Dzsezztetés - Néhány akkord

Filmvásznon érkezik az elõadásra a "soldier band", látjuk a háttérben, ahogy ballagnak, futnak, zötyögnek az A38 nevû hajó felé, miközben ott ülnek velünk szemben a hajógyomorban és hangolnak. Pengetnek, lézengenek, belakják a teret. Rezes Judit könnyedén lepattan a motorról, a haját fújja a szél - tisztára, mint a filmekben; Jordán Adél a hídon sétál kényelmesen elnyújtott mozdulatokkal és bõszen mobiltelefonál. Kocsik, motorok érkeznek sorba, lábak lendülnek, ajtók csapódnak, míg végül jól megpakolva, oldalán egy gitárral, láthatólag elkésve befut a hajóhídon Keresztes Tamás.


Jordán Adél a Miez a hang? c. előadásban

Lassan kezdenek, ráérősen, együtt hangolódunk rá a közös zenélésre - jam session, ahogy errefelé mondják. Ugyanis egy bisztróban vagyunk Amerikában a húszas évek elején. A hölgyek térdig érő fehér ruhában, mell alatt fél körben fekete csík - Izsák Lili stilizált, csinos jelmezei. Az urak kicsit elrajzolt szmokingokban, fehér hózentrógeres nadrágokban, fekete öltönyökben, fehér zakókban. Húszas évekbeli fekete-fehér filmet nézünk - élőben, miközben a háttérben színes werkfilm pereg. Szacsvay László kottaolvasói tehetségének lehetünk tanúi, ahogy a kamera ráközelít a lapra, amiből koncentráltan próbálja  kiolvasni és felénekelni a fonetikusan leírt máj hárt is on fájör-t, és igen érdekesnek bizonyul némelyik színész dobbal való találkozása is. Fokozatosan avatódunk be az előadásba, hasonlóan ahhoz, ahogy a színészek az előadás-koncert fikciója és valósága szerint is ez alatt a néhány hónap alatt próbáltak behatolni a zene világába. Tudjuk, hogy van a társulatban, aki jól zenél,  Keresztes Tamás például, és van, aki profin énekel: Jordán Adél, ő különben is az este legerősebb jelenlétű színésze; és az is látszik, hogy ki az, aki már gyakorlott a show csinálásban. A TÁP Színházban edződött színészek profin lakják be a teret és oldják meg a kínosabb pillanatokat is. Jordán Adél éneklés közben megszervezi, hogy kicseréljék az elromlott mikrofonját. De Rezes Judit utolsó kiállása, zárószáma is lehengerlően profi - ő itt tényleg egy szerény, de tehetséges amerikai énekesnő. Mindenki jó, aki a zenélésben kevésbé, az humorral és öniróniával pótolja a muzikális élmény hiányát. A jazz számokat vallomásos improvizációk szakítják meg. A próbafolyamatról, a hangszerrel való találkozásukról mesélnek a színészek. Kocsis Gergely kezdeti ellenállásáról és Charlie Parkertől való különbözőségeiről és hasonlóságairól beszél. A közönség nem ott nevet, ahol ő szeretné, de így is jó. A színészek feszülten figyelik egymást, mintha ők is most hallanák először ezeket a történeteket - és a közönséghez hasonlóan jól szórakoznak.
Pelsőczy Réka a Rózsavölgyi Klarinét Iskola című kiadványból merített tudását tárja elénk. És valóban a fejlődését is végigkövethetjük, ahogy a cd melléklet segítségével először egy, aztán kettő végül három hang erejéig is beleszáll a fél-playback koncertbe. Kocsis Gergővel és Nagy Ervinnel pedig bájos és lehengerlő fúvós triót alkotnak. Szacsvay is szívesen vallana zenéről, jazzről, de neki - legnagyobb sajnálatára - csak írott szöveg jutott. Viszont ő avat be minket lexikon szócikkek segítségével a különböző hangszerek eredetébe és rejtelmeibe.
Nem csak a zenei élmény miatt érdemes megnézni az előadást - játsszák júliusban is -, de sokat megtudhat az ember, Hajduk Károlytól például arról is, hogyan lehet néhány akkorddal egész este csajozni, és még gitár sem kell hozzá.

Sebők Borbála
Fotó: Szkárossy Zsuzsa