A szecsuáni jólélek a Tháliában

A tatabányai Jászai Mari Színház tavaly márciusban bemutatott zenés drámája Tatabányán, Szombathelyen és Pápán már megörvendeztette a színházbarátokat, de a kiemelkedõ szakmai és közönségsiker ellenére mindmáig nem juthatott el Budapestre. A produkció rendszeres játszása az anyaszínházban immár nem megoldható, de az alkotók nem mondtak le a további elõadások lehetõségérõl. Szerencsére a Thália Színház felkarolta az elõadást, hogy a budapesti közönség is láthassa Novák Eszter rendezését. Ennek köszönhetõen a fõvárosban 2007. februárjától rendszeresen látható lesz A szecsuáni jólélek. A premier február 1-jén, a további elõadások 2-án, 3-án és 4-én lesznek.


Tóth Ildikó, Horváth Virgil

A színházak általában akkor szokták eljátszani ezt a darabot, ha nem jó a világ (mint mindig), és van a színháznál egy csodálatosan nagy színésznő. Esetünkben a második feltétel is adott - Tóth Ildikóval.
A szecsuáni jólélek nagyon sokszínű darab. Úgy kezdődik, mint egy népmese, sokszor meg olyan, mint egy kabaré, azután elindul egy kegyetlenül szép szerelmi történet, de mielőtt észbe kapnánk, már úgy sodor magával, mint egy krimi. Mágikus színház, vad színekkel, bizarr zenével, szívbemarkoló, erős érzelmekkel. A világ egyik legszebb és legnépszerűbb színdarabja.


Jelenet az előadásból

Istenek érkeznek Szecsuánba, akik azért jöttek, mert már a boldog mennyországba is eljutott a hír, hogy ronda lett itt lent a világ és igazságtalan. Az istenek elhatározzák, hogy nem pusztítják el a földet vízözönnel, ha találnak benne jóembereket - csakhogy nem találnak. Végre rálelnek egy lányra, Sen Tére, aki mellesleg abból él, hogy eladja magát. Sen Te befogadja őket, az istenek pedig gazdagon megjutalmazzák. Pénzt adnak neki, és megparancsolják - legyen mindig jó - legyen jó és boldog.
Idáig tart a mese, és itt kezdődik a nagyon mai történet a lányról, aki vállalkozásba fog, vásárol egy trafikot. De pillanatok alatt megrohanják a hitelezők, szomszédok, a "jóbarátok". Sen Te engedelmeskedik az isteni parancsnak, megpróbál emberhez méltóan és szeretetben élni - rizst oszt a szegényeknek, befogadja a hajléktalanokat. De egyre többen kapaszkodnak rá, kihasználják, kifosztják, és senki nem köszön meg semmit, csak szidják, miért ilyen ostoba, mit jóságoskodik (vagyis hogy másnak miért ad, miért nem mindent csak "nekünk"). Sen Te a tönk szélére jutott.
És akkor egyszer csak bejön egy férfi a trafikba. Azt mondja, ő Sen Te nagybátyja. Kidobja az ingyenélőket, és könyörtelen üzletember módjára elrendezi a bolt ügyeit. Sen Te azonban eltűnt. Hol van Sen Te?
De hol van Sen Te!?


Honti György és Egyed Attila

A szecsuáni jólélek
Szereposztás:
Sen Te-Sui Ta - Tóth Ildikó
Isten / Idős hölgy / Nagypapa / Jang asszony - Margitai Ági
Isten / Sin asszony - Takács Kati
Sógornő / Ember - Gecse Noémi
Isten / Asszony - M. Simon Andrea
Vang, vízárus - Derzsi János
Szun, pilóta - Horváth Virgil
Isten / Rendőr / Fivér / Su Fu, borbély - Egyed Attila
Isten / munkanélküli / Mi Csü, háztulajdonosnő - Honti György
Isten / Lin To, asztalos / Fiú - Chován Gábor
Ember / Unokaöcs / Bonc / Rendőr - Szabó Zola
Isten / Férfi - Kátai István
Továbbá: Niklai Judit, Váradi Gergely, Bukowski Márk

Díszlet: Valcz Gábor
Jelmez: Őry Katalin
Dramaturg: Kárpáti Péter
Zenei vezető: Lázár Zsigmond

Zenészek:
Farkas Rózsa - cimbalom
Nehre Daniela/Györe Csilla - ütős hangszerek
Rucek Réka - zongora
Varga Borbála - szaxofon

Rendező: Novák Eszter



Jelenet az előadásból

Magyar Hírlap   2006. 03. 16. (Bóta Gábor):
"... szépek ezek az átszellemült színészarcok, példaadó az a buzgóság, ahogy egy felújítás előtti kultúrhodályban, egy kisvárosban, tehetséges emberek színházat akarnak mindenáron. És ez kifog a letargián, pénztelenségen, világfájdalmon. Miközben az ellehetetlenülésről, a sivárságról beszélnek, csak létrehoznak valami fontosat."

Vas Népe    2006. 03. 18. (Ölbei Lívia)
"A Novák Eszter-előadásokért - most éppen Brechtet rendezett - a fél világ a befogadó tatabányai színházba látogat...
Az egyre szorongatóbban szűk, égető piros zubbonyt Sui Ta (vagy a várandós Sen Te) végül leveti. Hogy a zubbony alatt világító, bő fehér ing mégis melyiküké, biztosan nehéz megmondani. Sen Te-Sui Ta sír, így sötétül rá a szín. Kis csöndre hosszú taps. Színházban így csinálunk fából rendes vaskarikát."

