Elhunyt Nagy György

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2007. május 12-én, életének negyvenkilencedik évében elhunyt barátunk, szeretett kollégánk, Nagy György magántáncos, koreográfus, rendezõ, a Csokonai Színház örökös tagja. Olyan sikeres produkciókhoz készített koreográfiát, mint pl. A dzsungel könyve, A Kid, az Übü király, az Operett, az Özvegyek.

Renszeresen dolgozott a határon túli magyarlakta területen is.
Koreografált Szatmárnémetiben (Leányrablás, János vitéz), Nagyváradon (Szabó Magda: Fanni hagyományai), Sepsiszentgyörgyön és Szabadkán
(Godspell). Rendezései között szerepel A dzsungel könyve (Csíkszereda), a Godspell (Debreceni Nyári Színház), valamint az elmúlt évek legsikeresebb és leglátogatottabb debreceni vígjátéka, a Senki sem tökéletes. Nagy Györgyöt a Csokonai Színház saját halottjának tekinti.


Nagy György 1978-ban az Állami Balettintézetben végzett Forgách József növendékeként.

Még abban az évben mint magántáncos szerződött a Csokonai Színházhoz.

Operák és operettek táncbetétein kívül önálló balettek főszerepeit táncolta.

A legjelentősebbek: a Carmen Escamillója, Variációk táncosokra és ütőhangszerekre, a Csodálatos mandarin csavargója, Liszt etüdök.


Utolsó táncos szerepét, a Diótörő herceget a Miskolci Nemzeti Színházban táncolta.

Ezután négy évig volt a debreceni balettkar vezetője, ekkor kezdődött koreográfusi pályafutása is. 

A Godspell próbáján

Pinczés István búcsúja:

"Szól a zene, nem látszik!

Nagy Gyuri emlékére


  Gyuri, erre most, hogy már túl voltál a nehezén a legkevésbé sem számított senki. Négy évvel ezelőtt - közhely, de igaz - csodával határos módon túlélted. "Pedig benne volt a pakliban, hogy nem élem túl" - mondtad jóval később huncut mosollyal. "Benne volt a pakliban" - mondanád most is bölcsen legyintve, és most is megvillanna szemedben a huncutság, ami minden lehetetlen, megoldhatatlan, elképzelhetetlen szakmai és emberi helyzetben erőt és tartást adott neked. És mindig győztél - győzted a melót ötlettel, tehetséggel, idővel, győzted az életet derűvel, humorral, emberséggel, erővel, energiával - idáig.

Jó húsz évig dolgoztunk együtt mindenfelé a világban ezerkilométereket ültünk egymás mellett a te Opeledben, Suzukidban vagy az én Dáciámban Debrecentől Sepsiszentgyörgyig, Monacóig, Komáromig, Szabadkáig - Finnországba és Japánba célszerűbb volt repülőgéppel menni. Ücsörögtünk a szatmárnémeti vagy marosvásárhelyi színészházban balavásári lilahagymát zabálva a tokányhoz, amit te főztél, vagy az éjszakai sötétséggel egyenlő jyvaskylai délutánban egy szenes halas ebéd után, vagy épp a székesfehérvári vagy tatabányai vagy komáromi színészbüfében, biliárdoztunk Kecskeméten, Szabadkán vagy Szatmárnémetiben, és közben váltottuk a világot, morzsoltuk az életet. Szállóigévé vált a körülményekkel, a próbák állapotával, a díszlettel vagy a jelmezekkel elégedetlenkedő zsörtölődésemre adott nyugtató válaszod: "Pistu, szól a zene, nem látszik!"

