Zsámbék

Színházi és Művészeti Bázis a zsámbéki műemlék Rakétabázison
1983-ban kezdődött. Ünnepelni lenne alkalom. 25 év komoly időnek tűnik.
De ahogy az évadra készültünk, eszünkbe sem jutott, hogy kicsit megálljunk
és elmerengjünk az eltelt negyedszázadon.
A folytonos és sürgető változtatások feladatai eltakarták, hogy ünnepi csönd
pillanata várna ránk.
Folytonos és sürgető változások - ez volt a 25 év állandó állapota.
Változásoké, pedig a lényeg, az első pillanattól világos cél, nem változott. A
lényeges belső törekvés ugyan az, mint negyedszázada.
De hogy ez a tartalom megjelenhessen kezdettől a szervezeti formák feszegetése
és változtatása kísérte végig a fesztivál és a színház életét.
Tartalma, mely első perctől világos volt, hogy a XIII. század eleji a gótika születését
őrző templomrom településén csak egy dolog lehet: ahogy e templom
építésekor az akkori, most meg a mai magyar és európai művészet újító
törekvéseinek legjava jelenjen meg itt.
A templom építésekor a Dél-Franciaországból feleségnek ide érkező Péna
asszony hozta magával a születőben lévő új építészeti stílus, a gótika hírét és
talán a templom terveit is. Meg a hozományát, melyből elkezdődhetett az
építkezés. A magyar Bencés szerzetesrend építőmesterei pedig megalkották
itt ennek az egész Európát megújító építészeti-művészeti gondolatnak kiemelkedő
remekét.
A fesztivál kezdetekor tudnunk kellett, hogy e mellett a csoda mellett csak
akkor cselekszünk helyesen, ha legalább törekvéseinkben azt keressük, mi
lehet korunk művészetében fontos és új. De mellette a másik alapkérdés az
maradt, hogy "hozomány" honnan akadhat arra, hogy épülhessen, aminek
épülnie kell.
Azzal telt tehát a 25 év, hogy minden évben újra és újra erre találjunk megoldásokat.
Kisebb és nagyobb sikerekkel ez történt évről évre. És ez a kényszer
erősebb most is, mint az ünneplés öröme.
Mert a 25 év legjelentősebb változása az volt, hogy a Zsámbéki hegy tetején
megbújó használaton kívül került rakétabázisban felismertük Zsámbék legújabb
műemlékét.
A középkorban elpusztult zsámbéki vár helyett így ez a XX. századi erőd lett
a hely új, különleges védett értéke. Épület-együttese és meghökkentően ép
és szépséges természeti környezete pedig a színház és fesztivál új központjának
helye.
Olyan hely, melyben valódi otthonra lelhet az a kortárs művészeti központ,
amiért negyedszázada elkezdődött Zsámbékon ez az egész.
Megpróbáltuk ezért - látszólag szerény kis civil szervezetként - kezünkbe

venni e feladat megoldását.
A Zsámbéki-medence Idegenforgalmi Egyesület nem csak a programok
szervezésére szövetkezett, hanem arra, hogy kigondolja és elkészítse a két
éve műemlékké nyilvánított erőd helyreállítási és hasznosítási projektjét. A
tervezőasztalon és a gyakorlatban egyaránt.
A gyakorlatban a színház és a most már június végétől szeptember közepéig
tartó fesztivál szervezése mellett múlt év szeptemberében megnyitottuk itt a
Földi Telepítésű Légvédelem Fegyvernemi Múzeumát, mely hazánkban az első,
egy fegyvernem teljes történetét bemutatni szándékozó múzeum, melyben
már 90 darab, néhány éve még félelmetes fenyegetést jelentő harci eszköz
szelídült múzeumi tárggyá.
Az egyesület építi eközben a Zsámbéki medence - Benta-patak völgye - Tétényi
Fennsík turisztikai, úgynevezett desztinációs marketing központját is,
mely azt jelenti, hogy civil közösségi összefogás, az érdekeltekből kiépülő hálózat
működtesse és fejlessze ennek a "csendes vidék a nagyváros tövében"-
ként még mások számára is fontos értékeit őrző és azokra épülő turizmusát.
