A karnevál utolsó éjszakája

1761. húshagyókedden tartották meg a velencei színházi évad záró-elõadását A karnevál utolsó éjszakája bemutatójával. Most a Katona József játssza Carlo Goldoni szaftosan élettel teli búcsúzkodás-allegóriáját Török Tamara fordításában.


Fullajtár Andrea, Ujlaki Dénes

Zsámbéki Gábor mesteri rendezése az életszeretet és az életöröm előadásával ajándékozta meg a Katona nézőit. Egyetlen boldog sóhajnak érződik a százperces este, kis ellenpont-bánatokkal a mélyén. Nyitott színpadon öltözködnek be a színészek. Libasorban megállnak a rivaldánál. Állampolgári öntudattal néznek farkasszemet közönségükkel. Fontos dologról lesz szó! A kézből kisikló boldogságról, az egyetlen édes pillanatról, amit annyi veszély fenyeget, és olyan gyorsan emlékké válik.
Csupa nyüzsgés a színészeknek barátságosan kitárt színpad. Felfokozott izgalom. Vendégvárás. Gyűlnek a meghívottak. Várakozással telten. Kalandvárással. Csodavárással. A böjt előtti este eszem-iszomja izgalmával. Ez az életöröm éjszakája. A szabadság utolsó estéje. Siránkozós korban Zsámbéki a szeretet teli összhangról mesél. Gyönyörködik a fiatalokban. Gyönyörködik az öregekben. Gyönyörködik az élet összevisszaságában. Az ünnepben. A munkában. A munkaszeretetben. Ha kenetesen hangzik mindez: csak fogalmazási ügyetlenség részemről. Nem humanista sopánkodás az előadás. Sem erkölcspapolás. Mintha egyetlen lendületes vonallal rajzolták volna a színpadra a megértően mulatságos, viccelődés nélkülien tréfás portrékat. Úgy néz ki látszólag a játék, mintha nem is rendezték volna. A bonyolult ritmusokat, a belső lüktetést, a társulat nagyszerű összeműködését tapintattal létrehozni, persze, a legnehezebb művészet. Fecsegnek, perlekednek, összeugranak, kibékülnek, pletykálkodnak, alattomban szurkapiszkálják egymást. Elnyomott vágyak, leplezett törekvések, kettősfedelű igazmondásával teli a játék Szakács Györgyi viseltes, színészileg átélt rokokójában. Rögtönzött, a nézőtér felé lejtő hosszú asztal mellett folyik egy heves kártyajáték, éteket raknak, gusztálják lapjaikat, kicsikét belelesnek szomszédjuk kezében tartott kártyalegyezőbe, izgulnak, flegmáskodnak. Ennek a kártyacsatának a meghangszerelése, tempó-ritmusa színházi remeklés. Zsámbéki nem egyedül játssza Goldonit. Kiragadta kissé megfeneklett, eredményeiken ellustult, az elismeréseikbe belekényelmesedett társulatát nyugdíjas nyugalmukból. Rávezette színészeit a legnehezebbre, hogy elhagyják bevált fogalmazásukat, hogy megkeressék költői őszinte hangjaikat. A természetes magatartásúvá koreografált komédia balett stiláris biztonságú komponistája Sáry László zeneszerző.
Bodnár Erika az érett szépasszony előkelő bölcsességével, tapasztalatokkal teli szellemes eleganciával csitítja el az alkalmi perpatvarokat. Megértő távolságból szemléli a fiatalok kicsapongani kész karneváli fölajzottságát, zsémbeléseiket, aprócska kézitusáikat. Marta asszony tudja már az élet buktatóit. Ismeri az örökké átmenetiségét. Értékeli a biztonság nyugalmát. Tohonya férjét Ujlaki Dénes éli elénk. Csupa kedvesség, csupa jóság ez a hatalmas ember. Foglalkozására nézvést selyemkereskedő. Jól érzi magát bőrében. Szereti csinálni azt, amivel foglalkozik. Időnként feltűnik benne fiatalkori kakaskodása, ahogy egy szoknya után néz. De megkomolyodott polgár. Beletanult a házasságba. Megbízható férfi, becsületes kereskedő.


