sikerül-e olyan támogatókat találni, akik felvállaják ennek a színháznak az anyagi nehészégeit. Persze fogunk pályázni, de az előadások bevételének fele is a színház számlájára megy januártól.

Végezetül: a Tomcsa Sándor Színházzal kifejezetten jó viszonyt ápolunk. Ha módunkban áll, még egyeztetünk is velük, bár nekünk elsősorban a technikusainkkal kell egyeztetni, mert sajnos még nincs saját technikai személyzetünk, csak ideiglenesen tartanak velünk. Szintén megoldásra váró feladat, hogy olyan technikusokat találjunk, akik egy-egy hosszabb turnén is velünk tartanak.

Szerző: Kroó Ádám
Forrás: Hamlet.ro