Az ilyen szemléletű turizmusfejlesztés és másik célunk, a természeti értékek
védelmét szolgáló központ kifejlesztését pedig már a valóságban is mutatja
a most készülő, a Budakeszi Vadas-parktól a Zsámbéki Rakétabázisig kialakítandó
és jövő tavasszal már megnyíló "Zöld-út".
Folyik annak az internet-alapú médiaközpontnak a kifejlesztése is, melynek
otthona szintén ezen a Hadi bázisból kulturális, turisztikai, regionális média
és természetvédelmi bázissá váló helyen lehet.
Egy nonprofit szervezet által megvalósítandó, egy NATURA 2000 védettség
alatt álló, mások szemében nehezen "újrahasznosítható" az újonnan tanult
szakkifejezés szerint "barnamezős beruházást" jelentő fejlesztési projekten
dolgozunk tehát. És persze azon a pályázaton, mely forrást nyújthat arra,
hogy a Közép-Magyarországi Régióban új módszerek alkalmazásával létrejöjjön
a kultúra egy új bázisa, mely képes lesz arra, hogy nonprofit civil társaságként
"saját lábára állva" működtesse azt a szervezetet, mely szellemiségében
és formájában egyaránt európai szintű otthonává, működési keretévé
válik majd 25 éve elindított törekvéseink kiteljesedett formáinak.
Színházi eseményekre, kiállításokra, filmfesztiválra, gyerekprogramokra, koncertekre
és múzeumba várjuk az érdeklődőket. Dolgozunk azon a
Zsámbékot szerető alkotótársakkal, hogy ne csalódjanak az eseményekben
az ide látogatók.
De - nézzék el nekünk - a 25 éves jubileum ünnepi eseményei helyett, most
a "nagy projekten" dolgozunk. Ünnepelni csak akkor fogunk, ha sikerült beteljesíteni,
amit elkezdtünk.
Ígérjük, arra az ünnepre is mindenkit meghívunk!
Mátyás Irén

Színházi előadások
Június 23. 21 óra Romtemplom
Gáli József drámája nyomán - József Attila Színház vendégjátéka
RENDEZŐ: Léner Péter
DÍSZLETTERVEZŐ: Horgas Péter, JELMEZTERVEZŐ: Vágó Nelly, DRAMATURG: Dúró Győző,
ZENE: Sáry László, SZCENIKUS: Éberwein Róbert, RENDEZŐASSZISZTENS: Gábor Anna
SZEREPLŐK:
Mama: GALAMBOS ERZSI, Boglár Péter, a fia: MIHÁLYI GYŐZŐ, Boglár András, a
fia:BESENCZI ÁRPÁD, Zsuzsa: TIMKÓ ESZTER, Pelleg István: SCHNELL ÁDÁM, Poldi
bácsi: SZTANKAY ISTVÁN, Károlyka: JÓZSA IMRE, Ferenczy Eszter: VARGA KLÁRI,
Menyhért: ÖMBÖLI PÁL, Sára: SZIRMAI MELINDA, Laci: SAVANYÓ ATTILA, Józsi:
FALVAI ANDRÁS
25 éve vált valóra először a gondolat - legyen színház Zsámbékon. Akkortájt
lett Nyíregyházán is önálló társulat. Léner Péter egy ottani rendezése volt
az egyik első "nagyszínházi vendégjáték" a Romtemplomnál.
Most, a 25. évadban ez a Gáli József drámája nyomán készült előadás egy
másik szubjektív emléket is ébreszt. A 70-es évek amatőr színjátszói voltak
azok, akik a forradalom után halálra ítélt, de végül a bitófa alól megmenekült
író egy művét elővették. A pesterzsébeti Csili Színjátszói vették erre a bátorságot.
