Interjú Fenyő Ivánnal

Fenyõ Ivánt mindenki filmszínészként ismeri, de õ azt mondja, ilyen meghatározás nincs, õ egy színész, aki ismert. Az elmúlt két évben két nagy sikerrel futó film, a Szabadság, szerelem és az S.O.S. Szerelem fõszerepeiben láthattuk, de most egy rövid idõre ismét színpadon lesz, abban a színházban, ahol igazán otthon érzi magát.

- Szóval itthon vagy?

Fenyő Iván: Most igen. A közeljövőben, ami először is a nyarat illeti, nincs tervben, hogy megyek Amerikába.

- Épp a Katona József Színházból jöttél. Próbálsz?


Fenyő Iván: Máté Gábor rendez egy darabot Jazztetés munkacímmel. Kiválasztott jazz standardeket, köztük Charlie Parkert és Duke Ellington számokat és a színészek fognak zenélni. Nagyrészt én fogok zongorázni, Mészáros Béla dobol, Keresztes Tomi basszusgitározik, Nagy Ervin trombitál, Kocsis Geri szaxofonozik, Hajduk Karesz gitározik, Jordán Adél énekel, Pelsőczy Réka pedig klarinétozik. Erre hívtak vissza, mert ezt nem veszik fel repertoárba, néhány előadás lesz belőle júniusban és júliusban. 



- Most már lassan három éve nem álltál színpadon, Zsámbéki Gábor pedig még mindig visszavár a Katonába. Miért van ez? Hiszen azért több színházban előfordult, hogy ha egy színész elkezd filmezni, tévézni, az igazgató azonnal megválik tőle mondván, hogy az már nem az a művészeti forma, amit vállalni tud a színház.

Fenyő Iván: Igazából ebben az évben már nyilvánvaló volt, hogy nem lesz szerződésem. Én sem akartam most és Zsámbéki sem hajlott rá, de az mégsem véletlen, sőt direkt, hogy a színházban ott van még mindig a fényképem és a nevem. Ő is úgy érzi, hogy valamilyen értelemben oda tartozom, én pedig kértem, hogy ha lehet, maradjon kint a képem, mert ha valahova érzem, hogy tartozom, akkor az a Katona. Igazából nagyon sok mindent köszönhetek és köszönök is Zsámbékinak. És valóban voltak néhányan, akiket elküldött a színházból azért, mert számára nem megfelelő minőségű dolgokat vállaltak, de én nem adtam rá okot. Most is hívott egy kereskedelmi csatorna egy műsorba, valószínűleg nagyon sok milliót tudtam volna kihozni belőle, mégis nemet mondtam. Szóval lehet, hogy nem vagyok jelenleg a Katona színpadán, de úgy gondolom, olyan minőséget képviselek, ami megfelel a Katonának. Amikor ott voltam, eleinte voltak összetűzéseink Zsámbékival, mert úgy gondoltam, túl kis szerepeket kapok és ugráltam, mint a kiskakas, de miután eljöttem és elkezdődött ez a független életem, talán elkezdett kicsit becsülni, és mindig mondja is, hogy figyelemmel kíséri, mi van velem. Azt mondta, nem érzi úgy, hogy elárultam a színházat. Ráadásul én is mindig, ha tehetem, ott vagyok a katonás bemutatókon, és most, hogy hívott Máté Gábor erre a munkára, nem érzem azt, hogy a katonások meg én játszunk a darabban, mert valamilyen értelemben én is katonás vagyok.

- Ha nem jönnek ezek a filmek, meddig bírtad volna a színházban? A Katonába kerülésed elejétől fogva elégedetlen voltál a kis szerepekkel. A főiskolán már bebizonyítottad a Szász János rendezte Slussz címen futott Platonov címszerepében, hogy képes vagy egy ilyen volumenű főszerepre, és talán emiatt sem volt türelmed kivárni az időt, hogy az első színházadban fontos szerephez juss.


Fenyő Iván: Türelmetlen voltam. Már telt be a pohár, de abban hiszek, nem véletlen, hogy így alakult és elkezdtem filmezni. De már ott is borul a papírforma, hiszen nagyon befiatalodott a Katona, és hallok olyanokról, hogy akik régebben, amikor ott voltam, főszerepeket játszottak, azok most elégedetlenkednek. Egyébként nem azért gondoltam kicsinek a szerepeket, mert én egy akkora formátumú csávó vagyok, hanem mert akkora energiám van, hogy el tudnék vinni sok mindent a hátamon. Engem akkor nem érdekelt, hogy én fiatal és új vagyok még a főszerepekhez, és megkockáztatom, egy fiatal, lángoló színészt nem is kell, hogy ez érdekeljen. Én a saját magam útját szeretném járni, és ha egy év múlva odamegyek Zsámbékihoz és megkérem, vegyen vissza, akkor az lesz az utam. Ha nem vesz fel, akkor pedig az.

-  Nem érzed úgy, hogy te most egy "filmszínész" vagy? Hiszen aki ismer, az csakis az elmúlt két év filmjeiből ismerheti a neved és egészen biztosan nem a színpadról emlékszik rád.

