Nyílt próba az Örkény Színházban

2007. szeptember 21-én a Magyar Dráma Napján 18 órakor az Örkény Színházban Kárpáti Péter: Búvárszínház - Nagy Endre kabaréja - címû produkciójának nyílt próbája lesz az Örkény Színház pártoló tagjai részére.
Erre az alkalomra készített interjút Boskovics Szandra a darab szerzõjével, Kárpáti Péterrel.


Kárpáti Péter
Fotó: Simarafoto- poszt.hu

- Mi ragadott meg annyira Nagy Endre kabaréjának történetében, hogy egy darab megírására ihletett?

Kárpáti Péter: Megdöbbentő felfedezés volt számomra, hogy a legendás Nagy Endre-kabaré összesen négy és fél évig létezett. Szokták mondani, hogy ami a színpadon egy másodperc, az a nézőtéren egy percnek tűnik, így akár egy nyolc másodperces jelenet is hosszúnak tűnhet. Úgy látszik, ugyanilyen idősűrűsödés van az egész színházi szakmában - ha valakinek van egy jó hónapja, azt már egy egész életen keresztül lehet emlegetni. Minden folyamatosan száz fokon forr, és minden sokkal fontosabb önmagánál, sokkal jelentősebb; ilyen módon történhet meg, hogy mindössze négy és fél év alatt valami megszületik, kivirágzik, tündököl, majd elpusztul.
Én magam is átéltem jó pár színház tündöklését és bukását - színházalapítások, felszámolások, árulások. Amikor Székely Gábort felkérték, hogy alapítsa meg az Új Színházat, hatalmas lelkesedéssel dolgoztunk, egészen addig, amíg Székely Gábort hihetetlenül méltatlan körülmények között leváltották. Később, amikor indult a Bárka Színház, összeállt egy generációs csapat, de Csányi János alapító-igazgatóval olyan szinten elmérgesedett a viszonyunk, hogy voltak, akik elmenekültek, másokat kirúgott - tönkrement az egész, és ami a legrosszabb: bemocskolódott, amiben hittünk. Ezek a történetek nagyon hasonlóak, a színházi árulások mechanizmusa csaknem mindenhol ugyanúgy működik. Ez érdekelt a Nagy Endre-sztoriban is. És persze az egésznek az emberi, személyes oldala. Nagy Endre szakmai kivirágzása egy olyan irányban, amit tulajdonképpen szégyellt. Ahogy egy ember agyából egyszer csak előjön valami, amiről nem gondolta, hogy ott van, és amit nem tud visszaszorítani, eluralkodik az életén, és ezáltal teljesen kiszolgáltatottá válik saját magának. Vegyünk példának egy szabót: a szabóból előjön a cipész, nem tud tenni az ellen, hogy ő tulajdonképpen cipésznek jó, és nem szabónak. Az ő személyisége mégis szabó-személyiség, igenis szabó szeretne lenni, csak közben éjszaka, vágyálmaiban cipőket javít. Aztán váratlanul olyan helyzetbe kerül, hogy egy cipőt hoznak hozzá... Ez a fajta szituáció nagyon izgatott, és az, ahogy ettől az embernek kicsúszik a lába alól a talaj, elveszíti a biztonságérzetét, összeomlik a családja, a belső harmóniája, az élete. Kívülről azt lehet látni Nagy Endrében, a főhősünkben is, hogy fantasztikus, amit csinál, nagyszerűen dolgozik, tehetséges, hatalmas karriert fut be, rengeteg pénzt csinál, de közben óriási szakadék tátong aközött, amit a világ lát róla, meg amit saját maga lát belülről. Nagyon sok ilyen sorsot láttam, sok tapasztalatom van ezzel a fajta hasadással kapcsolatosan.

- Mennyire támaszkodtál Nagy Endre A kabaré regénye c. művére?

Kárpáti Péter: A regényt úgy tekintettem, mintha egy jó barátom elmesélte volna az életét, és ez ihletett volna egy darab írására. Nagyvonalakban hűségesen követem az eredeti történetet, amit most problémának is érzünk, hiszen ez a darab nem Nagy Endréről szól. Nem azt tűzi ki célul, hogy sikerüljön pontosan megragadni, milyen is volt ez az ember, ez a kor és korának kabaréja. Bizonyos nevek stimmelnek, betartottam a történések lineáris sorrendjét, de hát nem ez volt a fő törekvésem. Nagyon unalmas lenne a szigorú színháztörténeti pontosságra való törekvés. Ez a múzeumokra tartozik - van Nagy Endre-kiállítás. Itt inkább egy indulatról van szó, arról a hatásról, hogy megérint egy ember élete - de onnantól aztán az ember teljesen szabadon kell, hogy dolgozzon. A saját Nagy Endrémet írtam meg, aki nem azonos velem, de amennyire nem azonos velem, ugyanannyira nem azonos az "igazi" Nagy Endrével sem. Nagyon rossz lenne, ha a nézők azzal az elvárással ülnének be az előadásra, hogy majd pontos információkat kapnak a Nagy Endre-kabaréról.

- Miért éppen Búvárszínház lett a darab címe?

Kárpáti Péter: A búvárszínház a mi személyes történetünk. Ezen viccelődünk tizenöt éve Novák Eszterrel és más barátainkkal, hogy meg kellene csinálni a búvárszínházat. Maga a szó kettős, vagyis inkább hármas jelentésű. Ha először hallod, akkor valószínűleg arra a nagyon mulatságos képre asszociálsz, hogy békauszonnyal és pipákkal folyik a színház. Aztán benne van a bulvár-búvár szójáték, ami el is hangzik a darabban. És nem utolsó sorban ott a harmadlagos jelentés, a búvárkodó színház, amikor az ember önmagában, vagy egyáltalán a színházi fogalmazásban búvárkodik egyre mélyebbre. Tehát tulajdonképpen ez a műhelyszínháznak is egyfajta játékos megfogalmazása, valamiféle keresést fejez ki. Azonban nem szeretnénk a többfajta értelmezés közül egyet kiválasztani, hiszen, ha akarunk, leúszhatunk nagyon mélyre a sötétbe, ahol már egészen elképesztő, szörnyekre emlékeztető mélytengeri halak vannak, de nagyon csodálatos táj van fönt is, a part mentén, ahol színes kis halak kergetőznek körülöttünk.

Forrás: Örkény Színház