Tóték Kassán

Március elsõ napján, pénteken mutatták be a Kassai Thália Színházban Örkény Tóték címû drámáját. A Tóték eredetileg filmforgatókönyvnek íródott, Pókék, majd Csönd legyen! címmel. Kisregény formáját 1966-ban nyerte el. A regényt Örkény drámai formában is feldolgozta, és a darabot a budapesti Thália Színház mutatta be 1967 februárjában.


Cs. Tóth Erzsébet, Rák Viktória, Petrik Szilárd, Pólos Árpád

Örkény István: T Ó T É K

Őrnagy: Petrik Szilárd
Tót : Pólos Árpád
Tótné : Cs. Tóth Erzsébet
Ágika: Rák Viktória
Postás: Benkő Géza
Tomaji plébános: Dudás Péter
Ciprián professzor: Bocsárszky Attila
Lajt tulajdonos: Flórián R. Szabolcs
Gizi Gézáné: Varga Lívia
Lőrincke szomszéd: Tóbisz Titusz
Ciprián inasa: ifj. Bocsárszky Attila
Dr. Eggenberger: Kristóf Roland
Elegáns őrnagy: Bocsárszky Pál m.v.

Jelmez-Díszlet: Húros Annamária m.v.
Korrepetítor: Marik Erzsébet m.v.
Zenei vezető: Fekete Mária m.v.
Rendezőasszisztens: Richtarcsík Mihály

Rendező: Vas Zoltán Iván m.v.


Pólos Árpád, Petrik Szilárd

Tótékhoz kétheti üdülésre betoppan az orosz fronton harcoló fiúk parancsnoka. A család igyekszik az Őrnagy kedvében járni, hogy cserébe a fiú is kedvezményekben részesüljön. Tragikus és egyben groteszk is ahogy Tóték lesik az Őrnagy kívánságait, aki forma szerint ugyan szerényen és udvariasan viselkedik, de valójában sértődékeny idegbeteg; kényes a szagokra és a zajokra, zavarja a házigazda termete, de mindenekelőtt a tétlenség, amely módot ad a gondolkodásra. Értelmetlen, de lázas tevékenységbe fognak: kartonból dobozokat-vágnak-és-hajtogatnak...




Örkény István  (1912- 1979) az "egyperces novellának" elnevezett rövid történetekben találta meg az írói alkatának legmegfelelőbb formát, a groteszket. A drámai műfaj és a színpad radikális megújítója (Pisti a vérzivatarban, Vérrokonok, Kulcskeresők, Macskajáték). Drámáit a világ szinte minden nagyvárosában játszották; prózáját is számos nyelvre fordították (Egyperces novellák). 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Műveiből több film is készült: a Tótékból Isten hozta őrnagy úr! (1969) címmel Fábri Zoltán, a Macskajátékból (1972) Makk Károly rendezésében.

 

 

Előadások márciusban:

1. (csüt.) Kazinczy b. 19.00
3. (szom.)  Petőfi b. 17.00
4. (vas.) Egressy b. 15.00
6. (kedd) Rácz O. I. b. 14.00
6. (kedd) Madách b. 19.00
9. (pént.) Batsányi b. 19.00
13. (kedd) Ipari I. b. 15.00
16. (pént.) Mikszáth b. 19.00
27. (kedd) Ipari II. b. 15.00
28. (szer.) Rácz O. II. 14.00
29. (csüt.) Szepsi Cs.M. b. 10.00
29. (csüt.) Katona b. 19.00
30. (pént.) Bercsényi b. 19.00

Jegyek elővételben a Színház pénztárában kaphatók.
További információk:
 a 00421 / 55 62 336 43 (szervezési osztály)
 00421/ 55 62 258 66 (pénztár) telefonszámon
és a  thalia@dodo.sk e-mail címen.

Támogatók - Sponzori:
Illyés Közalapítvány,  Magyar Színházi Társaság
Külön köszönjük a Miskolci Nemzeti Színház és az
Aphrodite Szalon (Nagy család) segítségét.


Cs. Tóth Erzsébet, Pólos Árpád, Rák Viktória


"A színháznak időnként meg kell újulnia..."
Villáminterjú Pólos Árpád színművésszel

Amikor találkoztunk a Márai Stúdió presszójában, próbáról érkezett, s mivel itt tilos a dohányzás, az interjú előtt még kiszaladt néhányat szippantani. Örkény István Tóték-jának címszerepe az ötvenéves Pólos Árpádnak afféle jutalomjáték. Jó hangulatú volt a próba, feltöltődve érkezett. Először is gyermekkoráról vallattam.

- Mikor fogant meg benned az a gondolat, hogy ezt a mesterséget, ezt a pályát válaszd?