 
Fenyő Iván: Szerintem nincs olyan, hogy filmszínész, vagy színházi színész, én egyszerűen színész vagyok. De nem zavar, hogy a filmekből ismernek. Nagyon szeretem ezt a műfajt, szeretek forgatni, de nem a színház ellenében csinálom. És hogy Amerikában vagy Magyarországon? Nem tudom. Színész vagyok és szerencsére már valamennyire jól tudok angolul, de igyekszem még jobban tudni, és szeretnék lehetőséget kapni egy újabb amerikai filmben, de ha egy portugál vagy spanyol filmbe hívnának, akkor is szívesen mennék. Nemzetközi szinten szeretnék valamit elérni. Úgy nem szeretnék színházban lenni, hogy ezerötszáz néző fér be, és jó nagy mozdulatokkal kelljen kalimpálni a színpadon, hogy mindenki lássa.

-  De akár lehetett volna a kettőt párhuzamosan is csinálni.


Fenyő Iván: Lehet, de a három film közül, amivel megismertek - a Szabadság, szerelem és az S.O.S Szerelem, vagy az amerikai film (Jarhead) - egyik sem nyáron forgott, hanem évad közben. Aki manapság ismer, az azt gondolja, sztár vagyok. Szóval szeretném leszögezni, hogy én egy színész vagyok, aki ismert és az is akar lenni. Másrészt pedig, remélem nem hangzik nagyképűen, de mivel a színészet egy művészeti ág, művész is vagyok. A művésznek pedig nem az a dolga, hogy beálljon a sorba, hanem hogy merjen változtatni és újat csinálni. És ha akár a filmes, akár a színházi struktúrába minden szó nélkül, csak mert ez így szokás, beállnék robotolni, akkor nem gondolnám igazán művésznek magam. Az S.O.S. Szerelem óta, november közepétől egészen mostanáig ugyan voltak kisebb fellépéseim, de igazából komoly dolgot tényleg nem csináltam, és ez egy csöppet sem zavar.

- Ettől függetlenül nagyon elfoglalt lehetsz, mert egy hétbe telt, amíg találkozni tudtunk.

Fenyő Iván: Egyrészt próbálok, másfelől pedig rengeteg meghívásnak kell eleget tennem a filmek a kapcsán, amikben játszottam. Mondhatnám, hogy nem érdekel, de engem a dolgoknak ez a része is foglalkoztat. 

-  Erre szerződtél, tehát sok helyen nem kedv kérdése megjelenned.
 
Fenyő Iván: Igen, de sok olyan hely van, ahol kifejezetten én szeretnék ott lenni, mert jól esik. 
 
- Néhány napja egy szépségverseny televíziós közvetítésén láttalak, mint zsűritag.


Fenyő Iván: Ez például egy remek dolog. Miért ne mennék el? Mindig is vágytam az ismertségre, a csillogásra, a pénzre, de ha sztárságról beszélünk, akkor nem Magyarországról beszélünk. Külföldön egy sztárnak, például Brad Pittnek feladatai vannak és felelőssége van. Én valahogy így szeretném ezt csinálni. Persze nem panaszkodom, hogy az ismertség nekem nyűg, mert ez hülyeség. Dehogy nyűg, bár meg kell mondjam, hogy én azt hittem, hogy ez egy nagyon király dolog lesz, közben pedig rájöttem, hogy van olyan része, ami nagyon nem király. Most például pont egy ügyvédhez megyek és az egyik lapot fogom beperelni, ami hazugságot írt rólam.

- Azt gondoltam, hogy a sztárságnak ezt a bulvárbotrányos részét még elég ügyesen elkerülted eddig.
 
Fenyő Iván: De most már nem. Nem nyilatkozom bulvárlapoknak, ezt nem tudják elviselni, és folyamatosan rossz dolgokat írnak rólam. Amikor pedig nyilvánvaló hazugságról vagy rosszhír keltéséről van szó, azt nem tűröm. Szóval nagyon sok hátulütője van az ismertségnek, amit nem gondoltam volna. Van nálam egy sapka, amit ha nem akarom, hogy felismerjenek az utcán, fölveszem és a szememre húzom. De valamikor jó érzés, hogy felismernek. Szóval nagyon sok előnye is van, amit élvezek, én csak a hátrányaira nem gondoltam. Az ember soha nem gondol előre a dolgok rossz oldalára.



- Te komolyan hiszel abban, hogy Amerikában van bármilyen esélyed filmezni?

Fenyő Iván: Miért ne? 


-  Megismerkedtél ott a Jarhead forgatása alatt vagy a bemutató után olyan emberekkel, akik segítségével el tudsz indulni?


Fenyő Iván: Igen. Van egy ember, aki segít ebben. Ezer telefonálgatás és meeting, és talán egyszer csak beindulna. Az a baj, hogy a forgatás óta három hónapnál több időt egyszerre nem töltöttem kint. Ott kellene lennem legalább egy évet, de mindig volt valami, ami miatt nem tudtam összehozni. Most, hogy nem volt semmi dolgom, kimehettem volna, de vettem egy lakást és az összes pénzem elfogyott. 

