A szovjet Óriáscsecsemő

A tök ismeretlen, méltán feledett, erõszakkal elhantolt életmûvû, a KGB által nem természetes halállal halt Alekszandr Ivanovics Vvegyenszkij színháznak szült munkáját rendezte meg Gothár Péter a Katona József Kamrájában. Átgondolt színházi munka. Gondos kivitel. Pedantéria, pontosság, a többségnek valószínûen tetszõ elõadás.

Rendezője most is érzékenyen egyensúlyoz a siralmas meg a nevetséges közt. Gothár varázsdoboz díszlete meghökkentő látványokra nyílnak, majd eltüntetik csudáit, mintha Drosselmeyer bácsi karácsonyfája alá rakott játékok volnának. A Diótörő is gyermeki rémálomból indul ki. Az Ivanovék karácsonya is tele sok szép brutalitással, érett embergyűlölettel, vérpatakkal, baltával lefejezett leánnyal (Pálmai Anna), innentől feje törzsétől elválasztva játszik. Baka István fordítása valószínűleg jó.  Fekete Gyula kísérőzenéje érzékenyen használ fel Rubinsteint és orosz népdalt. Kovács Andrea jelmezei jellemzőek és ügyesen szolgálják a nagyszámú gyorsöltözést. A jelmeztervező (és színész) Varga Járó Ilona maszkjai remekek, invenciózusak, pontosan érzi, milyen maszkot tud átlelkesíteni a színész; a mesekönyv illusztrátor és film látványtervező Csíkszentmihályi Berta gyermekrajzai, falfirkái mintha egy iskolai WC faláról másztak volna a díszletfalakra. Pompás minden.
A társulat boldog infantilizmussal játszik a karácsonyi ajándékba kapott orcaváltogató szerepek seregével. Kovács Lehel - ha éppen van rajta ruha - felül zakóban, alul bepelenkázva játssza játékosan élvezve a szovjet csecsemőt. Jordán Adél megint televiháncolja a színpadot. Mészáros Béla egyre mélyebbről fogalmazza elő őszinteségét, rejtett rettegéseit. Lengyel Ferenc és Elek Ferenccel Mészáros szolga-triója a végzett munka borravalójáért nyújtják markukat, a bekövetkező családi gyászt közösen megsiratják újabb baksisért, odaadó érzelemmel kondoleálnak, kipofátlankodják érte bérüket. Minden alkalommal színesen latolják a kapottat, keveslik, vagy beérik, pökhendin vagy hálálkodón távoznak. Gesztikus terzinájuk költői egységű színpadi remeklés. Takátsy Péter újévi kéményseprő és karácsonyi, díszkivilágított fenyőfa. A mostanában elszaporodó fenyőfa ábrázolások (Nagy Zsolt a Peer-ben, Rába A jégben) versenyében az élmezőnyben lucfenyő. Pelsőczy Réka nyafka úriasszony, gyakorlott hisztérika. Fekete Ernő brillíroz a hamis fájdalomban és a rutinosan szerető családapa szerepsémájában. Szirtes Ági nagy tapasztalatait mozgósítja a megalázottság ábrázolásához.
A baltás gyilkos dada szinte néma szerepében Mészáros Piroska színészhallgató érzelgős Édes Anna helyett ádázan makacs, összeszorított fogú, tettét mindenki bűne helyett magára vállalóan áll bírái előtt, belső ereje a Mindenhatóval külön vonalon van elszámolási viszonyban. Dacosan várja ítéletét, mint az Orleansi szűz máglyahalálát. A dadaista komédiában az égre néz a tragikus igazi áldozat. Mindenki helyett kevély beletörődéssel lakol.
A színház kísérőszövege abszurd drámának tartja a komoly munkával színre hozott művet. Rakjunk rendet. Az Ivanovék karácsonya nem abszurd dráma, ez dadaista tombolás. Olyan, mint Déry Tibor Perugiában írt hermafrodita-halhatatlan Óriáscsecsemője (1926). Az abszurdnak elnevezett komikus vagy tragikus képtelenséghalmozás a II. világháború utáni színház kényszercselekvése.
Déry drámája kiemelkedik a színházi avantgárd történetében. A képtelen tréfák halmozása mellett költői értelme is van. Az Ivanovék karácsonya előadása korán véget ér. Baja, hogy későn ért ide. Nem ütköztet meg. Nem kavar föl. Formai újdonságai megposhadtak. Kifürkészhetetlennek eltervezett dada-badarságai előreláthatóak. Használt holmik. Kitalációknak rémlenek.
A premierközönségnek tetszett az előadás. Sikere is lesz talán a komédiának, de Alekszandr Ivanovics Vvegyenszkij nem támadt föl.

Szerző: MGP
Fotók: Bálint F. Gyula/ Terasz.hu