Várom a folytatást

Ollé Erikkel, ezzel a furcsa nevû színésszel elõször Kassán találkoztam, amikor a középiskola elvégzése után a kassai Thália Színházhoz szerzõdött, ahol eljátszotta Klitandert a Tudós nõkben, Probust a Caligula helytartójában és Jézust a Harmadnapi gyõzedelemben.


Ollé Erik
Fotó: Koncz Zsuzsa

A főiskola elvégzése után Komáromban több nagyon fontos szerepet is eljátszhatott, majd több társával, Varga Anikóval, Vincze Emőkével, Lucskay Róberttel és Czajlik Józseffel a Bárka Színházba szerződött, ahol a színház új igazgatója a napokban mondta fel a szerződését.

- Amikor a Bárkába kerültetek, Csányi János volt az igazgató.

- Az első körben jött át Czajlik József Vincze Emőkével, Lucskay Róberttel, őket követtük mi Varga Anikóval a második körben egy évvel később.

- S milyen elképzelésekkel jöttetek Budapestre?

- Komáromban egy nagyon jó időszak volt, amikor jött ez a felkérés. Gondolkodóba ejtett, mert féltem Pesttől, attól, hogy állandóan helyezkedni kell, hogy durva lesz a szakma, de a Bárkában egy biztos helyet kínáltak, nem kellett végigjárni a szamárlétrát, s úgy gondoltam, hogy legalább egyszer majd elmondhatom az unokáimnak, hogy "nagyapátok egy évet játszott Budapesten". S ha nem tetszik, akkor bármikor visszamehetek Komáromba, hisz nem jöttem el haraggal.

- S hogy fogadta a Bárka akkori társulata, hogy felvidéki majd később vajdasági színészek szerződtek a társulathoz? Ráadásul a Felvidéken is voltak olyan hangok, hogy a Bárka Színház elszívja a legtehetségesebb színészeinket.

- Én is hallottam ilyen megjegyzéseket, de már akkor is butaságnak tartottam. Maga a társulat nagyon természetesen, sőt, nyitottan fogadott bennünket, hiszen akkor már több erdélyi színész játszott a társulatban, tehát nem mi voltunk az első határon túliak. Balázs Zoli és Szikszai Rémusz is erdélyi származású vagy Spolarics Andrea, aki magyarországi, de évekig játszott Tompa Gábornál Kolozsvárott. Egyszerűen próbaidőszaknak fogtam fel, tudtam, hogy ha nem tetszik, vagy nem fogadnak szívesen, bármikor eljöhetek!
 
- Akkor végül is nem bántad meg, hogy otthagytad Komáromot?

- Nem, egy pillanatra sem, mert a Bárkában egy csomó olyan dologban kipróbálhattam magam, ami talán az addigi állomáshelyeimen nem adatott volna meg. Nagyon széles spektrumot képviselt a Bárka.

- A Bárka nem tartozik az ún. elit pesti színházak közé, hiszen nem a belvárosban található, s Alföldi Róbert igazgatói kinevezéséig nem játszottak benne nagyágyúk. Milyen a színház közönsége, honnan verbuválódik?

- Nincs a pesti Broadway-n, ez igaz, de talán mégsem nevezném külvárosinak. A társulat igen fiatal, a drága Gados Béla kollégám a maga 52 évével a legidősebb, a többiek minimum tíz évvel fiatalabbak nála. A színház eszmeisége, stílusa is ilyen fiatalos, amely folyamatosan keresi a maga útjait. Ilyen a közönsége is, főleg fiatalok.  Ha az internetes fórumokon utánanézel, láthatod, hogy van egy "fílingje" a Bárkának. De azért vannak visszajáró idősebb nézőink is.

- S mennyire határozta meg a Bárkát Csányi személye?

- Ő találta ki, ő hozta létre.

- S mennyire zárkózott, mondhatnám bezárkózott társaságról van szó a Bárka esetében?

- A Bárka, talán Csányi János személyiségéből is kifolyólag burokban élt, aki állandóan vitában állt a magyarországi szakmával. Ettől függetlenül mi nagyon jól dolgoztunk, egy évadon belül például csináltam egy klasszikus ír drámát ugyanúgy, mint Czajlikkal az Operettet, ahol életemben először énekeltem, aztán jött a Stuart Mária Zsótér Sándor erősen formalista rendezésében, majd  Weöres Sándor Teomachiája, ami egy kőkemény mozgásszínház volt, legalábbis, ami az én szerepemet illette. Egy év alatt összejött négy olyan szerep, amely talán máshol öt év alatt sem sikerült volna. Ezért így utólag is elmondhatom, hogy nem volt mit megbánnom, rengeteget tanultam.

- Kinek az osztályába jártál?