-  Az angol nyelvtudásodon és főként az akcentusodon dolgozol? 

Fenyő Iván: Szerintem nem kell. Sokan mondják, de Amerika a lehetőségek országa. Ha ezzel foglalkoznék, akkor ugyanolyan amerikai lennék, mint akik ott élnek, így viszont más vagyok és ez a lényeg. Most már egyre inkább nem gondolom, hogy egy Brad Pitt nagyságú, irgalmatlan nagy, hollywoodi sztár leszek, hanem mondjuk egyel kisebb, aki itt Európában is dolgozgat. Azt hiszem, itt Magyarországon elég sok mindenen változtatni kellene.

-  Mire gondolsz?

Fenyő Iván: Gondolkodásmódra, de az egész struktúrára akár a színház, akár a filmezés terén. Nem hiszek abban, hogy csak a vígjátékot lehet eladni. A színházban pedig a feltétlen társulati rendszerrel nem értek egyet, ahogy egész évben ülnek ott a színészek és arra várnak, hogy augusztusban milyen szerepekre vannak kiírva és látják, hogy esetleg már megint semmi, de sebaj, majd jövőre. Én pedig felálltam és azt mondtam, hogy én vagyok én és nem te mondod meg, hogy mit csinálok. Egyre több olyan kellene, mint ezek a nyári színházak, amikor egy-egy projektre szerződik a színész. Nyugaton ez így jól működik. Persze akkor meg nem fognak hívni, ha nem vagy elég jó és repülsz. Ha egy pékségben nem jó a péksütemény, akkor nem megyünk oda vásárolni és a tulaj éhen döglik. Ezért is örülök, hogy Máté Gábor hívott erre a munkára, mert együtt dolgozom a katonásokkal, imádom a zenét, imádok zenélni, de nem akarom lekötni magam. Ebben az esetben még a pénz mennyisége sem volt fontos, ami persze máskor nincs így, mert azért a pénz nagyon fontos, legalábbis nekem.

- Azért nyilván te is érzed, hogy ez a filmes vonal működik neked.

Fenyő Iván: Igen, azt hiszem, van érzékem hozzá. 

-  De fel sem merült benned, hogy ha a Katonában nem kapsz szerződést, esetleg átmenj egy másik színházhoz?

Fenyő Iván: Hová? A Katonánál sokkal jobb nincs és ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a tökéletes színház, de talán még kettőt tudnék mondani, amelyik hasonló minőségű. 
 
 - Akkor mit fogsz csinálni?
 
Fenyő Iván: Amíg valami nem biztos, nem szeretnék róla beszélni, még anyámnak sem mondom el a dolgokat, amíg nem biztosak. Ahányszor elmondtam neki, mindig bebuktam. Mintha arra tanítana az élet, hogy ne pofázzak.

- Nyilván nem költözöl ki Amerikába a közeljövőben, ha lakást vettél.


Fenyő Iván: Azért is vettem a lakást, mert így nem költöm a pénzem. Mert azért elég sokat költöttem, elég pörgős az éjszakai életem. De most nem, mert nagyjából mínuszban vagyok. Sokan azt hiszik, hogy ha ismert vagy, milliomos is vagy, ami nem igaz. Én is hitelt vettem föl, hogy ki tudjam fizetni a lakást. Külföldön amellett, hogy tényleg milliókról van szó, óriási megbecsülés is övezi a sztárokat. Nálunk meg, ha kiesik a tévéből valami szerencsétlen hülyegyerek, máris sztár lesz. Ha egy tévéműsorba hívnak, egyből megkérdezem, ki lesz ott, mert lehet, hogy ha részt veszek valamiben, ami nem annyira színvonalas, Szabó István például nem fog jövőre felhívni, hogy dolgozzunk együtt. Ezek miatt persze engem nagyképűnek és rosszfiúnak akar beállítani a bulvársajtó. Pedig elmennék én reklámba is, de olyanba, mint mondjuk Harvey Keitel wisky reklámja, ami úgy van megcsinálva, mint egy irgalmatlan jó film és ki lenne írva a nevem, hogy "Fenyő Iván színész". Viszont van olyan film vagy színház, amit nem vállalnék el.

- Utasítottál már vissza filmes ajánlatot?


Fenyő Iván: Igen. Nagyon megválogatom, miben veszek részt. Vajdai Vili mondta nekem egyszer, hogy azért büszke rám, mert akik sztárok lesznek, azokra rögtön lecsap a tévé és érthető módon a pénz csábítása miatt elmennek. Nem ítélem el őket, meg is értem, de én eddig nem mentem. Olyanról ugyanis sohasem hallani, hogy egy tévés ajánlatot valaki nagyon sok millióért visszautasít. Eddig is nagy hangom volt, de most, hogy egyszer már ellen tudtam állni a pénz csábításának, talán kicsit már több joggal lehet az. Egyáltalán nem a műfaj a lényeg, hanem a minőség.


Szerző: Szepesi Krisztina  
Fotók: Szkárossy Zsuzsa