Bereményi Géza: Az arany ára

Premierre készül a Bárka Színház. 2007. március 10-én Bereményi Géza: Az arany ára címû darabja kerül bemutatásra Bagó Bertalan rendezésében. A mû Bereményi nagysikerû filmjének, az Eldorádónak a színpadi változata, melynek fõszerepét a  Gáspár Sándor alakítja. A Teleki téri piaci játékban a szerzõ saját nagyapjának és a piac hajdani jellegzetes figuráinak állít emléket.

A darab főszereplője, Monori nagyhírű kereskedő a Teleki téri piacon. A háború után, hogy biztosítsa a jövőt, aranyat vásárol.
Az idő múlásával azonban egyre rosszabbul megy az üzlet, állami beavatkozás teszi tönkre a kereskedelmet. Monori is bezárja a boltot, elrejti aranyát, amit az egyetlen értékállónak tart egy romló világban. Évekre a lakásába húzódik.
Egy nap mégis elhatározza, hogy visszaveszi kezébe a sorsát, csinál egy nagy utolsó üzletet. Még aznap este ismét kimegy a piacra. Ezúttal a halált akarja átverni, hogy bizonyítsa, a jó kereskedőn még a sorsnak sincsen hatalma.

Bereményi Géza: Az arany ára

Monori: Gáspár Sándor m.v.
Monoriné: Varjú Olga
Berci: Egyed Attila
Gombacsik: Nagypál Gábor
Nyikoláj/Mentőorvos: Gados Béla
Csöpi: Spolarics Andrea
Skultéti: Seress Zoltán
Tulipán : Mucsi Zoltán m.v. / Cseh Tamás
Tarzan: Ollé Erik
Marika: Szorcsik Kriszta
Tibor: Dévai Balázs
Dr.Ridovics: Pásztor Tibor
Imi: Szabó Gábor
Detektívek ávósok: Törőcsik Tamás, Bodor Richárd
Karola: Sulyok Judit
Imike: Kelemen Viktor / Gavrea Eduárd / Zentai Kristóf
Kurvák: Császár Réka, Fátyol Kamilla
              Árusok, Katonák, Zenészek

Díszlet, jelmez: Vereczkei Rita
Zene: Horváth Károly

Rendező: Bagó Bertalan m.v.

Bemutató: 2007. március 10.


"Ebben a figurában van valami félelmetes, fenyegető. De nem tudtam, hogy mi ez benne; mi az a múltamból, amit sikerült átmenteni és felmutatni. Még a színében is volt valami állandó sárgás lobogás, valami ördögi. Aztán rájöttem, hogy ez egy pogány, barbár történet. Benne van annak az egész történelmi korszaknak, a józsefvárosi környezetnek és a főszereplőnek a barbársága. Abban, ahogy ez a kereskedő imádja az életfölösleg bálványait, az életet, a vért, saját vérét és utódját, ivadékát, annak a jellegében van valami vad, pogány és barbár. Kiderült: a pogányságról és a barbárságról megtanultam valamit az életem során, amit talán más országban, máshol élő emberek nem tudnak annyira, mint én. És lehet, hogy mi, akik itt Magyarországon élünk, erről tudunk valamit nagyon. És hogy a kereszténység csupán máz rajtunk, s lényegében az itteni létnek és életformának a pogány ereje az, ami idegessé, fáradttá, bolonddá tesz bennünket a mindennapjainkban is." (Mester Ildikó: Bereményi Géza, életmű-interjú)

Monori Te! Ezen a világon amit csak látsz, mind a kereskedők csinálták, te. A katonák kitombolták magukat, elmehetnek. Most az ész jön. A pénz lesz az erőszak. Az észnek az ereje, az a pénz. Nem kell a vér. Mi? Miki? (nevet) Most kezdünk csak élni gyönyörűen. Mi? Miki. Mi? (kiabál) Almát! Almát vegyenek.

"A piacon nőttem fel, és a piac igazi fénykora és hanyatlása ebben az időszakban mutatható meg. Nem is piac volt ez, hanem igazi agora, ahol felfedezhettem az emberek egymás közti viszonyait.
Az emberek természetrajzával ott ismerkedtem...

...Ültem egyszer Valladolidban a főtéren, és mindenáron mai filmet akartam rendezni. Ültem, és egyszercsak rájöttem: miért is gondolkozom én mai történeten? Hiszen itt van ez a kereskedő, róla kell filmet csinálni!
A legtöbbet kaptam tőle a világon. Valamennyiünk életéből hiányzik a biztonság, a bizonyosság, a menedék. Ő ezt nyújtotta nekem. Egy régi világ hőse. Egy régi minőséget képvisel." (Székely Gabriella: Beszélgetés Bereményi Gézával - Filmvilág)

Monori Mindened én vagyok. És te az én mindenem vagy. Érted? Mert ha nem érted, egy akkorát behúzok, hogy mindjárt érteni fogod. Minden vagyok. Egy kiló aranyat adtam érted, és most itt vagy, élsz és beszélsz. Megmondom, mi a fontos. Ne felejtsd el: nagyapád egy kiló aranyat adott érted. Ha ezt elfelejted, sose lesz belőled ember. Sose.

Teleki tér
Józsefváros harmadik legnagyobb tere huszonkétezer m2-en terül el. A Teleki tér elnevezést 1873-ban kapta, Teleki László gróf politikusról nevezte el a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Itt 1897-ban használtcikk-piac létesült. A hatalmas tér központjában vörös téglából épült "ószeres tőzsde" épülete állt, ahol kora reggeltől késő estig hullámzott az élet. Szorosan egymás mellett helyezkedtek el a ruhások, cipősök és egyéb használtcikkárusok. A tér északi sarkában sátrakban és bódékban vásárolhattak a szegény emberek a kézi verklitől az összecsukható vaságyig. Az ócskapiacot ironikusan "gróf telekinek" is nevezték. A térbe torkolló utcákba is benyúlt a piac. Száz meg száz kis üzlet nőtt a Teleki térhez. A szomszédos mozikban, mulatókban és bordélyokban szórakoztak a tér keres-kedői. A legnagyobb üzletág a bútor-kereskedés volt, árultak itt barokk, rokokó garnitúrákat az 1910-es években - egy sem látott rokokót, a bécsi antikvitás-gyárakban készültek. A két világháború között a teret munkára váró kubikusok lepték el, akik néha hónapokon át itt tanyáztak a szabad ég alatt. A Teleki téri használtcikkpiac 1950-ben szűnt meg, a teret parkosították, zöldség- és gyümölcspiacot létesítettek. (Pilinyi Péter: Józsefváros története)

Forrás: Bárka Színház