Neked már akkor tekintélyed volt a Csokonai Színházban, mikor fiatal magántáncosként vízszintesre nyújtott lábbal szinte úsztál ugrás közben a színpadtérben az operaelőadások táncjeleneteiben - de neked kellett szólnunk, hogy válaszd szét a klubban a forrófejű műszaki srácokat. Úgy emlékszem, első valóságos szakmai kapcsolatunk 22 évvel ezelőtt jött létre: a Koldusopera rendezésemben árnyjátékot táncoltál, utána hívtalak táncot tanítani a Színjátszó Stúdióba. De elmaradhatatlan munkatársammá az 1993-as szegedi Légy jó mindhalálig előadásban váltál - onnantól kezdve szinte minden zenés rendezésemet te koreografáltad határon innen és túl: a Légy jót odaát Komáromban, Marosvásárhelyen, Finnországban, Székesfehérváron, Tatabányán, Esztergomban, a Godspellt Sepsiszentgyörgyön, Monacóban, Szabadkán, Nyíregyházán, Kecskeméten. Közös munkánk volt a János vitéz és a Leányrablás Szatmárnémetiben, a Fanni hagyományai Nagyváradon, a Kismadár Komáromban, a debreceni nagy musicalsikerek: a Chicago, a Kid, a Dzsungel könyve, a Tom Jones.

Négy olyan debreceni előadásnak őrzöm az emlékét, ami prózai előadás volt, de az általad tervezett mozgással nyerte el végső formáját: Morzek Özvegyekjének bemutatóján a szerző is elismerően garatulált érzéki tangódhoz, Gombrowitz Operettje országos színházi fesztiválon szerepelt, Jarry: Übü királya mindkettőnek legbotrányosabb zajos sikerévé vált - és utoljára hagytam a 15 évvel ezelőtti huszerettünk ősbemutatóját, az Ibusárt, ahol nagyon sokáig nem értettem, miért ül az én koreográfus barátom Sárbogárdi Jolán jegykiadó fülkéjével szemben minden egyes előadáson.

Amikor már annyira fájt a vállad a sok balerinaemeléstől, hogy Finnországban a söröskorsót is két kézzel emelted a szádhoz, egyre kevesebbet táncoltál, és egyre többet koreografáltál. Friss, szellemes, sikeres volt a debreceni Gyaloggalopp, a Lúdas Matyi, a Szentivánéji álom, a Montmartre-i Ibolya, a Kecskeméten és az Operettszínházban a Mágnás Miska, a József Attila Színházban az Amerikai komédia, a Chicago, a Budapest, te csodás! és a Légy jó mindhalálig (pedig azt nem is én rendeztem!!!), Szegeden a Cabaret és a Víg özvegy, a békéscsabai Mumus, a komáromi Fiatalság bolondság, a Gálaműsor, a nyíregyházi Charley nénje és a Senki sem tökéletes - amiket aztán később rendezőként is "elkövettél" nyári színházakban. Pár hónapja hívtalak Csíkszeredából telefonon, hogy még mindig kint van a büfében a hűtőszekrény oldalán az arcképed az általad rendezett Charley nénje és a Dzsungel könyve plakátja mellett.

Mikor balett igazgató lettél Debrecenben, mindig azon agyaltál, hogy erős, nívós tánckara, balettegyüttese legyen a színháznak (Kolozsváron leszakadt kipufogódobbal álltunk a balettintézet előtt, mikor táncosokat szerződtettél a Csokonai Színházhoz), akik nem pusztán kiszolgálják a zenés előadásokat, hanem évente egy-egy önálló balettprodukcióval is közönség elé lépnek. A Díótörő bemutató volt talán az első a többéves sorozatban. A Kossuth-djas Szakály Gyurit a koreografálás mellett arra is rávetted, hogy a Dzsungel könyve rendezésemben énekelje és táncolja el nekünk Kát, a kígyót.

Japánba A félnótás legény megkoreografálása után hívott ki tánckurzust tartani japán rendező barátunk, akinek utolsó üdvözletét, amit e-mailben továbbküldtem neked, "Juri-szannak" - ahogy ők emlegettek téged Tomajában nagy tisztelettel meghajolva - már nem olvashattad el.

"Baj van, nem érzem a testemet!" - kiáltottad oda Edócskának a végzetes fejesugrás után. Most van baj, Gyuri, mert már nem érzed, hogy nem érzed a testedet. És hiába szól a zene. Nagy Gyuri már nem látszik.

