Völgynapló - Hatodik nap

A Mûvészetek Völgye az egyetlen hely, ahol egyedül is merek stoppolni. Az egyik sofõröm azt mondta, hogy a Völgy az egyetlen hely, ahol stopposokat mer felvenni. Mert másképp gondolkodunk, másképp viselkedünk.

A Völgy legnagyobb érdeme ez. A királyi társulatok és kisszínházak előadásait máshol is meg tudom nézni, a zenészek, mesemondók, irodalomművelők produkcióit szintén. Pusztán ezért nem utaznék sok száz kilométert, nem vállalnám az artézi mélységekből felszivattyúzott libabőrösen hűvös kerti zuhanyt, az esős-szeles sátrazást, a fogmosást a kék acélnál, és a nomád élet többi gyönyörét. Mégis itt vagyok, mert együtt vagyok...

Idegenekkel.
Ez jó.
Tanulás.
Odafigyelés.
Segítés.
Vigyázás.
Mosoly, nevetés, hahota.

Együtt
Lassabban kell hajtani, végig kell állni a sort, nincs rohanás, letaposás. (A nagyvárosi élethez csak annyiban hasonlít, hogy a tömegközlekedés itt is két részből áll: tömeg van, közlekedés meg nincs.) Van viszont:
közösségi tér,
úgyis mint
az úttest,
az autó,
a kertek,
az udvarok,
a faluházak,
a rétek,
a templomok,
a kocsmák,
a kisboltok, és...
Mindenhol.


Labda - nemezelés

A reggelt a virágszövésnek szentelem. Érdekel, milyen az, amikor kicsik és nagyok együtt álmodnak meg egy kompozíciót. Ezt ma már nem tudom meg. A vigántpetendi program ugyanis elmarad. Csakúgy, mint a fotogramma-készítés Monostorapátiban. Nesze neked közösségi élet!
Nesze!
Nesze!
Nesze!
Vagyis miket beszélek, ez utóbbi is elmaradt, mivel a Gástya-árok fel sem épült. Szentivánéjről is maximum csak álmodozhatunk, és a Veszedelmes viszonyok sem borzolják az idegeinket.
Kár.
Nekünk bánat.
A szégyen legyen másé.
Taliándörögdre ugyancsak egyujjas taxival jutottam el. A Kolibri Kézműves műhelyében nemezelnek a gyerekek, közben a Szöktetés a szerájból előadás hangfelvételeit hallgatják. Kicsit odébb Darvalics Dugó Péter, a Kolibri ügyelője a földön ülve gyékényhajót fabrikál, de életre kelnek lassan a gyékénykacsák és papírpillangók is. Kora délutáni álmos nyugalom van: jól esik nagyon.
Pulán vurstli. Kilőttem a céllövöldében Kukorellyt. Kézilabdás előéletem jutalma egy vers Mészáros Tamás előadásában. Választasz vagy nyíljon a könyv? Hadd nyíljon... Tűz a nap, bemenekülök egy sátorba, ahol szalmazsákra heveredve pajzán történeteket hallgatok. Sziréna ébreszt. Előadás a vurstli színpadán: életképek a Ludas Matyiból, a Hamletből, a Mester és Margaritából. Mulatság a javából.
Kapolcsra visszatérve azon kattog az agyam, hogy ha Pesten fele ennyi szelektív kuka lenne, már jól járnánk. Mármint a fele annyi eldobált szeméttel.


Százholdas pagony

A kalandozások a Malomsziget udvarán, a Százholdas Pagonyban folytatódnak. A Griff Bábszínház előadására tódulnak az emberek. Kifejezetten jól esett beszökni - újságolja egy harmincas.
Egy kószáló gyerek,
Egy fiatal felnőtt,
Egy sima,
Egy fordított.
Tessék leülni - sokat ér most egy faralatnyi hely a kőfalnál. Dehogy ülök, drága, mindenki talpon van, nem fogok én se ücsörögni.
Nagymamák,
Szülők,
Kisdedek.
Tinédzserek.
Tolerancia.
Türelem.
Klassz.


Százholdas Pagony - a másik oldalról

Este Galkó Balázzsal dalt tanulunk a Csücsökben. Alig férünk, vagyunk vagy százan. Hej, Dunáról fúj a szél. Tudod, miről szól?
Feküdj mellém, majd nem ér,
Dunáról fúj a szél.
Nem fekszem én kend mellé,
Mert nem leszek a kendé
Dunáról fúj a szél.


galkónótafa

Ami ezután következik, az már Jancsika bánata. Hogy miért nem nőtt (mi nem nőtt) nagyobbra, azt csak Jancsi meg a lyány tudja. És újra kacagásba fúl a nóta. Ajándékként kapunk még egy dalt. Fohász a borosüvegek kiürítésének sikeres véghezviteléért. Galkó Balázs azt kéri, szólaljon meg ez a dal ma este minél több helyen a Völgyben.
Hajnali fél kettő van. A pulai Faluházban egyedül verem a gépet. A szomszéd teremben Trier filmje pereg, a Táncos a sötétben.
Az utcán fiatalok énekelnek. Egy fohászt, a borosüvegek kiürítésének sikeres véghezviteléért.

Szántai Edina
Fotó: Klacsán Margó