Jordán Adél, Nagy Ervin

Jordán Adél szerelmes-szeszélyes Elenetta. Fölfortyan. Megorrol férjére. Menten nyakába olvad. Turbékolnak. Jár a szeme közben: mulatságot keres. Megint fölforr benne a leves. Oda-vissza villámlik kedve zápor és napsütés között. Bezerédi Zoltán a házigazda takácsmester. Egyszerű, igaz. Jelentős súlyú. Színészileg is tekintélyes gazda. Szirtes Ági ugrásra kész, de szemérmes fegyelme mögé rejtezkedve vár a kiszemelt férjre. Kocsis Gergely a feleségébe belegárgyult Lazaro takács. Az asszony Fullajtár Andrea. Hisztériásan kényeskedő. Magára akarja terelni rosszulléteivel a figyelmet, vagy szorong a társaságtól, esetleg papucsférjével nem tökéletes az összhang. Fullajtár komor komika. Rezzenetlen arccal adja elő bohócbetété is. Nagy Ervin a feleségével civakodó, asszonyába belepistult takács, Friedenthal Zoltán málé segédje, Herczeg Tamás eminens segédje, Polgár Csaba minden lében kanál fürgén virgonc segédje mind-mind tökéletes együttes-játékosok. Az összjáték alól kilátszik sajátos személyiségük érdekessége. Máté Gábor Momolo, mángorlómester. Kedves, korhely kófic. Ő képviseli a karnevál szabadságát legfékezetlenebbül.


Máthé Erzsi


Az olaszt törve, a franciát marokkói tájszólással beszélő Madame Gâteau hímzőnő: Máthé Erzsi. Színházi magasiskola magánszáma. A mesterien csepegtetett tragikomikumba átolvadó komikum. Velős torzkép a szerelemről lemondani képtelen, virgonc öregasszonyról. A szerep nagy ajándék jellemszínésznőknek. Teli életveszélyes taposóaknákkal. A helyzet, a ziccer, a közönségreagálás szilajon magával ragadhatja a színészt, ha nincs biztonságosan ellenőrzött ízlése, arányérzéke. Sütemény anyónak felforr a vére az ifjú kelmetervezőtől. A közös hosszú utazás gondolatára is nyeregben érzi magát. Nyomuló készségét megelégelve, szemébe kapja koráról, külsejéről az igazságot. Madame Gâteau nem is érti a kemény szavakat, de szembe kerül egy realista tükörrel. Itt jön Máthénak egy bensőséges mimikai monológja. Megriad a látottaktól. Elkapja tekintetét a tükörképről. Belesandít a látványba. Fél szemét kockáztatva megsaccolja külsejét. Meglátja végül, amit annyi időn keresztül nem látott meg. Elröstelli magát, hogy szégyenletes helyzetbe került. A lassú összeomlásból méltósággal átevez a színen feltűnő - hozzá korban illőbb - férfi elcsábítására.
A dinamikus Pálmai Anna a naiva. Az ugyancsak növendék Ötvös András Goldoni mintarajzoló mása: őt hívták meg vendégművésznek Pétervárra. Ő mozgatja a darab cselekményét. A végén elől, kemény fénykarikában zárja a darabot. Szabad lett. Mehet, ahova akar. Oroszországban nagy előmenetel várja. Művészi önállóság. Apai áldással megkapta a szeretett leány kezét. Boldog lehetne. Minden jól végződött. Kicsit árnyaltan megsúroltak néhány mondatot, hogy ne csak a művelt nézők, de a színház-esztéták is értsék a takácsműhely valójában színház. Már nehézkesen működik a sok fékezőtől. Bizonytalan a jövője. Ötvös András úgy lép először főszerepben színre, hogy menten búcsúzik a színháztól. A boldog véget megsózták a könnyek. A szín fenekén félárnyékban meghúzódó sejtelmes szerkezetek zakatolni kezdenek. Khell Csörsz kitisztított terű, könnyed szövedékekkel burkolt falu terme egyszerűnek látszik, mégis ravasz játéktér. Most megelevenedik a színpad háttere is. A segédek, takácsok a gépekhez állnak. Vége az ünnepnek. Carne vale!
Jönnek a munkás hétköznapok.
Goldoni 1762. április 22-én elindul Velencéből. Hosszan betegeskedik Bolognában. Megérkezik Párizsba augusztus 26-án.
1793. február 6-án meghalt. Bár azt ígérte, két év múlva visszamegy a velencei San Lucába. 32 évig nem látta Olaszországot.

Szerző: MGP
A felvételeket Lehotka Judit Zolka készítette