Lear király Gyulán

Csonkolt, vaskos fatörzs korhadt ágai közt kucorog a király, riadt cerkófok pislognak így állatkerti vasketrecek mögül.
Szétszórt a vénember mindent, mi övé volt; hatalmat, pártvagyont, befolyást, szeretetmorzsákat. Most maradék önmagát porciózza, foszladozó elmével tekintve roskatag mûvére. Hûbérencei vérét szívják, hiéna porontyai lerabolták, sárba alázták.
Jól van ez így. Mindig a gyerekeid ölnek meg.

    


Kőszegi Ákos és  Bognár Gyöngyvér a Lear c. előadásban

Derzsi János nagy formátumú Learjének sorsbarázdált arca, csapzott, deres hajkoronája, hófehér szakálla jól megy a pusztulás képeihez.
     Szöllősi Géza szépen tagolt, egyszerű színterét kövek, zörgő kavicsok, barnává kövesült földcsomók borítják.  Lear rendre valami liánszerü randaságba gabalyodik, loncsos, ragadós kötélszerűségbe, amely körbefonja, lehúzza, fojtogatja. Benedek Mari a cselekményt napjainkig húzó menedzserpárttitkár öltönyökbe öltöztette a férfiúkat. Virítanak rózsás, vastag nyakkendők, a nők élénksárga, pispeklila, törtfehér egyrészest hordanak. Ahogy előreszáguld a cselekmény, egyre többekre kerül áttetsző cefofánuniformis, a háttérből előragyogó, szembevilágító neonreflektor fénye sejtelmes, artisztikus derengésbe vonja a játszókat.
     Klasszicizáló, konzervatív Shakespeare-t rendezett Szász János a gyulai vár szépen rendbe hozott, ódon falai közé. Lear már-már háttérbe szorított mellékszereplő erős, rámenős lányai és cinikus udvaroncai között. A kőkemény nővérek viszik a prímet az előadásban. Molnár Erika rezzenéstelen tekintetű Gonerilje csupa ki nem mondott parancs, néma követelés, látszik, rég erre van kondicionálva. Bognár Gyöngyvér Reganja szenvedélyes, végletes és végzetes nő, ha megszólal, tömény életveszély, ha hallgat, még félelmetesebb. Birtokon belül van, szabadon diktál bárkinek, ha kedve tartja, balkézről szexuális szolgáltatást nyújt egynémely udvaroncnak, kézimunkája hibátlan, az elnyújtott aktus szabatosan lebonyolított. Vasvári Emese súlyos, erőteljes Cordéliája riadtan szemléli testvérkéi nyomulását, nem sok tere marad a familiáris érzelmekre, mentené, ami menthető, leginkább önmagát akarná megőrizni. Robusztus alakítása felidézte bennem ama drámai erőt, amelyet az Iphigénia Auliszban című görög tragédiában nyújtott a Vasvári Emese Lakásszínháza elnevezésű formációban.


Bognár Gyöngyvér, Vasvári Emese és  Molnár Erika a Lear c. előadásban

 
   Szász Kovács Kristóf dramaturggal "csontra húzta" Vörösmarty nemes veretű, mindenestől modern nyelvezetű Shakespeare-jét. Amit elvesztett a réven, megnyerte a vámon. A Lear király titokzatos gazdagsága persze szükségképpen csorbát szenved egy ilyen kétórányi, nézőkímélő változatban, mégis, a mű hibátlanul és sugallatosan szólalt meg Gyulán. A szituációk, a figurák alaposan kielemeztettek, a rendezői értelmezés koherens gondolati egészet mutat. S bár a történetmondás mikéntje alkalmat kínál aktuálpolitikai tartalmak felidézésére, úgy hiszem, mindez csak könnyen lekopó máz, tűnékeny ornamentika az előadásban, amely vehemensebb, masszívabb, elemibb, mint mai nyikhajok tüsténkedésének, sertepertélésének rajza. Cornwall (Kőszegi Ákos) afféle korunkhőse, tajtékzik és hízeleg, mószerol és betart, a szolid színlelőből hamar kibukik a koncvadász hiéna. Ádám Tamás elcsigázott Kentje egy filozófus rezignációjával szemléli a drámai fejleményeket, Mertz Tibor szépen megformált Edgárja már-már kivetkőzik magából, ruháit ledobja, foggal-körömmel védi érdekeit, Gazsó György pompásan mintázott fattyúja egy egész világot képes elénk lökni pár keresetlen monológtöredékkel. Tóth József, kőszínházak vándorló szegénylegénye színes szemeteslegény-clochard gúnyába bújtatott bölcs bolondként hűséggel szolgálja elborult elméjű urát.


Bognár Gyöngyvér, Tóth József és Derzsi János a Lear c. előadásban


Bennem meg felrémlik egy réges-régi Lear a múltból.
Pártállam, BAZ megye, Miskolc, 1981.
Csiszár Imre rendezésében a hetvenéves Major Tamás, soros megújulása jeles etapjaként, töviskoronával a fején, darócingben  cirógatta szavaival koboldszerű, csíkos zoknis kis bolondját, akit Igó Éva játszott feledhetetlenül, együtt virgonckodva a nagy mesterrel. Aki szédítően magas emelvényen imbolyogva, legendásan feltartott ujjal komédiázott és hirdette dörgedelmes igéit, míg mi ott, alant lélegzetvisszafojtva néztük az életveszélyes cirkuszi mutatványt.
   A Lear királyon kevesen találnak igazi fogást, most Szász és csapata ismét bebizonyította, hogy a shakespeare-i dráma képes magához igazítani kortársi tartalmakat.
" Igen silány és dőre rabságot kezdek találni az elévült zsarnokság nyomában, mely uralkodik, nem mert hatalma van, hanem mert eltűretik." Így beszél az Edmund levelét  olvasó, még meg nem vakított Gloster (Barkó György) a darabban. A múló idő csak felerősíteni látszik a shakespeare-i szentenciát. Vörösmarty szavainál pedig nehéz modernebbeket találni.

Kovács Dezső