Sándor, hagyd a nyulat!

Legfõképp azért, mert nem jó az állatnak. De azért is hagyd, mert jön a nyúl és szétdúlja a Bánk-bánodat. Ez a nyuszi bosszúja. Nem játszik neked. Nem színészkedik A szemében valódi a rettegés. (Ne mondd, hogy ezt akartad.)

A nyúlon innen még vérkomoly színház van. A nyúlon túl a valóság maga. Pontosabban a nyúl az. Ülünk a nézőtéren és nézzük, hogy fél. Társaid vagyunk a cinkosságban. (Is.) És ezt nem teheted! Te, aki az intellektualitást, a humor méltóságát képviseled a színházban, te, aki helyettünk meséled a történeteinket, pont te végképpen nem.
Katona Józsefet fölfedezted újra. Rendben van. De nincs az a nemzeti dráma, ami megérné egy nyúl szenvedését. Már sajnálom, hogy gyáva voltam, és nem álltam föl előadás közben, vagy nem mentettem ki ebből a helyzetből valahogy.
Az összes nyúl nevében kérem.
Sándor, hagyd a nyulat!

Kállai Katalin

(A Krétakör színház Zsótér Sándor rendezte Bánk-bán előadásának végén - a mindvégig jelenlévő, életnagyságú műmarhák mellett - színre kerül egy élő nyúl is. Próbál menekülni, láthatóan rosszul érzi magát. Nem tudja, hogy ez csak színház.)