         Pinczés István




Koreográfiái:

Móricz-Kocsák-Miklós: Légy jó mindhalálig  (Szeged, Esztergom, Tatabánya, Székesfehérvár, Révkomárom, Marosvásárhely, Jyvaskyla)

Schwartz-Green-Tebelak: Godspell  (Sepsiszentgyörgy, Monte Carlo,Szabadka, Kecskemét, Nyíregyháza)

Kipling-Dés-Geszti-Békés: A dzsungel könyve (Csokonai Színház)

Coover-Kocsák: A Kid (Csokonai Színház)

Gombrowitz: Operett  (Csokonai Színház)

Jarry: Übü király (Csokonai Színház)

Parti Nagy Lajos: Ibusár (Csokonai Színház)

Mrozek: Özvegyek (Csokonai Színház)

Kacsóh P.: János vitéz  (Szatmárnémeti Színház)

Horváth Károly: Leányrablás (Szatmárnémeti Színház)

Szabó Magda: Fanni hagyományai (Csokonai Színház, Nagyváradi Állami Színház)

Móricz: Kismadár (Révkomáromi Jókai Színház)

Terajama Sudzsi - Kurita Nobuo: A félnótás legény (Csokonai Színház)

Kálmán Imre: Csárdáskirálynő  (Kecskeméti Katona József Színház, Budapesti Operettszínház)

Budapest, te csodás! (József Attila Színház) 

Eisemann Mihály: Hippolyt, a lakáj (Szolnoki Szigligeti Színház)

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (Csokonai Színház) 

Békeffi-Bakonyi-Kaszó-Verebes: Mágnás Miska (Budapesti Operettszínház) 

Shakespeare: Othello, a velencei mór  (Csokonai Színház)

Senki sem tökéletes avagy nincs, aki hűvösen szereti (Békéscsabai Jókai Színház)

Shakespeare: Szentivánéji álom (Csokonai Színház) 

Fielding: Tom Jones (Kisvárdai Várszínház) 

Lehár: A víg özvegy (Szegedi Nemzeti Színház)  

Rákoss-Bornai: Mumus (Móricz Zsigmond Színház)

Nemes Nagy Ágnes-Novák János: Bors néni (Móricz Zsigmond Színház)

Stone-Styne-Merill: Senki sem tökéletes, avagy nincs aki hűvösen szereti (Móricz Zsigmond Színház)

Heltai Jenő: Szépek szépe (Móricz Zsigmond Színház)

Grünwald-Beda-Ábrahám: Bál a Savoyban (Móricz Zsigmond Színház)

Hasek-Verebes: Svejk (Móricz Zsigmond Színház)

Szirmai Albert: Mágnás Miska (Móricz Zsigmond Színház)

Csehov: Ványa bácsi (Móricz Zsigmond Színház)

Fazekas-Schwajda-Móricz: Lúdas Matyi (Móricz Zsigmond Színház)

Csukás-Bergendy: Süsü, a sárkány (Móricz Zsigmond Színház)

Nyikolaj Erdman: A mandátum (Móricz Zsigmond Színház)

Chapman-Idle: Gyalog-galopp (Csokonai Színház)


Rendezései:


Schwartz-Green-Tebelak: Godspell  (Debreceni Nyári Színház)
                   
Senki sem tökéletes   (Debreceni Nyári Színház, Nyíregyháza- nyári színház)
 
Kipling-Dés-Geszti-Békés: A dzsungel könyve   (Csikszereda)


Nagy György a Csokonai Színház örökös tagja lett


HBN - 2007. május 15.

Szervezete feladta a harcot

"Balesetekor nagyon aggódtunk Gyuriért. Aztán elkezdett javulni - mi pedig bizakodni... " 

 - Épp most gondoltunk a legkevésbé a legrosszabbra - utalt Pinczés István rendező arra, hogy az elmúlt hét végén elhunyt Nagy György magántáncos, koreográfus, rendező. A 2003-as balesete után eltelt években a csodával határos módon lett egyre és egyre jobban.

   A negyvenkilenc évesen eltávozott művész közeli alkotótársait-barátait kértük meg emlékeik felidézésére hétfőn.