- Zuzana Kronerovánál és Juraj Nvotánál kezdtem, majd miután megszakítottam a tanulmányaimat, Emil Horváthnál és Peter Mikulíknál végeztem.

- Budapest nagy város, rengeteg színházzal, lehetőséggel. Nem is akartál kitörni ebből a burokból legalább egy-egy lehetőség erejéig? Nem ezért választotta az önkormányzat Csányi utódául a mindenki által ismert Alföldit, hogy egy kissé megismerhesse a nagyközönség is a Bárkát?

- Ez egy kicsit másként volt. Amikor kiderült, hogy Csányi János a mandátumának lejárta előtt elmegy, a társulat lépett fel kezdeményezőleg, mert féltünk, hogy valaki lecsap erre az új épületre. Titkos szavazással a társulat Alföldi Róbertet javasolta igazgatónak. Egy delegáció megkereste az akkor Szolnokon játszó Alföldit, s miután ő igent mondott, ment a hivatalos levél az önkormányzat felé, amely aztán pályázat nélkül megválasztotta őt igazgatónak.

- S mi újat hozott Alföldi?

- A cél az volt, hogy az általunk megválasztott ember tudja képviselni azt, amit mi szeretnénk, hogy ne menjünk el teljesen a kommerszbe, inkább maradjon meg ez a Csányi alatt bejáratott kísérletező művészszínház, de mégiscsak egy olyan ember vezetésével, aki ki tud törni abból a burokból, amelyben volt a társulat. S ez tökéletesen sikerült is, bár addig sem voltak "félházak", s nem csak az elszánt rajongóink ültek a nézőtéren. Játszottunk többször a POSZT-on is, de nem nagyon voltunk beszélő viszonyban a szakmával. Mára ez teljesen megváltozott. Alföldi a nevét és arcát adta a színházhoz.

- S mennyire ment el Alföldi a közönségszínház felé?

- Nem tudok erre válaszolni, most ért véget az első évad az ő irányítása alatt. Volt egy Koldusopera, egy Liliom, egy Szentivánéji álom, legutóbb pedig Bereményi Géza darabja, Az arany ára. Jó darabok ezek.

- Az arany ára mennyire illik bele a Bárka addigi profiljába?

- Ez egy klasszikus színrevitel, de eddig se volt minden lila és nyakatekert. És arcokat hozott Alföldi az egyes előadásokba, mint Gáspár Sándort, Mucsi Zoltánt Az arany árába vagy Puck szerepére Lázár Katit kérte fel. Úgy érzem, hogy tudatosan dolgozik Alföldi a színház imidzsének a javításán.

- S amikor Budapestre kerültetek, volt azért bennetek olyan vágy, hogy de jó lenne egyszer ismert budapesti színésznek lenni? Hiszen hiába nagyon jó színész valaki Komáromban vagy Újvidéken, csak egy rétegközönség ismerheti őket, míg Budapesten egy reklám jóvoltából valaki nem csak anyagilag jár jól, hanem arca lesz.

- Soha nem volt bennem olyan vágy, hogy hatalmas karrierre és ismertségre tegyek szert. Főleg ez a mostani sztárságnak nevezett "valami" zavar. Öt bemutatóból négyben benne voltam, s még ha lett volna felkérés, se biztos, hogy tudtam volna menni.

- Alföldi a példa arra, hogy semmi se lehetetlen.

- Igen, de ő máshol tart. Saját maga osztja be az idejét, én pedig nem. S mivel teljesen kitöltötte az időmet az itteni munka, nem is kísérleteztem azzal, hogy kapcsolatokat építsek ki másfelé.

- De megemlíthetném Kaszás Attilát, aki szintén a Felvidékről jött és nagyon ismert sztár lett, amely népszerűséget épp a halála után lehetett lemérni.

- Á, én nem mérhetem magam Kaszás Attilához, de a népszerűséghez neki is idő kellett, ráadásul itt végezte el a főiskolát, s a Vígszínházban kezdte a pályáját. Ez az időszak valahogy nem kedvez az átjárásoknak, a kollégáimért se igazán kapkodnak máshol.

- Túlkereslet van a színészi szakmában?

- Mindenképp. Ontják a főiskolák és a színitanodák a színészeket.

- Szerinted túl sok a felvidéki magyar színész is? Ma már nagyon sokan eljönnek tanulni Magyarországra, legtöbbjükről nem is nagyon tudunk. Viszont például Kassán, a Tháliában már alig van főiskolát végzett színész. Te visszamennél Kassára, ha hívnának a jövő évadban?

- Most úgy döntöttem, hogy megpróbálok még egy évet Budapesten maradni, s nekem elfogadható lehetőségeket keresni.

- S mennyire tartjátok a kapcsolatot felvidéki színészek Budapesten?

