Az emberiség végnapjai

Nyolcszáz oldal. Öt felvonás. Karl Kraus drámája eljátszhatatlan remekmû. Nem is szokás játszani. 1918-ban írta Kraus. Nálunk egyszer amatõrök estek neki, másszor Vándorffy Károly kísértette színre Veszprémben. Horváth Csaba koreográfus a színmûvészeti Ódry Színpadán néhány jegyzetlapnyit mondat el a szövegbõl a növendékekkel, egyszersmind elmondatja (kedvenc) Pilinszky-je és Sarah Kane mondatait is. (Nem büszkélkedem, csak a szórólap hírlelésébõl tudom mindezt. Nem tudom, hol végzõdik Pilinszky, hol kezdõdik Kraus.)


Karl Kraus
1874. április 28 - 1936. Június 12.

Bécsnek a múlt század elején császárzsömléből és wiener melange-ból rengeteg barikádja volt, leggyűlölködőbb tollú prófétája Kraus volt a Café Griensteidl vagy a Café Grössenwahn asztala melletti szószékről sorozattüzet ontott az önelégült hülyeségre.
Nyeszlett, apró, púpos író. Esze, mint a beretva. Gúnya vitriol. Mosolya védhetetlenül gyilkos. Jellegzetesen vörös címlapú Fáklya füzeteiben egymaga sértette meg (joggal) egész Bécset 1899-1936 között. Művészetkritikus volt. Társadalomkritikus. Nyelvkritikus. Operett-kritikus: ő értette legmélyebben Offenbachot és Nestroyt (mindkettejük művei felolvasásával turnézott, Pesten is). Ignotus szerint: lírai költő, ki poloskairtásra adta magát. Megpróbálták színre vinni a berlini Schifferbauerdamm színházban (1923). 1945-ben a zürichi Schauspielhaus kísérletezett vele. Lemaradt a Csárdáskirálynő mögött.
Horváth Csaba a szöveget minimalizálva, de a nézők türelmét végtelennek képzelve - két órás szüntelen előadásban - vizsgáztatta meg nem Kraust, hanem Zsámbéki és Zsótér osztályának növendékeit: Adorjáni Bálint, Dankó István, Erdélyi Tímea, Földi László Ádám, Gera Marina, Lazók Mátyás Zoltán, László Géza Attila, Mészáros Piroska, Orth Péter, Stork Natasa, Szabó Emília, Szűcs Péter Pál, Tenki Réka hallgatókat..


Horváth Csaba
Fotó: Koncz Zsuzsa

Úgy rémlik: változott valami. A színinövendékek nem azt biflázzák, miként kell hitelesen befűteni egy vaskályhába, hanem azt, miként viselkedik hitelesen egy fenyőfa. Teknőben szennyest mosni színpadon is könnyebb, mint fejbúbra rakott gitárral zenét fakasztani, eközben táncfigurákat előadni, egyidejűleg harmadik feladatként hullámzó kedélyváltozásokat megjeleníteni (kontrázva az előző leckéket.) Az aprólékosan fecsegő naturalista valóságmímelés helyett a fizikai és a lelki állapot közös hatásának szélsőségeit gyakorolják a színészeti nebulók. Olyan pszichofizikai feladatokkal bajlódnak, amik magasabb mércét állítanak a személyes színjátszásuk elé. Nem alkalmasak elbújni kis igazságok kényelmes lebonyolításai mögé (ahol kipihenhetik és elrejthetik személyiségüket), hanem a gyakorlatok ürügyén előhívják legszemélyesebb válaszaikat a világról. Tudnak-e gesztikus tőmondatokban világos értelmű gondolatokat közölni a nézőkkel? Képesek-e artista vagy táncosi feladataik közt kapcsolatban lenni a színpadon egymással és ezenközben intenzív kapcsolatban lenni nézőikkel? A gyakorlószínpadon mintha belenézhetnénk a növendékek leckefüzetébe, évközi munkájuk eredményeibe. A feladatok birtoklása tudjuk hova vezet: láttuk az előző évfolyam végzettjeit a debreceni színház Wedekindjében. Ugyancsak Horváth rendezésében,
A Zsámbéki-Zsótér osztály tagjai könnyedén másznak falra, mintha ott volna a legtermészetesebb elhelyezkedés a világban. De gondoljuk el, színpadon lenni egyáltalán nem természetes magatartás. És az a színészek igazi feladata, hogy fejen állva is komoly humorral jelenítsék meg a fejre állt világot.
Kraus egyik aranyköpése (Der Skandal beginnt, wenn die Polizei ihm ein Ende setzt) mostanában időszerűen cseng: A botrány akkor kezdődik, amikor a rendőrség véget vet neki.

Szerző: MGP