Ellenfény    2006. 04. (Bíró Kristóf):
"A tatabányai előadás nemcsak a rendező pályáján jelent egyértelmű előrelépést, hanem annak a virtuális társulatnak a művészi életében is, amely köréje csoportosul...
A jelenkorra utaló áthallások ellenére az előadás teljes mértékben elkerüli az ebből adódó csapdahelyzeteket: a didaxis veszélyét éppúgy, mint a szentimentalizmusét. Az előbbit azzal - amire utaltunk már -, hogy a jelenetek az emberi igazságokat bontják ki, az utóbbit azzal az intim, oldott játékossággal, amely a produkcióban mindvégig jelen van...
Remek például az a pillanat, amikor a Sen Te szállásán összepréselődött istenek egyszerre kénytelen álmukban megfordulni. Mulatságos az a kép, amikor a trafikban összeverekedő “vendégek" lelassítva dulakodnak. Virtuóz az a játék, ami abból bontakozik ki Sen Te és Szun lakodalmán, miközben hiábavalóan várják Sui Tát, hogy a vőlegény évődő kérdéseket tesz fel a menyasszonyának...
Az említettek mellett az előadás egyik legnagyobb erénye a kiváló színészi alakítások sora..."


Tóth Ildikó

Magyar Narancs   2006. 05. 25. (Csáki Judit):
"Több mint szereposztási poén, hogy az isteneket játszó színészek adják, mintegy másodállásban, azt a siserahadat, amely megszállja a tenyérnyi dohányboltot (ez is milyen jó: a hatalmas színpad közepén ott zsúfolódnak egy parányi térbe, olykor cipő-kanállal kell bepasszírozni őket, hogy beférjenek). A tömeg ábrázolásában és mozgatásában, e kényes színházi feladványban Novák Eszter hagyományosan invenciózus és remek - ezért aztán nemcsak a kis dohánybolt lerablói, hanem az esküvő vendégserege, illetve Sui Ta dohánygyárának munkásai is hatásos és borongós tablót "üzennek"....
Nemcsak markáns értelmezés és színházi világ, hanem igen jó színészek is kerültek az előadásba. A tömeg például azért erős, mert többek között Margitai Ági, Takács Katalin, Honti György és Egyed Attila dolgoz ki benne egyénített alakokat...
A tatabányai előadás svungos értelmezésében Sen Te tehát egyrészt a tömeggel, másrészt a szerelmével kerül szembe, velük kell megküzdenie helyéért a nap alatt. És Novák bizony szembefeszül Brechttel: a várandós Sen Te sírva kérleli az isteneket, ne hagyják magára. És nincsen "Tisztelt közönség, kulcsot te találj, mert kell jó végnek lenni, kell, muszáj." Nem jó vég nincsen: kulcs."

Színház    2006. 06. (Koltai Tamás):
"Ez az erkölcsi ítélkezés ritka a mai magyar színházban. Nem divat. Aki a mai magyar színházból akarja megtudni, hol élünk, milyen erkölcsi normákat követünk vagy hágunk át, a szolidaritás mely fokán állunk, hogyan rendeztük be világunkat, az többnyire hiábavaló feladatra vállalkozik. A szecsuáni jólélek Novák Eszter tatabányai rendezésében a kevés kivételek egyike. Nem csak emiatt, hanem minőségénél fogva is az évad kimagasló előadása...
Az istenek Novák Eszter fölfogásának radikálisan újraértelmezett vonalát képviselik...
Tóth Ildikó az elején természetes kedélyű, játékos, kissé infantilis lányt játszik, aki önfeledten viháncol és "ugróiskolázik". Sui Tává válását is "alakításnak" fogja föl, nem választja le önmagáról, sőt fölcsattan, keserűen fölkiált, ironizál a "szerepben" - reflektál saját maga másik énjére, láthatatlanul dolgozik benne a tisztán látó, fanyar, elmés "szerző". Miközben lépésről lépésre fölépíti a játékát, megőriz benne - mint máskor is - valami ártatlan, mesterkéletlen "civil" egyszerűséget; Tóth Ildikó színészetének szinte mindig ez a paradoxona...
Teljesen újszerű - karakterológiailag és játéktechnikailag is - Horváth Virgil Jang Szun pilótája... A címben kérdezett város (’Miféle város ez?’) - nem is mint város, hanem mint tágabb régió -  megnevezhető; a színház azonban, amely a kérdést fölteszi, mintha nem a mi (színházi) világunkban volna."

Veszprém megyei Napló  2007. 01. 12. (Varga Róbert):
"Két nő egyénisége kiégethetetlenül rányomta bélyegét a parádés előadásra. Tóth Ildikó színészként, Novák Eszter rendezőként mutatta meg, hogy a színház ott van, ahol ők...
Novák Eszter rendezőnő profi, igényes előadást állított színpadra, világos vonalvezetéssel, remek színpadi ötletekkel. Olyan minőségben, amire nagy szüksége van a mai magyar színházi világnak...
A rendezőnő igazi csapatépítő ember hírében áll a szakmában. Most is igazolta ezt. Jó színészekkel épített fel egy nagy közös játékot...
Kiemelkedő alakítást nyújtott Sen Te, illetve Sui Ta megformálója, Tóth Ildikó, aki a hazai teátristaélet egyik kiemelkedő színésznőjévé vált..."

fotó: Sipos Zoltán
forrás: Tatabányai Jászai Mari Színház