VölgyNapló - Hetedik nap

Ide gyûltünk, itt nyüzsgünk. Ébredéstõl szemhunyásig valahová igyekezünk. Lessük, keressük az Élményt, nem szalasztanánk el semmi módon, semmi pénzért. Fogdosunk nemezgolyót, vászonszoknyát, bögrét, sapkát, forró palacsintatésztát. Ízlelünk édeset, sósat, hideg olvadósat és keserû hideget.

Érintünk kavicsot, homokot, diófalevelet, babrálunk gyönggyel, furulyával. Lessük a színpadot, a programfüzetet, a szembejövő arcát, a mellettünk elguruló kocsiban a szabad helyeket. Főként pedig oldódni vágyunk, egy pohár borban, a mellettünk ülő szemében, a vurstli teniszlabdáiban, a tömegben, a zenében, mindenben. Együtt föloldódni majd újraalakulni, gazdagabban.
Ez nem titok, Tóth József is tudta, amikor reggel kikászálódott kartonlapokból és szivacsdarabokból összekotort vackából. Mindez nem egy aluljáróban, hanem a taliándörögdi Kolibri Színpadon történt, nem érzéketlen lábszárak, hanem figyelő tekintetek között. Tóth József mesélt, egy egyszerű és szomorú történetet, amit bölccsé tett a nézők felé forduló figyelmessége és melankóliája. A gyerekek ugattak, hápogtak, meséltek és nevettek az előadáshoz. Tóth József szelíden terelgette a fantáziájukat, hogy beleborzonghassanak egy távoli, bonyolult világba, amelyben van hiba, van múlhatatlan fájdalom, szerelem, megválaszolatlan kérdések. A nevetés nem lett keserűbb, de okosan tanultunk valamit. A gyerekek picit felnőttek lettek, a felnőttek pedig gyerekek.

Tükörkép
A tolkieni mitológia is óránként elevenedett meg a színpadon a monostorapáti Óvodakertben. A barátok és látogatók mindenfajta ingerenciájukra találhattak csillapítást, ír és kelta táncokat járva tehettek utazást a fantáziabirodalomban, címeres pajzsok és tünde nyelvű plakátok között. A Magyar Tolkien Társaság gondoskodott az ismeretterjesztésről - a mitológia forrásairól, nyelvezetéről előadások is voltak. Bábjátékok és színdarabok segítettek meg- és újraélni a történeteket. A tolkieni örökség egyszerre élt szóban, betűben, zenében és képben, egy igazi polihisztorhoz méltóan. Üldögéltem egy picit az árnyas "hobbitfogadóban", élveztem a családias és közvetlen hangulatot.
A vigántpetendi Zöldudvarban mindig van egy teknőnyi kenyértészta, hogy bárki bármikor süthessen kemencés lepényt, kenyeret, kürtőskalácsot. A szervezők olyan alternatív életformákat szeretnének bemutatni, melyek egyaránt óvják a környezetet és az embert. A modern vályogtéglás építkezés, a bérházak belső udvarának beültetése, avagy a mobil napenergia-gyűjtők ("naplopók") mind lehetséges megoldások. Egy mongol jurtában forró török kávét vagy százféle gyógynövényteát kóstolhatunk. Minden betévedő leheveredik a színes vánkosokra és párnákra, a kellemes hűvösben kicsit magához tér és beszédbe elegyedik a bent lévőkkel. A Jurtateaház háziasszonya - kérésére Jurta Gabi - szerint ez a tér mindenképpen egymásra figyelést, kontaktust gerjeszt, itt minden szóból beszélgetés, minden dalból közös éneklés, tánc lesz. A hely lényege a szertartásosság, a tulipános poharakból gőzölgő tea alkalmat ad egy-egy figyelmes gesztusnak, ki- és áttekintésnek, jó szónak.
A tea összeköt
A kapolcsi bolyongás során egy csapat gyereket találtunk. A külvilágra nem figyelve kis kezükkel agyagoztak, színes papírból állatokat hajtogatottak, grafittó képeket készítettek (egymásra öntött festékrétegekből kell kikaparni egy ábrát), kavicsot festettek. Barátnőm is ecsetet ragadott - ebből is látszik, hogy ő egymaga egy csapat gyerek. Estike-virágot pingált a kavicsára, ez most szerkesztőségünk éke.
Színes élmények
Erős késő délutáni fény melegítette a közönség hátát, forralta a beszélgetést a pulai Bárkakertben. Író beszélgetett íróval: az egyre szenvedélyesebb Kukorelly Endrét kérdezgette Háy János. Elhangzott: az élet és az irodalom két külön dolog, ami mégis közös bennük, az a foci. Pontosabban a szabályok, amelyek közösségtől és pályától függetlenek, ám a végtelen csak rájuk épülve közelíthető meg. A kőkemény szocializáció már gyerekkorban megkezdődik, a srácok elpüfölik egymást a pályán, aztán jön az apa-fiú tekintélyharc, végül az embernek önmaga korlátait kell levetkeznie, hogy végre a saját útjára léphessen. Az alkotó munka saját magának is meglepetés, egyszerre van szerzői és (kiváltságos) befogadói szerepben. Kukorellyhez közel állnak a reáliák, szereti ízlelgetni az életet - az ételt, a nőt, a művészetet.
A Kukorelly
Ide gyűltünk, itt nyüzsgünk. Ébredéstől szemhunyásig valahová igyekezünk. Lessük, keressük az Élményt, nem szalasztanánk el semmi módon, semmi pénzért. Fogdosunk nemezgolyót, vászonszoknyát, bögrét, sapkát, forró palacsintatésztát. Ízlelünk édeset, sósat, hideg olvadósat és keserű hideget. Érintünk kavicsot, homokot, diófalevelet, babrálunk gyönggyel, furulyával. Lessük a színpadot, a programfüzetet, a szembejövő arcát, a mellettünk elguruló kocsiban a szabad helyeket. Főként pedig oldódni vágyunk, egy pohár borban, a mellettünk ülő szemében, a vurstli teniszlabdáiban, a tömegben, a zenében, mindenben. Együtt föloldódni majd újraalakulni, gazdagabban.

Nyiri Zsuzsanna
Fotó: Klacsán Margó