Trigorinnal - Trigorin nélkül

Nem unalmas? - szegezik nekem a kérdést egyre-másra ismerõseim, ha szóba kerül, honnan érkezem és hová tartok pár szabad órácskámban. Én pedig minden alkalommal döbbent felháborodással vágom rá, hogy nem. Talán, ha nem kötött volna le a dráma és a karakterek elemzése, az olvasópróbákon unatkozhattam volna, de amióta a színészek felálltak az asztal mellõl, esélyem sincs erre. Fõleg, mert az elõzõ naplóban említett szokatlan olvasat, illetve a nem mindennapi rendezõi munkamódszer egy nem szokványos próbafolyamatban ölt testet.


Gados Béla, Varga Anikó, Seress Zoltán, Bognár Gyöngyvér, Varjú Olga, Alföldi Róbert, Tompos Kátya

Az elmúlt napok - mondjuk ki: hetek - leginkább meghatározó mozzanata az volt, amikor Alföldi Róbert állt fel az asztaltól a második olvasópróba után, ugyanis az azt követő két hétben vissza sem tért. Az olyan jelenetek részpróbáin (akár olvasó-, akár rendelkező próbáról legyen szó), amelyekben Trigorin nem szerepel, ez nem jelentett gondot, ám nem csak Alföldi szuggesztív személyisége, hanem a rá osztott szerep nagysága is okozta, hogy hiányát a társaság egyre jobban megérezte. Először szinte tudomást sem vettek arról, hogy nincs ott, és "Trigorintalan" jeleneteken munkálkodtak. Csakhogy mivel Szász János igyekszik lineárisan haladni a dráma cselekményében, egy idő után megkerülhetetlenné vált a kérdés: ki mondja fel Trigorin szövegét?


Varjú Olga, Tompos Kátya, Alföldi Róbert, Kardos Róbert

A legtriviálisabb megoldás a súgóra bízni a feladatot, ám jelen esetben a praktikum győzött az evidencia felett: minek terhelni Gigit (Kolics Ágota rendezőasszisztens és súgó) plusz feladattal, ha úgyis van két fő, akiknek más dolguk sincs, mint jelen lenni és figyelni. Csak pillanatnyi bizonytalanságomon múlt, hogy nem én, hanem Vécsei Anna reagált gyorsabban a rendezői utasításra, így ő lett a beugró. (Panaszra azonban nekem sincs okom, hiszen több szerepben is kipróbálhattam, milyen a világot jelentő deszkákon állva segíteni a színészeket. Attól függően voltam Mása, Polina, Nyina vagy akár Szorin, hogy éppen ki nem tudott ott lenni a próbán.) Néhány napra megoldódott a probléma: Anna teljes átéléssel mondta - egy idő után már fejből - a szöveget, sőt, igyekezett élettel megtölteni a karaktert. Mindezt olyan sikeresen tette, hogy néhányunk szemében biztosan örökre tiszteletbeli Trigorinná vált. Az idő múlásával azonban a színészek és a rendező apró élcelődései mögött egyre érezhetőbben fogalmazódott meg a vágy, hogy Alföldivel (is) próbálhassanak, hiszen a próbákon a résztvevők ötleteikkel inspirálják egymást. Amióta Alföldi visszatért a Nyugalomból, végre az ő kreativitása is gazdagítja a lehetőségek tárházát.


Varjú Olga, Alföldi Róbert, Tompos Kátya

A legnagyobb hangsúly továbbra is az elemzésen van: a felskiccelt instrukciók alapján a színészek rögtönöznek, majd Szász Jánossal együtt hosszan boncolgatják, mi miért volt jó és megőrzésre érdemes, vagy éppen rossz. Mégis nem ritkán megesik, hogy egy megfelelőnek elkönyvelt jelenetet pár nappal később szinte homlokegyenest ellenkező módon újrarendelkeznek. Fantasztikusnak ítélt és valóban megkapó mozzanatokat dobnak sutba egyetlen mozdulattal, ha a rendező jobbnak érzett megoldással rukkol elő.


Alföldi Róbert, Varjú Olga, Varga Anikó, Bognár Gyöngyvér

Persze arra is van példa, hogy újabb pár nap után rájönnek: mégiscsak az első megoldáshoz kell visszatérniük. Folyamatosan keresgélnek - érzéseket, mozdulatokat. Megannyi kérdés születik, de választ még nem mindig találnak rá. Egyelőre gyakori jelenség a sötétben tapogatózás, melynek során (előbb-utóbb valószínűleg mindannyian) megélnek kétségbeejtőnek tűnő hullámvölgyeket, amelyekből - a helyzettől és vérmérsékletüktől függően - más-más módon kapaszkodnak ki. Egyikük elkeseredett dühét is beleadja a jelenetbe, hogy végül addig tomboljon, míg el nem engedi a rendező, másikuk viccelődik, és olyan is akad, akinek az segít, ha Jánossal kettesben rágják keresztül magukat a problémán egy csendes zugba húzódva. Másnap aztán a legtermészetesebb könnyedséggel építenek palotát - nem feledve, hanem hasznos építőkövekként felhasználva az előző napi frusztrációk romjait. Közben megannyi világos pillanat rajzolódik ki, melyek szépen lassan kezdenek - néha már most is - egy nagy egésszé összeállni.
Hiszen jó a csapat; tagjai minden nehézség ellenére érezhetően szívüket-lelküket beleadják a munkába. Pedig hátráltató tényezőből az évad kezdete óta bőven kijut nekik azon túl is, hogy Trigorin visszatérése óta Trepljovot (Balázs Zoltánt) nélkülözik huzamosabb ideig. Szinte nap-nap után kerül a jelzés-díszlet hol a stúdióba, hol a Vívóterem legkülönbözőbb pontjaiba, attól függően, éppen hol van szabad tér: próbáltak már a Vihar díszletei előtt, de a Koldusoperáé mögött is.


Seress Zoltán, Alföldi Róbert, Bognár Gyöngyvér, Varga Anikó, Varjú Olga, Kardos Róbert

E díszletekhez természetesen előadások és felújító-próbák tartoznak, amelyek szintén akadályozzák a Sirály-próbákat. A kezdeti csendes nyugalmat felváltották a legkülönbözőbb neszek és zajok. Egyszer felettünk építik a díszletet a hétvégi előadásra, máskor Gergye Krisztiánék tartanak alattunk nem csak halk, de hangos próbákat is.
Hogy unalmas-e? Semmiképpen. Fárasztó és izgalmas, és néha megterhelően mély nyomokat hagy az emberben a munka összes szépsége, nehézsége. És ki tudja, hány elveszett útlevél fogja még keresztülhúzni a számításokat a próbaidőszak végéig, amelynek még csak a felénél tartunk...

  Balassa Eszter
A fotókat  Kiss Mónika készítette
 Hajónapló Műhely

[folytatás - biztosan - következik]


Kapcsolódó cikk:

- Két orosz a Bárkán - Próbanapló I.