A tavasz ébredése

"A Tavasz ébredésében szerepelõ fiatal gárda egy olyan csapatot alkot, amelynek tagjai - úgy tûnik (legalábbis az elmúlt két hét tapasztalatából okulva, vagy a konzekvenciákat levonva), hogy az elsõ perctõl kezdve maximálisan értik, hogy ez - sok szempontból - egy más nyelv, más kifejezési forma. Nem kellett eltelnie egy-két napnak ahhoz, hogy mindenkinek evidens legyen, hogy nem realista, hanem absztrakt színházat csinálunk minden egyes pillanatában az elejétõl végéig."

"Sok célom van ezzel az előadással, sok mindent szeretnék elmondani vele, de az egyik, s talán legfontosabb célom, hogy minden egyes pillanata - a szó jó értelmében véve - elvont legyen. A másik pedig az, hogy túl tudjon lépni a mű történetén, és a műből kiolvasható mélyrétegeket is próbálja meg ábrázolni. Erre szigorúan és csakis az a megoldás, ha az ember az absztrakció útján ábrázol."

- Horváth Csaba-

Frank Wedekind
nyomán

A tavasz ébredése
(fizikai színház)

Frank Wedekind azonos című drámájának "fizikai színházi" kísérlete, az élő, emberi testek kifejező erejével. A mozdulat és tánc, a zene és a hangok dominanciája a szókifejezéshullámok felett.

Bányai Geyza
fordítása alapján

Melchior
Krisztik Csaba

Moritz
Nagy Péter

Wendla
Földeáki Nóra

Ilse/Álarcos úr
Újhelyi Kinga

Hans Rilow
Mercs János

Ernst
Kádas József

Martha
Varga Gabi

Thes
Egres Katinka

Georg
Andrássy Máté

Otto
Mészáros Tibor

Egy férfi:
Horváth Lajos Ottó

Egy nő:

Zarnóczai Gizella

Továbbá:
Czaltik Ildikó, Iuga Anca, Nagy Olivér, Steuer Tibor, Tőke László

Színpadkép: Horváth Csaba
Dramaturg: Gyulay Eszter
Jelmez:
Benedek Mari
Fény: Abuczki István
Súgó: Pethő Zsuzsa
Ügyelő: Karl József
Rendezőasszisztens: Gyulay Eszter
Táncasszisztens:
Laczó Zsuzsa
Szcenikus: Hazsega Miklós


Rendező, koreográfus:
Horváth Csaba

Pilinszky János: A mélypont ünnepélye


Az ólak véres melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?

Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindig akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörű arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

Ki tud
nyugodt szívvel belesimulni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli
?