- Csak azért, mert felvidékiek vagyunk, nem járunk össze.
 
- Több olyan ismerősöm is van, aki ismert színész volt a  Felvidéken, aztán eljött Budapestre, és egymondatos szerepekben statisztál vagy harmadosztályú tucatfilmek sztárocskáinak magyar hangját alakítja.

- Ezt szeretném elkerülni, s bízom abban, hogy kapok megfelelő lehetőséget. Kis remények már pislákolnak, de nem akarok semmit se elkiabálni. Csak addig maradok itt, amíg méltón tudom csinálni. Van egy határ, ami alá nem vagyok hajlandó menni, s akkor inkább abbahagyom.

- Ezt komolyan gondolod?

- Ha kétmondatos szerepekből és szinkronból kellene megélni, akkor igen. Ennyit nekem nem ér. Egy-két szerep azért már körvonalazódik Budapesten és a környéken. De ebbe Komárom is belefér, hisz tavaly is játszottam a Vérnászban, s nagyon kellemes időszak volt az életemben. Örömmel játszottam ott.

- Te Komáromban tag voltál vagy szabadúszó?

- Szabadúszóként dolgoztam Komáromban, aminek megvoltak a maga előnyei és hátrányai is.

- S hogyan élted meg az ottani belviszályokat, ami végül is Kiss Péntek József és Telihay Péter távozásához vezetett?

- Egyrészt nem kellett annyira belemásznom az események folyamába, de mégis a létemet érintette, hisz nem volt mindegy, hogy folytatódik-e az, ami akkor elkezdődött. Azzal, hogy kívül álltam, volt egy egészséges rálátásom a dolgokra, persze így egy picit a jogom a hozzászóláshoz is sérült, de ez annyira nem zavart, inkább megedződtem. A távozásom mégsem függött össze az ő távozásukkal, véletlenül egybeesett Csányiék felkérésével.
  
- Amikor először hallottam rólad és Czajlikról, azt hittem, hogy Kassán találkoztatok a Pásztó-féle legendás X diákszínkörben. Aztán kiderült, hogy Te nem is ott érettségiztél, hanem Szepsiben.

- Családomból majd’ mindenki az ipariban érettségizett, még a bátyám is, csak én nem. De gyerekkorom óta jártam szavalóversenyekre, sőt még babaaltató-versenyeken is voltam. Harmadikos voltam, amikor a Thália felvételt hirdetett, s összejött egy ilyen parti, hogy Reiter Zoltán, aki azóta Kecskeméten játszik, Varga Anikó, Caca meg én. Játszottunk az Usztics Mátyás rendezte Rómeó és Júliában, majd jöttek a "Klitanderek" a Tudós nőkben, a Hókirálynőben majd a főiskolán a Tartuffe-ben. A főiskola után a kötelező katonai szolgálat elkerülése végett civil szolgálatos voltam a Tháliában, s akkor játszottuk a Káin és Ábelt Tóth Tiborral.

- Puck, Amadeus, Trepljov. Talán  a három legfontosabb szerep az életedben. Melyik áll közülük hozzád a legközelebb? Vagy fordítva, melyikkel kellett a legjobban megküzdeni?
       
- Három teljesen más figura. Mozart állt tőlem a legtávolabb, ha magamból indulok ki, de egy karaktert bárhogy lehet értelmezni. Akkor szabadultam ki a főiskoláról, tele életörömmel, energiával, így szinte adott volt, hogy egy végletekig eljutó, őrült figurát játsszak. Megküzdöttem vele, de akkor enyém volt a világ, és királynak éreztem magam. Talán Trepljov figurája állt hozzám a legközelebb, s maga az előadás is egy kivételes pillanatban született. De ez is a színház varázsa.
   
- A film valahogy elkerült eddig.

- De azért meg is talált. 2002-ben készült egy szlovák film, Az eső hull a lelkünkre címmel, melynek főszereplője voltam, de elhúzódott a forgatás, így nem maradt pénz a reklámra. Játszottam még a Szerelem utolsó vérig című magyar filmben, jelenleg pedig egy most készülő szlovák-ír filmben dolgozom.

- Mivel indokolta Alföldi a felmondást?

- Első évben nem nyúlt a társulathoz, ami tisztességes hozzáállás volt, de most már szeretné a saját elképzelései szerint alakítani a színházat, s úgy látszik, hogy ebbe néhányan nem fértünk bele.

- Szabadúszó leszel szeptembertől, mit szólnál, ha mondjuk a Vígszínház felkínálna egy szerepet?

- Hogy őszinte legyek, nem vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak. Egy szerepem maradt a Bárkán, és próbálok a Stúdió K-ban. Egyelőre ennyi. Várom a folytatást.

Juhász Dósa János