VölgyNapló - Harmadik nap

Még fülemben csengenek és nem hagynak szabadulni a Balanescu és Ada Milea koncert hangfoszlányai, na meg a hegedûé és a gitáré, de most újra fel kell kelni, és menni kell tovább, új nap ez a mai, a sátorból kikelve-kimászva csöpög rám az esõ, majd még jobban rákezd, minek ide a zuhany, na persze.

A szippantós rám köszön kiflievés közben, nem jó ez így, mondja, mármint az eső, az nem jó, de nincs mit tenni, the show must go on, még csak a harmadik nap legeslegelején járunk, indulni kell Öcsre, szétnézni a többi falvakban, élményeket gyűjteni, elraktározni, hogy aztán a naplóírásnál - vagyis most - feléledjenek a nap legszámottevőbb pillanatai.
Öcs felé gyalog indulok Puláról, egy darabon együtt megyek a tizenöt zöldtúrás koránkelővel, ideális idő a pulai erdő bebarangolásához, az ébredéskor még végtelennek tűnő pergő esőcseppek mostanra megmutatják völgylakókat szerető énjüket, és gravitáció ide vagy oda, a felhőkben maradnak.

Hál’ Istennek azért felvesz egy autó, még mielőtt Öcsre érnék, rendben, hogy egészséges életmód, csak az egy kicsit messze lenne. A Sakksétatéren egy kölyök az édesanyjával pakolja a jókora bábukat; barlangmúzeumot nézek a Kőfejtő felé indulva - durvavitorlájú törpedenevér is létezik a világon, pláne, hogy fokozottan védett emlősfaj, mit meg nem tud az ember. A következő utcában vászonbabákat és mackókat varrhatnék, de útnak eredek Dörögd felé.

Gyalogfutár
Légy, ne légy hangya - erre a megállapításra jutok az út szélén menetelve, miközben majd megesznek az állatok. Dörögdön aztán leragadok a kézműveseknél, nemezelnek, szőnek, üveget festenek, én kavicstechnikával készítek primitív kerámiatálat, nem én csináltam, de befejezem, ha már egyszer a hölgy elkezdte. Hosszadalmas munka ez, mondom neki, mire ő, hogy a szép dolgok mindig nagy munkával készülnek. Igaza van. A Völgyben is nagy munka van. Kapolcsra menet a Művészeti Kuka Project keretében figyelemfelkeltő szemeteseket látok Dörögd határában. Itt érdekességnek tekintik az ilyesmit, Pesten értetlenül álltak az ehhez hasonló tehenek előtt. Na persze.
Hangkerítés
Kapolcson óriási a tömeg és a meleg, dél körül jár, visszamegyek a bábjátékoshoz, ahol tegnap jártam, és csodáltam-csodálkoztam, mekkora szeretettel játszik mindenkinek-akárkinek, elkérem a nevét, Sebesfi Géza, ő az. A Kávéházban bridzselnek, beállsz, kérdezik, nem, nem, köszönöm, csak a játék érdekel, mint olyan, ami mindenkit érdekel, kit jobban, kit kevésbé, sőt, leginkább ez a témája, ha fellelhetetlenül is, eme írásnak, és itt most négy férfi játszik, középkorúak, de a férfihahota és a gyermeki nevetés valahol összecseng, én elmegyek, ők játszanak tovább, váltják egymást, így megy ez a végtelenségig, legalábbis a Völgy végéig.
Ez nem a 21!
Egy üdítő jégkása után vissza Dörögdre, kezdődik a Népi Olimpia, ahol kreatív ügyességi játékokat ötvöztek népi hagyományokkal, majd ezt a masszát, nevezzük most így, jócskán eltorzították, hogy mindenki megdolgozzon a nyereményért, s végül büszkén léphessen fel a képzeletbeli dobogóra. Ilyen emberek kellenek szervezőknek, gondolom, de hát az összes faluban ilyenek vannak, hisz különben nem lenne itt tizenkilencedszer a Völgy.
Pókolimpikon
És megintcsak tovább kell menni, irány Petend, valóságos paradicsom ez az Afrikavölgynek nevezett népzenei központ. A Néprajzi Múzeum szerencsére leköltöztette ide az ehhez kapcsolódó kiállítását, láttam Pesten, most sem bírom ki, hogy ne nézzem újra végig, vagy ne játsszak megint citerán, kint aztán készíthetek hangszert is, beülök a gyerekek közé, hogy szívószálból és celluxból sípot, befőttes gumiból és műanyag karikából házilagos pengetős hangszert gyártsak. (Lelkesedésből végül elszereztem a tanító néni hangszerét, és kikapcsolódásképp fél órát ültem csendes magányomban ezt pengetve.) Egy sátorral hátrébb két lány - egyikük feje sivatagi viseletbe bugyolálva - a tuareg nevű hajdani harcos-lovas népcsoport díszeit, láncait, ékszereit árulja-fűzeti-kínálja, kaori kagylótól a kétfejű krokodilig minden megtalálható itt, mi inkább szemnek, mint szájnak ingere. A lányok elképesztő ismeretekkel kápráztatnak, talán holnap visszamegyek, gondolom akkor.

Most meg már nem is tudom, mit gondoljak, itt ülök, és írom az utolsó sorokat, még néhány gondolat a pulai estéről, Bertók Lászlóval beszélgetett az előbb Ágoston Zoltán, nagytudású Jelenkor-szerkesztő, Bertók pedig felolvasott, aki lefogta továbblépni lábam, olvasta. Mi meg csak hallgattuk a történeteit, majd jött, vagyis épp most megy A Legyek Ura, vándoroltak le a tömegek a Bárkarétre, talán már az első gyilkosság is megvolt, gondolom innen a szerkesztőségnek kinevezett faluházi teremből, közben lehetnék most Varnus Xavér lemezbemutatóján Apátiban, vagy a szabadkaiak előadásán Dörögdön, de inkább megtervezem a holnapot, és megvárom a Mediawave-műhelykoncertet, nehogy kimaradjon valami, ami persze lehetetlen. Menjetek, amerre csak lehet, Shamrock koncert lesz és Cseh Tamás is lejön, még van hét nap, kívánom, érezzétek jól magatokat, előreláthatólag mi is ezt fogjuk tenni, búcsúzom tehát,

Egyedül

wszj
Fotók: Klacsán Margó