Én egy szemüveges kisfiú vagyok

November 15-én este 22 órakor Pelsõczy Réka rendezése, az Én egy szemüveges kisfiú vagyok címû eladás elõször látható a fõvárosban. A Mûvészetek Völgyében kiugró sikerrel bemutatott produkció budapesti premierjére az Új Színház nagyszínpadán kerül sor.
"Mi lesz ha nagy leszek?" címmel dolgozatokat írattam Pest különbözõ iskoláiban 6-16 éves korig. Kíváncsi voltam, hogy lehet dokumentumokat felhasználva színházat csinálni úgy, hogy az szórakoztató legyen, s közben beszélni tudjunk arról hogy Mi van ha nagyok vagyunk?(Pelsõczy Réka)


Jelenet az előadásból
Fotó: Lehotka Judit Zolka

ÉN EGY SZEMÜVEGES KISFIÚ VAGYOK


Előadják:
Bánki Gergely
Bodor Johanna
Botos Éva
Elek Ferenc
Fodor Annamária
Gáspár Anna
Sipos Vera
Szamosi Zsófi
Vass György


Látvány: Cziegler Balázs és Pelsőczy Réka
Jelmez: Nagy Fruzsina
Zenei munkatárs: Erős Csaba
Zenei szerkesztő: Vajdai Vilmos
Dalbetét-szöveg: Máthé Zsolt
Mozgás: Bodor Johanna
Fény: Balázs Krisztián
Hang: Pokorny Attila
Produkciós asszisztens: Gáspár Anna
Dramaturg: Galambos Gábor

Rendező: Pelsőczy Réka


Bemutató: Kapolcs, 2007. július 29.
 Premier Új Színházban: november 15. este 22 órakor 

Kilenc ember ül velünk szemben. Férfiak, nők vegyesen. Magyarok, legalábbis annak tűnnek. Valahol 30 és 40 között. A legjobb ruhájukban vannak. Lábuk beásva a homokba. Fejüket az ég felé fordítják. Napoznak.
Így kezdődik az a képzeletbeli csoportterápia, amelyen megtudjuk, hogy kik ők, mi a nevük, foglalkozásuk, családi állapotuk, hova jártak általános iskolába, mi volt a jelük az oviban, minek öltöztek farsangon.
Rajtuk keresztül felidéződnek a 80-as évek tipikus, mindenki számára ismerős mondókái, dalai játékai, álmai, problémái, természetesen feldolgozott formában: kórusban, monológban, gyerekhangszeres zenélésben, mozgásban.

Az előadásban elhangzó szövegek kizárólag eredeti dokumentumok alkotják: dolgozatok, mai állás- és társkereső-hirdetések, személyes gyűjtések.

"Szinte tapintható az az öröm, nekibuzdulás, amellyel az előadás készült. Eredeti, gyerekek által írt szövegeket használtak föl hozzá. Felnőttek mondják gyerkőcök elképzeléseit, vágyképeit arról, hogyan is képzelik az életet. Látszik persze, hány évesek, de közben bizonyos gyermeki hangsúlyokat, gesztusokat használnak, és ez sajátos ellentmondásba kerül felnőtt voltukkal. A csemeték elképzelései viszont nagyon is tükrözik a felnőttek gyakran meglehetősen közhelyes, máskor irreális, a fantazmagóriák kategóriájába tartozó vágyait. Így igen jó görbe tükröt adnak arról a világról, amelyben élünk. A bejutásért közelharcot folytató publikum szinte másodpercenként nagyokat hahotázik, de néha elszorul a torka." Bóta Gábor

Az előadás a Kék Művészügynökség és a Művészetek Völgye közös produkciója.  

Eredeti cikk

Forrás: Művészetek Völgye