A József Attila Színházban a múlt évben a forradalom 50. évfordulója emlékére
az 1981-ben elhunyt író művét dolgozták át és a színlapot idézve "hogy
fél évszázad történelmi rálátásával meséljék el újra Darvasi László átdolgozásában
az író által kitalált történetet, úgy, ahogy ma talán Gáli József is elmondta
volna nekünk".
"1954-et írunk, Boglár Józsefné, a munkásmozgalom mártírjának özvegye
legkisebb, párttitkár fiától várja a leveleket, aki a "kommunizmus építését tanulmányozza"
már hosszú ideje a Szovjetunióban, s bár gyakran jönnek a levelek,
ezek mindig a másik fiú, a miniszter báty közvetítésével érkeznek, boríték
nélkül, gépírással...". Így kezdődik a történet.

 Színházi előadások ZSÁMBÉKI SZÍNHÁZI BÁZIS
5
A Debreceni Csokonai Színház vendégjátéka
Frank Wedekind azonos című drámájának "fizikai színházi" kísérlete, az élő, emberi
testek kifejező erejével. A mozdulat és tánc, a zene és a hangok dominanciája a szókifejezéshullámok
felett.
RENDEZŐ, KOREOGRÁFUS: Horváth Csaba
SZÍNPADKÉP: Horváth Csaba, JELMEZTERVEZŐ: Benedek Mari, DRAMATURG: Gyulay
Eszter, RENDEZŐASSZISZTENS: Gyulay Eszter, FÉNY: Abuczki István, TÁNCASSZISZTENS:
Laczó Zsuzsa, SZCENIKUS: Hazsega Miklós, SÚGÓ: Pethő Zsuzsa, ÜGYELŐ: Karl József
SZEREPLŐK:
Melchior: KRISZTIK CSABA, Moritz: NAGY PÉTER, Wendla: FÖLDEÁKI NÓRA, Ilse: ÚJHELYI
KINGA, Álarcos úr: ÚJHELYI KINGA, Hans Rilow: MERCS JÁNOS, Ernst: KÁ-
DAS JÓZSEF, Martha: VARGA GABRIELLA, Thes: SIMKÓ KATALIN, Georg:
ANDRÁSSY MÁTÉ, Otto: MÉSZÁROS TIBOR, Egy férfi: HORVÁTH LAJOS OTTÓ, Egy
nő: ZARNÓCZAI GIZELLA, Továbbá: CZALTIK ILDIKÓ, IUGA ANCA, NAGY OLIVÉR,
STEUER TIBOR, TŐKE LÁSZLÓ
"A Tavasz ébredésében szerepelő fiatal gárda egy olyan csapatot alkot,
amelynek tagjai - úgy tűnik (legalábbis az elmúlt két hét tapasztalatából okulva,
vagy a konzekvenciákat levonva), hogy az első perctől kezdve maximálisan
értik, hogy ez - sok szempontból - egy más nyelv, más kifejezési forma.
Nem kellett eltelnie egy-két napnak ahhoz, hogy mindenkinek evidens legyen,
hogy nem realista, hanem absztrakt színházat csinálunk minden egyes
pillanatában az elejétől végéig."
"Sok célom van ezzel az előadással, sok mindent szeretnék elmondani vele,
de az egyik, s talán legfontosabb célom, hogy minden egyes pillanata - a
szó jó értelmében véve - elvont legyen. A másik pedig az, hogy túl tudjon
lépni a mű történetén, és a műből kiolvasható mélyrétegeket is próbálja meg
ábrázolni. Erre szigorúan és csakis az a megoldás, ha az ember az absztrakció
útján ábrázol."
Horváth Csaba
Június 29-30. Július 1. 21 óra
Wedekind:
A tavasz ébredése
Passiió 2005.. Zsámbékii Szíínházii Báziis
Pilinszky János: A mélypont ünnepélye
Az ólak véres melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?
Ki tud
nyugodt szívvel belesimulni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?
Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindig akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörű arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?