Helyreigazítás

A Dömölky Jánossal készített interjúban szereplõ tárgyi tévedést szeretném helyreigazítani. Hamlet.ws címû elõadásunkat nem azért játsszuk iskolákban, mert pénzhiánnyal küzdünk, hanem mert új közönségünket keressük a diákság körében, színházat viszünk az osztálytermekbe, az általunk választott kortárs színházi formát mérettetjük meg elõttük.

(A Krétakör Új közönség programjáról bővebben: http://www.kretakor.hu/?sub=C10&cikk_id=1636) Erről a csodálatos félreértésről az a történet jut eszembe, amikor Leonce és Lénánkat (melynek egy ál-perszaszőnyeg volt játéktere)  évekkel ezelőtt Reims-ben, egy Nyíregyháza méretű és státuszú városban mutattuk be, majd nem sokkal később Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Színházban is eljátszottuk. Reims-ben az előadás utáni beszélgetésen a nézők Peter Brook legendás gondolatát boncolgatták, miszerint a színház egy szőnyegtől indul, s oda is jut vissza idővel. Nyíregyházán a nagyérdemű részéről a következő kommentár hangzott el: "Szegények, látszik, hogy nincs pénzetek, mert még díszletre sem futotta". Ami ott szándék, az itt a sors.

Schilling Árpád
a hamlet.ws rendezője


Kapcsolódó cikk:

Ha akartam, ha nem - Interjú Dömölky Jánossal