"Hihetetlenül jó srác" 

   Jámbor József színművész, rendező teljes megdöbbenéssel fogadta művésztársa halálhírét, különösen, hogy - mint felidézte - tapasztalta, milyen akaraterővel vetette bele magát Nagy György a négy évvel ezelőtti csigolyatöréséből való felépülés küzdelmeibe. Jámbor Józsefet annál is inkább sokkolta a hír, mivel utóbb többen is meghaltak fiatalon a legközelebbi kollégái, legjobb barátai közül - elég csak a márciusban elveszített Kocsis Györgyre, vagy a tavaly nyáron meghalt Bertók Lajosra gondolnunk.

   - Hihetetlenül jó srác volt Nagy Gyuri - fogalmazott a barát közvetlenségével Jámbor József -; többször dolgoztunk együtt, többféleképpen, gyakran úgy, hogy egyazon darabban ő táncolt, én játszottam, vagy pedig úgy, hogy ő koreografált engem, vagy viszont: én rendeztem őt. Kiváló munkakapcsolatban voltunk, s úgy érzem, ez látszott is a produkciókon. A félnótás legény című, japánból fordított előadást együtt csináltunk annak idején, ki is mentünk vele Japánba, ahol Gyuri tánckurzust is tartott, s én igyekeztem közvetíteni közte és a helybéliek között. Vidám hangulatban utaztuk körbe a szigetországot... - idézte fel a művész. - Mindamellett, hogy elképesztően jó haver volt, a legjobbakat tudom mondani róla mint táncosról, koreográfusról és rendezőről is.

Biztató jelek 

   - Négy évvel ezelőtt, a balesetekor nagyon aggódtunk Gyuriért - emlékezett Pinczés István rendező, akinek hétfőn szinte egyfolytában csöngött a telefonja, annyian érdeklődtek tőle Nagy Györgyről. - Az orvosok azt is csodálták, hogy túlélte. De aztán túljutott a krízisen, sőt, elkezdett javulni; a baleset után csak az egyik kezét tudta mozgatni, aztán mostanra már tudott ülni, beszélni, telefonálni, visszajött az életkedve, jó kedélye, humora, a moszkvai műtét után is mintha nagyságrenddel javult volna az állapota, úgyhogy mindannyian bizakodni kezdtünk. A baleset kemény pofon volt a sorstól, ám Gyuri azzal és a kerekes székes léttel mostanra még meg is békélt. Iszonyatos mérvű belső, pszichés energiával bírt, azon túl, hogy, mint táncosnak, a teste is erős volt. És tartotta benne a lelket négy gyermeke és felesége, Majzik Edit, aki előtt le a kalappal, ahogyan humorral, emberséggel, szeretettel ápolta őt mindvégig. Mindezek miatt, épp most gondoltunk a legkevésbé a legrosszabbra, arra, hogy négy év után feladja a szervezete a harcot - hallottuk a megrendült Pinczés István szavait.

   - Annak idején szinte minden zenés előadásomat ő jegyezte koreográfusként. Izgalmas volt vele dolgozni; musicalekben is nagy koreográfiai ötleteket hozott, de amiben a legjobb volt, azok a zenés színházi előadások, amelyekben, gyakran abszurd mozgáselemekkel, azt is el tudta hitetni a nézővel, ami a darab eredeti szüzséjéből hiányzott. Talán a legnagyobb közös sikerünknek, szakmai fogadtatását és külföldi utóéletét tekintve, Parti Nagy Lajos Ibusárja bizonyult - vette számba a rendező.

Az utolsó e-mail 

   - Finnországtól Monte-Carlóig, rengeteg határainkon túli magyar társulatnál is megfordultunk vele a produkciókkal, sokat utaztunk együtt, egy szobában laktunk a szálláson. Rengeteget tréfálkoztunk, bohóckodtunk együtt előadások után, próbák alkalmával. Óriási veszteség számomra - idézte a személyes emlékeket Pinczés István. - Akármerre vetődöm el ma is határon túli társulatokhoz, folyvást érdeklődnek hogyléte felől, akárcsak a japán kollégák a legutóbb, amikor a tojamai kulturális kapcsolat huszonöt éves évfordulóján nálunk jártak. Szombaton küldtem neki egy e-mailt, hogy japán barátaink üdvözlik, és gyógyulást kívánnak neki. Már nemigen olvashatta el...

Marica grófnő