Bartók-Csehov: Cseresznyéskert

Eszenyi Enikõ fûzõben megjelenik a Vígszínház színpadára felszerelt gázgyári díszlet hátsó ajtajában. Ipari targoncán elõrezötyög. A Ranyevszkij-ház cselédei azt ordítozzák közben, mindjárt megérkeznek vonattal. Eszenyi elõre ér. Egyenként szemügyre veszi nézõit. Ráismer az öt éve nem látott otthonára. Minden ismerõs. Mindenki ismerõs.

Kigyullad a nézőtér. Majd később máskor is. Eszenyi örömteli terepszemlét tart. Szinte egyenként köszönti az alant ülőket. Olyan nagy hátul, középről való színre celebrálás ez, mint amit Honthy Hanna tudott, aki estéről-estére népünnepéllyé tette belépését, és visszatalálkozását közönségével.
Ranyevszkaja elragadóan felelőtlen. Kacérkodik az élettel. Igazán semmit nem fog fel komolyan. Érzelmessége és mások iránti szeretete pillanatnyi szerep csupán. Valószínűleg nem képes senkit szeretni.
Börcsök Enikő nagy alakítása Sarlotta Ivanovna szerepében az előadás eseménye. Bartha Andrea extravagáns jelmezeiben a legváltozatosabb varieté-attrakciókat adja elő: kötélen egyensúlyoz, kettéfűrészeli Ranyevszkaját. Komor arccal hivatásszerűen mulattat. Mulattat, de nem mulat. Elutazásukkor egy plédet teker össze bepólyált csecsemővé. Sebzett oroszlánanyaként felbődül. Majd újra és újra, de már a társaság élénkítésére végzi mutatványát. Bőgésének fájdalmát ironikussá fintorítja. De a gúny sem érvényes, mert élvezet nélkül művelt tréfája mögött egy gyermektelen, magányos élet könnycseppje ragyog.
Danis Lídia (Ánya) egzotikus színpadi szépség: egy szál orchidea. Csőre Gábor Jása inasa gátlástalan vadállat.
Egyetlen drámai sűrűségű jelenet van a IV. felvonásban. Ranyevszkaja magára hagyja leányát (Tornyi Ildikót) Lopahinnal (Pindroch Csaba). A leánykérés elmarad. Két ember félszegsége megakadályozza boldogulásukat.
Az előadást Bartók zenéi kísérik. Egy elhagyott gázgyár - nem túl ügyesen kivitelezett - nagytermét ajánlotta fel Menczel Róbert a Csehov darabhoz. Ne kérdezzék tőlem, miért játszódik gázgyárban a tönkrement birtokon játszódó mű. Valószínűleg azért, mert, ha Alföldi Róbert egy lóversenypályán játszatta volna Hegedűs D. Gézát, Rajhona Ádámot, Gyuriska Jánost, Cseh Juditot, Kern Andrást: ott is ilyen megoldatlanul üres maradt volna a kínos előadás.
Kamarás Iván véndiákjának kopaszodó parókája igen szépen megoldott fodrász-remek. A paróka alatt nincs senki.
A játék során a szereplők nyeglén teleszemetelik a nyitott zenekari árkot. Beleköpnek cseresznyemagot, belehajigálnak biliárdgolyót, feleslegessé vált tárgyakat. Legvégül felsorakozik a társulat a színpad peremén. Meglehetősen sután leugranak az árokba, mint Madáchnál a Londoni színben.
A megfejtéseket a Vígszínház színészbejáróján, a portán szíveskedjenek leadni.

Szerző: MGP
Fotó: Bálint F. Gyula/Terasz.hu