Dermedt pokol

Zavarba ejtõ színházi élmény volt a Fédra szerelme címû bemutató Zsámbékon. Az aradi Teatrul Classic Ioan Slavici színház 2006-os Sarah Kane bemutatója kiemelkedõ esemény volt az egyébként világszínházi rangú  román színházkultúrában; négy kategóriában - legjobb elõadás, díszlet, férfi és nõi fõszereplõ(!) - jelölték a megkérdõjelezhetetlen szakmai presztízsû Uniter díjra.


Mihai Maniutiu

A produkció jelentőségét mutatja, hogy igazi botrány kerekedett belőle. Az aradi kulturális bizottság elnöke be akarta tiltatni(!) a tabusértő darab felkavaró előadását. A vitathatatlan közönségsiker, az egyhangúan lelkesedő kritika, a bemutató mellé álló szakmai közvélemény megakadályozta a hajmeresztő kísérletet. A rendező az a zseniális Mihai Maniutiu, aki számos gyönyörű előadást - így a kolozsvári Doktor Faustust, a sepsiszentgyörgyi Médeát - hozott létre erdélyi társulatokkal.  
Miért nyugtalanító ez a vendégjáték?  Mert - szinte - teljesen hatástalan. Hiába érzékeljük kvalitását, nem jön át: szolidan bosszankodó-unatkozó nézőtér, lagymatag taps fogadja. Nem az alkotókból, szakírókból verbuválódott nézők értetlenek és elutasítóak - a technika a hibás. Nem hallani a tolmácsgépeket. A drasztikusan zajos előadás hangterébe ültetett fordító hangját nem, ám a sípolva kierősített előadáshangokat annál inkább fülünkbe harsogja a szerkezet. Egyre-másra veszik le a lemondó nézők a fülhallgatót, ám később is fel-felsikít itt-ott a kitartóbbak masinája. A nézőteret megüli a csalódottság és fásultság. Nevetségesnek tűnhet, de a színházi hatás törékeny, esetleges jelenség, ilyen körülmények könnyen szétverhetik. Az igazi színház áttöri a nyelvi korlátokat - mondják gyakran. De mégsem! Hiába a félelmetes hangulatú indítás, ahogy az infernális labirintusban vonulunk ketrecekbe zárt, szexuális nyomorúságról üvöltöző meztelen, festett arcú kárhozottak-őrültek között. Hiába a teátrális orgia; a Bosch Purgatóriumára emlékeztető szelvényes alagút tér, az üvegfalú akvárium a benne úszó álomalakokkal, az extrém világítás (futófények, belső világítás, rikító színek), a föld alól előbukkanó maszkos pokollakók, akiket termékenységszimbólum óriástojások nyomnak le, a stroboszkóp villanásokban pulzáló némafilmjelenetek, az öngyilkosságot hírül adó kivetített filmetűd. Nem hat a clawnos, kitett, mondatról-mondatra új akciót hozó színészet. Nem üt át a vad cselekvésekben (mézzel és vérrel kenni  Hippolytos hízott testét stb.) és groteszk táncokban tobzódó játék, amivel  soha nem csak a szöveget, szituációt közvetítik.


Sarah Kane

A színen Sarah Kane drámájának mitikus-teológiai síkja elevenedik meg, viszont nem rekonstruálható a demitizált cselekmény, mert nem értjük a köznapi lelki pokolról - neurózis, depresszió, szuicid gondolatok - valló irritálóan trágár, mégis emelkedett költői dialógokat. Holott Sarah Kane kárhozottan vágyakozó, a bűnös ember keresztény poklába vetett mitikus alakjai kíméletlenül pontosan reflektálnak saját és partnerük vágyaira, szenvedélyire. Bizarr odaadással elemzik aberrációjukat, agressziójukat. "Kövér vagyok, undorító vagyok, nyomorult vagyok" - mondja magáról a "szexuális katasztrófa sújtotta terület" Hippolytos. A tüzes alvilágot megdermeszti az elidegenedett szexus kegyetlenül intellektuális analízise. Ez az ellenpont hiányzik. Szöveg és történés, szó és látvány kontrasztja nélkül egyszerűen követhetetlen az előadás. Manuitiu színházba álmodik gondolatot, ám ha ez nem kódolható, kiürül az esztétikum is. A néző leválik az előadásról, az se tetszik neki, ami eljut hozzá:  modorosságnak véli a teatralitás ötleteket, szegényesnek a látványt, túlpörgetettnek a színészi expresszivitást, tolakodónak a rosszul hangosított zenét stb. Sejthető, hogy Fédra gúnyosan diadalmas tánca a bemutató végén megvilágítja korábbi enyelgését a pszichológus-pappal (az aradiak szerepösszevonása). Lehetséges, hogy a rendező merész olvasatában a szerelmi szenvedélyt felülírja a hatalom perverzitása. Minden szexuális őrület Tézeusz családjának kiirtása, ez a perverz puccs miatt történt - Fédra és a pap veszi át az uralmat. Végül a provokatív olvasat sem okoz revelációt, mivel korábban nem történt meg az előadás.    
A zsámbéki vendégjátékoknak, koprodukcióknak és személyesen Mátyás Irénnek, múlhatatlan - színháztörténeti jelentőségű - érdeme, hogy a fantasztikus román színház inspirálóan hatott az elmúlt majd tizenöt évben. Szomorú, hogy ezen az előadáson a találkozás, így az inspiráció elmaradt.   

Perényi Balázs


-------
Sarah Kane: Fédra szerelme

Szerplők:
Irina Wintze, Lovas Zoltán, Liliana Balica, Ovidiu Ghinita, Galin Stanciu, Carmen Vlaga, Andrei Elak, Mariana Tofan-Arcereanu, Bogdan Costea, Carmen Butarin, Ioan Peter, Angela Petrean, Sorin Calota, Catalina Pop, Marian Parfeni

Rendező:  Mihai Maniutiu
Díszlettervező:  Dorn Pacurar
Jelmeztervező:  Cristian Rusu
Koreográfus:  Vava Stefanescu