Pólos Árpád: Egy gömöri faluban, Feleden születtem. Pici gyerekkorom óta érdekelt az irodalom, ezt az apai nagymamámnak köszönhetem, aki mint falusi lány már a múlt század húszas éveiben érettségivel rendelkezett, ami akkor kuriózum volt. Volt egy szép könyvtára, s amikor én még írni, olvasni sem tudtam, a cserépkályha mellett meséket olvasott fel nekünk, sőt, még verseket is írt. Én mindig fogékonyabb voltam az ilyen dolgok iránt, mint a bátyám és az öcsém, akik mezőgazdászok lettek. A rimaszombati gimnáziumban érettségiztem, ahol nagyon megerősödött a magyarságtudatom, és még inkább felébresztették bennem az irodalom és a művészetek iránti érdeklődést. Talán ezért választottam további tanulmányaim során a könyvtár-levéltár szakot.
Nagyon sokat köszönhetek Dropka Géza bácsinak, aki egy jó nevű amatőr rendező volt, s akit a Jókai Napokon is mindenki ismert. Éveken keresztül ő vezetett egy színjátszó csoportot Rimaszombatban, ahol egyszer-kétszer én is közreműködtem.
Amikor a könyvtár szakot elvégeztem, és a Rimaszombati Járási Könyvtár módszertani osztályára kerültem, akkor én Feleden már egy saját színjátszó csoportot alapítottam. Itt rendeztem meg Sarkadi Kőműves Kelemen-jét.

Derűsen pillant rám, amikor azt kérdezem tőle, hogyan került kapcsolatba a Thália Színházzal...

Pólos Árpád: Ez egy érdekes történet. Gimnáziumi osztálytársam, Csordás János, aki Dropka Géza bácsinál játszott, s akit én átcsábítottam a feledi csoportba, egyszer elém állt, és arra kért, hogy a darabunk egyik dialógusát elő szeretné adni Kassán, ahová színészfelvételre jelentkezett, menjek el vele a meghallgatásra. Jancsi akkor már harmadik éve próbálkozott a Thália Színháznál. Feljöttünk Kassára, előadtuk a dialógust, s az eredmény az lett, hogy engem fölvettek, Jancsit sajnos nem. Én akkor erre igazán nem készültem. Mivel az egész járásban én voltam az egyetlen férfi könyvtáros, nehezen engedtek el, sőt, még egy évig tartották is a helyemet, annak reményében, hogy visszatérek. Azonban két hét múlva, én már Kassán kezdtem el próbálni Csendes Laciékkal.

- Melyik volt az első darab, amelyben színpadra álltál?
 
Pólos Árpád: Ez is egy nagyon szerencsés véletlen, mert ugyanúgy a Kőműves Kelemen Tóth László átiratában, ahol egy kőművest alakítottam, Csendes Laci volt a címszereplő, és Kövesdi Marika, a feleségem játszotta az ő feleségét, akit befalaztak Déva várába.

- Azóta sok szép szerepet játszottál a Thália Színházban. Kassához mindvégig hűséges maradtál. Nem merült fel benned az a gondolat, hogy más színházhoz szerződj egy-egy vendégszerepre?

Pólos Árpád: Nálam ez úgy történt, hogy a más kollektívában való játék, az mindig nyáron jött össze. Én erdélyi színészekkel játszottam Kisvárdán a Várjátékokban, vagy a komáromi kollégákkal Beke Sándor igazgatósága alatt a Bástya Színházban, több előadásban is. Az igazság az, hogy a pályám elején szerződött el a színháztól Csendes László, s nekem kezdő színészként hatalmas feladatokat kellett átvenni. Ezért nem kaptam ajánlást Lengyel Feri bácsitól a színművészetire, amikor beindult a magyar tagozat 83-ban, Pozsonyban, mert azt a választ kaptam, hogy rám most van szükség, nem négy év múlva. Ezt bánom is, meg nem is. Azalatt a négy év alatt nagyon sok jó szerepet játszottam el, és rengeteget tanultam a színpadon. A huszonöt év alatt - s ezt én különben nagyon kifogásolom - csak én képviseltem a színházunkban férfi színészként ezt a korosztályt, ezért nem történhetett meg az, hogy akár egy fél évet is más színházban töltsek, mert akkor itt a kötelezettségeimet nem tudtam volna vállalni, s ez nekem mindenek felett fontosabb volt.

- Melyik volt az az időszak, amelyre pályád folyamán legszívesebben emlékszel vissza?

Pólos Árpád: A színházba új szerzők, stílusok, irányzatok kérnek bebocsátást. A színháznak időnként meg kell újulnia, és azoknak is, akik csinálják. Ez az idő olykor tragikusan rövid. Ha visszagondolok, a 90-es évek derekán nagyon erős férfigárdánk volt. Verebes István rendezésében, a Semmi és végtelen-ben Boldoghy Olivér és Tóth Tibor is játszott. Akkor mertük vállalni Ratkónak a Segítsd a királyát is, még úgy is, ha egy-két szerepre vendégeket kellett hívni.
Nagyon szívesen emlékszem erre a korszakra, de a nyolcvanas években is nagyon jól éreztem magam Várady Béla bácsiék fénykorában. Engem nagyon szerettek itt, és el is kényeztettek olyan szerepekkel, melyekhez Budapesten neves kollégák csak öt-tízévenként jutnak. Például, Zorba, a görög; a Leonida Papagatto, vagy a Kvartettben a főszerep, s persze Örkény Tótja, melynek a bemutatójára most készülünk.

 
 Szerző: Havasi Péter/Kassai Figyelő


Fotók: Bodnár Gábor
Forrás: Kassai Thália Színház