Körmagyar

Hegedûs D. Géza rendezésénél nyitott színpad fogad a Pestiben. A Körmagyar kezdetén színre jön a mûszak átrendezni a színpadot. Megtehetett volna hatkor is. Megérzékitik a színházi múlt idõt a díszletraktárból elõhozott emelvények és versetzek. Viszontagságos sorsú színdarab. A nagykanizsai orvos apa bécsi fül-orr-gégész és író fia, Arthur Schnitzler megírta Körbe-körbe, utóbb Körtánc címre fordított jelenetsorát (Der Reigen, 1896-97). Tíz elszigetelt párjelenet. Tíz csábítás, tíz odaadás. Tíz átejtés, egymás becsapása. Tíz tükörjelenet. A szeretkezés, mint osztályharc.


Lukács Sándor és Hegyi Barbara

Előbb kiadhatatlanul kéziratban lappang. 1900-ban megjelenik magánkiadásban. Három jelenetet bemutatnak belőle Münchenben (1903). Elfojtja császári cenzúra az erkölcsbotrányt. 1904-ben, Németországban megakadályozzák nyomtatott kiadását. 1912-ben betiltják Budapesten is. 1920-ban bemutatják botrányos sikerrel a nyíltszíni üzekedés-füzért. Egy évvel előre elkelnek a Volkstheater kamaraszínházában a jegyek. 1921-ben szervezett erkölcsvédő botrány a berlini premieren. Játszását betiltják évtizedekre.
Darvas Iván elakad színrevitelével. Kardos G. György évek óta hitegeti a Víget, hogy Körmagyar címmel megmagyarítja a 10 bécsi szeretkezést. Az ajánlat csiklandós ötlet marad. A színház műsorszorultságában a kéznél levő Kornis Mihály dramaturgot elfogadja beugrónak. 1988-ban színre kerül Horvai rendezésében a történet. Az idők erkölcsi szigorának enyhülését jelzi a botrány elmaradása, jóllehet az adaptáció megtűzdeli úgynevezett nyomdafestéket nem tűrő szavakkal.


Reviczky Gábor és Csonka Szilvia


A színházi tiltott gyümölcs vonzereje nemzedékeken átível. A tizenkilenc évvel ezelőtti sikert a társulat felmelegítve próbára teszi. Az első rész meglágyítja az ízlést bosszantó kiszólásokat. A nézők is megedződtek mára a promiszkuitás-revükön. Nem sérti a közerkölcsöket, mint a Mária Terézia óta rendőrileg meglapozott álszemérmes Bécset. A botránykő dráma megszelídül a Váci utcában, mint legutóbb az Ünnep. A karcos karakterek színészi ünnepeket hoznak létre.
Monumentális Pap Vera emberismerő prostituáltja. Munkafegyelemmel, beletörődő egykedvűséggel fedi el csatornába szorított megalázottságát. Semmi perdita-romantika nincs jelen alakításában. Talán a viszontagságoktól megedzett keménysége emeli öntörvényű, büszke magánnyá magatartását. Erős sugárzása mellett megfakul Lajos András kiskatonája. Mint ahogy a zárójelenetben is áldozatul esik Lukács Sándor kiagyalt amerikás milliomosa az egykori bemutatás idején is irodalmi toldalék, idegen anyag epizódja. Tom Révész a dráma füzérétől elütő tanulságra hegyezés, a kígyózó epizódok bénán vonszolódó farka csupán. Hegyi Barbara színésznés színésznője ugyancsak az írói kóda valószerűtlenségével küzd. A rendező az íróilag sikerületlen befejezést - miszerint bejön a darabon kívülről a viceházmester - bezúduló szemeteskukákkal formálja finálé ultimóvá. Kamarás Iván könnyed szakmai rutinnal oldja meg a fiatal elvtárs alakoskodó alakjának színét és fonákját. Szabó Gabi házasságtörő asszonya mindkét jellemarcával érdeklődést keltő. Reviczky Gábor pártmunkás férje azt a tévképzetet keltette előadás közben, hogy megretusálták szerepét. Néhány mondatnyi nem lényegbe ütköző javítás leszámításával, az eredeti szöveggel a száján súlyos alakításában néha beletapos a gázba, így a szerep bizonyos pontjait mából fogalmazott heves gúnyiratnak érezzük.


Szabó Gabi és Kamarás Iván


Pap Vera fölényes beletörődése az előadás igazi kicsengése. Továbbá három szereplő csillogását visszük el hálásan. Danis Lídia takarítónőjét, ezt a kényszerű amatőr-prostituáltat. A szűziesen ártatlan, megvesztegető ármányos kisleány Csonka Szilviát. És a szerepről szerepre jelentősebb karakterszínésszé növekedő Varju Kálmánt. Másfél év alatt mindegyik epizódalakítása - a fodrász a Harmóniában, az Ünnep komornyikja - és most a neurotikus fél-író, gátlásból - önteltségből, kedvesen pimasz boglyas, meztéllábas értelmiségije. Varju, ha el nem gázolja a színházi egykedvűség, a régi Vígszínház nagy epizodistáinak örököse lesz.

Szerző: MGP
 Fotó: Sárközy Marianna