Plazma

A Tutirádió Mohács remix mûsorának két mûsorvezetõje a plazmapasas és a plazmaskac, a gyerekét egyedül nevelõ anyagmozgató plazmatag, az örökké elalvó artista plazmaarc, a megvert, és két szerelem között hányódó plazmaasszony, valamint a játék naivája a plazmacsaj: õk a fõszereplõi a plazmamûnek.
Ebben az ismeretlen-ismerõs plazmavilágban, ahol a történések, helyzetek, karakterek úgy folynak át az egyik jelenetbõl a másikba, mint különbözõ színû folyadékok különbözõ formájú edényekbe -ráismerhetünk magunkra, mai városi életünkre.


Jelenet a Plazma c. előadásból

A szereplők a játék során különböző karakterű figurák alakjait öltik magukra. A mozaikos történetek a darab végére mégis összeérnek, a tragikomikus sorsok egy-egy teljes emberi élet összegzését adják.

Garaczi László a humor, a nevettetés eszközével világít rá elrontott életünkre, nem keresve, csak felmutatva a kiúttalanságból kivezető utat.

 


Szabó Győző a Plazma c. előadásban

Garaczi László: PLAZMA
 - játék -

FÁBIÁN - plazmapasas: CSONKA ANDRÁS
MOHAI - plazmaskac: GULYÁS HERMANN SÁNDOR
BALLA - plazmatag: SZABÓ GYŐZŐ
KESZEI - plazmaarc: TŰZKŐ SÁNDOR
RÉKA - plazmasszony: ZÁVODSZKY NOÉMI
BORI - plazmacsaj: BAKONYI CSILLA
OCSUKI PROFESSZOR - plazmajap: KRAJCSI NIKOLETT

Tánckar:
Nagy Attila, Tombor Tímea, Turcsányi Ágnes, Szakál Attila  

Díszlet: Valló Péter
Jelmez: Dőry Virág
Zeneszerző: Szakos Krisztián
Dramaturg: Dobák Lívia
Szcenikus: Perlaki Róbert
Koreográfus: Király Attila
Koreográfus asszisztens: Sümegi Petra
Korrepetítor: Réti Anikó
Rendezőasszisztens: Farkas Szilárd

Rendező: Valló Péter

Bemutató a székesfehérvári Pelikán Kamaraszínházban:
2007. november 6., kedd 21.00

További novemberi előadások a Pelikán Kamaraszínházban:
14., szerda 21.00

Bemutató a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban:
2007. november 24., szombat 19.00

 

A szerző

Garaczi László kortárs író, költő, drámaíró, műfordító, dramaturg 1956. július 17-én született Budapesten. A Ho Shi Minh Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakos diplomát, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen filozófia szakos diplomát szerzett. 1982-től szabadfoglalkozású író. 1985-ös Plasztik című rövidpróza-kötete után két verskötettel, majd novella, dráma, regény, és vegyes műfajú könyvekkel jelentkezett. Regénysorozatát, az Egy lemúr vallomásait más kötetével egyetemben németre, és angolra is lefordították.

Garaczi nem csupán saját generációjának, de a mai huszonéveseknek is "trendi". Műveit olvassák, nézik: nagy érdeklődés kíséri könyveit, bemutatóit, mert nagyon pontosan és mélyen tudja megfogalmazni mai életformánk jellegzetességeit. Ironikus írói alkatának megfelelően a humor, a nevettetés eszközével ábrázolja korunkat. Végignevetjük műveit, kinevetjük szereplőit, s csak később szorul össze a szívünk: a látszólagos felszín mögött micsoda mélység, szomorúság, kegyetlenség tátong!

Garaczi a posztmodern irodalom egyik emblematikus figurája, a történetmesélést felváltotta a mozaikos történetkonstrukcióval; szellemes roncsolt szövegei, idézetei gazdag nyelvteremtő készségéről tanúskodnak.

Egykoron azt állították, hogy Garaczi kis jegyzetfüzetével járta a kocsmákat, pontosabban, amikor kocsmába, társaságba, buliba ment, tollat is vitt és ragadt; feljegyzett minden új szófordulatot, karaktert, szituációt.

Garaczi művei általában fiktív térben és időben játszódnak, figurái viszont nagyon is ismerősek - aszfaltközeli, a társadalom perifériájára szorult egyének.

Sokan azt hiszik, hogy csupán néhány éve kísérletezik dramatikus szövegek írásával, noha most lesz tizenhét éve, hogy első darabjának, az Imogának a debreceni bemutatóján írók, költők, színháziak, a közönség, együtt köszöntötte az elsődrámás írót, aki szisztematikus türelemmel látott neki, hogy megtalálja a saját szuverén drámaformáját.

Imoga, Mindhalálig Mizantróp, Jederman, Prédales, Fesd feketére!, Csodálatos vadállatok, Brahms és a macskák, Plazma - a színházi művek időrendben. Annak ellenére, hogy mindegyik darabját bemutatták, a legtöbbet nem is egyszer, a magyar színház hosszú ideig távolságtartással kezelte drámáit. Nyelvi játékait, drámai próbálkozásnak tartotta csupán, színházi szempontból problémásnak ítélve azokat. Garaczi nem sértődött meg, örült, ha bemutatták, figyelt, szemlélődött, tapasztalatait feldolgozta a következő műben egyre jobb darabokat kezdett írni. Az is igaz, hogy közben a színház kifejezőeszközei is megváltoztak.

A Plazma közel két éve íródik. Változik, alakul a dráma szövege. A szerző a Vörösmarty Színház számára, Valló Péter rendező kérésének megfelelően módosított, javított, beírt és kihúzott a megjelent, majd bemutatott játékból. Hiszen a dráma is csak plazma: változó anyag.

Dobák Lívia

  Forrás: Székesfehérvári Vörösmarty Színház