Történt valami?

Kevés olyan ember akad, akinek a neve még életében intézményesül. A nagyendrébe menni a múlt század elsõ évtizedeiben egyet jelentett az irodalmi minõségû kabaréban való szórakozással.
Nagy szó volt ez abban az idõben, mikor a kabarénak az orfeumokkal és a német nyelvû, trágár brettli színpadokkal kellett felvenni a küzdelmet, hogy életben maradhasson. Az írói ambíciókat is dédelgetõ Nagy Endrének mindössze négy éves igazgatói mûködése alatt a pesti kabaréval nem csak új mûfajt sikerült teremteni, hanem hagyományokat is, melyek évtizedekre meghatározták a magyar kabarét.


 Mácsai Pál és Polgár Csaba a Búvárszínház c. előadásban

De miért Nagy Endrét választotta Kárpáti Péter új drámája, a Búvárszínház témájául? A műfaj százéves jubileuma nem indok, pusztán jó alkalom a bemutatóra. Az előadás nem Nagy Endre-portré és nem kabarétörténeti áttekintés, e kettő csak indok a szerzőnek és Novák Eszter rendezőnek, hogy általa valami sokkal arcpirítóbb témáról, az árulásról beszéljen. Színtere a kabaré mint színház - a benne folyó pitiáner, mégis véresen komoly hatalmi játszmákkal -, ahol az ember könnyen meghasonlik önmagával. Mini-parlament, ahol kényszerű kompromisszumok sora vezet a sikerhez, akár színpadi, akár emberi értelemben. Aki ebben él, jó, ha bírja gyomorral. Vajon meddig vállalhatóak a kompromisszumok? Érdemes-e a végsőkig kitartani, ha a végsőkig addig tart, míg valaki el nem happolja előled azt, amiért küzdöttél? Az ellenlábasok itt "szerető" barátok és kollégák. Ettől nagybetűs az árulás. Az érem másik (sokadik) oldala: ha nem vigyázol eléggé, a júdáskodás a köz érdekében kényszerűen meghozott döntésnek tűnhet.


 Polgár Csaba és Hámori Gabriella a Búvárszínház c. előadásban

Az előadás - a kabaréhoz hasonlóan - montázsokból építkezik. Nagy Endre családi életének epizódjai, a Bonbonniére és a Modern Színpad lektűrjei, sanzonok és kabaréjelenetek váltakoznak egymással. A főhős narrál, ám a mesélő szerepe becsapós, mert sokszor nem az ő szemszögéből látjuk a történéseket. A belső és a mindentudó, külső elbeszélői nézőpont folyamatosan váltakozik, mi több, a belső perspektíva sem korlátozódik csak az élmények kronologikus felvezetésére: félelmek, álmok és víziók megjelenítésére szolgál. Zeke Edit forgó- és előszínpadra tervezett díszlete, a nézőteret is játéktérként használó színpadi közeg, valamint a különböző helyszínekre rendezett jelenetek szintén erősítik a montázsjelleget.


Jelenet a Búvárszínház c. előadásból

Nagy Endre nem az önmagával küszködő (vagy önmagát leküzdő) ember figurája, inkább teszetosza, a körülmények által irányított passzív résztvevő. A dramaturgia nem segíti az idén diplomázott, Nagy Endrét alakító, kétségtelenül tehetséges Polgár Csabát. Okos, távolságtartó játéka, állandó önreflexiói némiképp segítenek eligazodni a jelenetrengetegben. Nincs könnyű dolga, a komikus és drámai történéseket váltogató előadás intenzív, sokszínű jelenlétet kíván. Egyik legszebb pillanata, amikor Nagy önvallomásként a színházi emberek feladatáról beszél. Itt megszűnik a szereptől való távolságtartás. Hiányzik viszont játékából az a vehemencia, amely indokolhatná Nagy tudathasadásos személyiségét.
Főhősünk ugyanis kétlaki életet él a kabaré csillogó, de küzdelmes világa és a családi élet biztonságot adó, az írói ambíciói kiteljesedéséhez szükséges nyugalma között. A feleséget alakító Hámori Gabriella és a szeretőt játszó Kerekes Éva kitűnően hozzák egymás inverzét. Hámori megcsalt, érzékeny, ám néha meglepően kemény és közönséges asszony, Kerekes könnyűvérű, gyakorlatias, mégis sérülékeny és kiszolgáltatott szerető.


 Polgár Csaba és Kerekes Éva a Búvárszínház c. előadásban

Kivételesen erősek és szórakoztatóak az előadás kabaré-jelenetei. Csuja Imre és Széles László igazi komikusok: a szerepüket improvizáló színészek és a Szabó Kimmel Tamás által szerzett rap-jelenetek után némán röhögünk tovább a nézőtér sötétjében. Csakúgy, mint a Mácsai Pál által megformált Kondor igazgató jeleneteit követően. (Kár, hogy kevés van belőle, Mácsainak jól áll a mézédes vitriol - úgy játszik igazgatót, mintha elegáns bérgyilkost alakítana.)


Széles László és Csuja Imre a Búvárszínház c. előadásban

A néhol nehezen követhető és kissé lassúdad második felvonás során azonban egyre inkább szétszóródik a figyelem. Érzékelhető a szándék, hogy egyszerre legyünk részesei a (bulvár)színház felszínes életét feltáró kulisszáinak, illetve az ebbe belecsömörlött, morális aggályaival küszködő (olykor nem is küszködő) író-igazgató legszűkebben vett magánszférájának, ám a kettő közti összefüggés kevésbé érthető. A második felvonás komor színeit akkor érezném jogosnak, ha megtalálnám azt a pillanatot, amelyben  a Nagy Endre  döntéséből fakadó önárulást (miszerint írói ambícióit hátrahagyva a színházi siker és a pénzkeresés felé fordul) tetten érném. Hisz az árulások fajtái közt ez a legarcpirítóbb. De ebben az előadásban Nagy Endre nem dönt: sem arról, hogy neki adják oda a kabaré kulcsait, sem arról, hogy elveszik tőle. Miféle belső konfliktus kérhető számon egy olyan embertől, aki nem maga irányítja a sorsát? Miért történt, ami megtörtént? Meghasonlott ember helyett egy, a kabaré és a család, a szeretők és a család között őrlődő szenzibilis, de mulya ember portréját látjuk, akit a kollégái (barátai) becsapnak. Ez lett belőle. 

Szántai Edina
Fotók: Nehéz Andrea