Nem bírom fékezni magam

A 2007 nyarán diplomázott színészeknek nem jutott státusz sem vidéken, sem a fõvárosban. Maguk szövetkeztek, így a színházi struktúra két új alternatívával gazdagodott: a Máté - Horvai színészosztály egy részébõl megalakult a kortárs magyar drámák bemutatására vállalkozó KoMa, az Ascher - Novák zenés-színész osztályból pedig a HOPPart Társulat, amely miközben repertoáron tartja az egykori vizsgaelõadásokat, már a második bemutatóval állt elõ az évadban. Állandó befogadóhelyükön, a Merlinben a kimúlt karácsonyok szellemét idézik meg Halálkemény - a mi dájhárdunk címen.

Az 1988-ban bemutatott, azóta klasszikussá vált Drágán add az életed című akciófilm Bruce Willis - a meztélábas, átvérzett atlétás, önfejű zsaru - alakításában idejétmúlt karácsonyi történet. A végeláthatatlan ünnepi filmek folyamába illő matiné nosztalgia egy kor után, amikor még a felhőkarcolók támasztották az eget és egy karácsonyi parti vérbefojtása hős után kiáltott. A filmben John McClane, a New York-i rendőr Los Angelesben utazik, hogy karácsonykor még egy utolsó kísérletet tegyen feleségével az újrakezdésre. Az asszony vállalati ünnepségén azonban profán fanatikusok, a széf tartalmára áhítozó német gonosztevők rontják el a hangulatot. John az egyetlen, aki akcióba lendül: megbirkózik a rendőrség tehetetlenségével és legyilkolja a terroristákat. Ne higgyünk a műsorfüzetnek, az előadás nem nyit távlatokat a modern hőseposz világába, csupán görbetükröt tart néhány közhelynek. A film színpadi adaptációja nem több mint paródia, de talán épp ez a felszínesség mutat rá arra, hogy a hősiesség nézőpont kérdése, nem komolyan vehető minőség.
Felérve a Merlin csigalépcsőjén állófogadásra érkezünk: pezsgő, narancslé, bárszékek és egy fénylő szaxofon globalizált dallamai: Merry Christmas és Happy New Year! Szilágyi Kata kihúzott szemekkel, ékes japánsággal, sűrű hajlongások közepette üdvözöl minket a Nakatomi toronyház karácsonyi partiján. Radnay Csilla (hősünk neje) bájos mosollyal fordítja szavait, míg össze nem keveredik a számtalan jókívánság és bábeli duetté alakul a szívélyes nyitány. A színházterembe lépve elkérik poharainkat, óvatosan közlekedjünk - figyelmeztetnek -, még nincs egészen kész az épület. Ahogy elfoglaljuk helyünket, fokozatosan elfeledkeznek rólunk, nem vendégek vagyunk már, hanem nézők. A vállalat széfjét kifosztani készülő német bűnözők fegyverformára feszített ujjakkal járnak körülöttünk, így a túszok szerepébe kerülünk. Gondolhatnánk a Dubrovka színházbeli támadásra, ahol altatógáz volt a nézőtúszok "hős megmentője", de a Halálkemény ennél jóval lazább szituáció. Hans Gruber, a kifinomult főgonosz szerepében Polgár Csaba simulékonyan komédiázik, Mátyássy Bence Kemény Jánosának dinamikus és ledér mentőakciója pedig rögvest elhessegeti a kínzó asszociációkat.
Az előadást a színészek jegyzik, ők adaptálták a történetet, rendezték magukat, egyedül a díszletet bízták Borovi Dánielre és Körmendi Pálra. A tér a film halálos labirintussá váló épületét meggyőzően ábrázolja. Nagy nejlonfóliák jelölik ki a járásokat, a középen álló fehér emelvényt le-felvonható nejlonfal határolja. Ez a színpad a színpadon: lift, iroda, mellékhelyiség vagy széf, az előadás végén pedig iszamos vérfürdővé alakul. Az áttetsző kulissza feltárja a színjátszás mechanizmusát, láthatjuk, ahogy a színészek várakoznak a takarásban, zenélnek a színfalak mögött, irányítják vagy épp segítik egymást. Nemcsak a szerteloccsanó agyvelőt fogják fel a jelképes falak, hanem a közösségi színházat is láttatják, ahol a színész zenész, díszletépítő és kellékes, öltöztető és fodrász is egyben.

A szereposztás rugalmas. A darab kétharmadában Takács Nóra Diana játssza a túszdrámák elmaradhatatlan szereplőjét, a várandós nőt, de miután megölik Ákost, a durván heroinista menedzsert, Tóth Simon Ferenc válik kismamává, Takács pedig először Interpol-ügynökké, majd harci helikopterré vedlik át. Szilágyi Kata mindhárom szerepében szuggesztív alakítást nyújt, Katagiként felkészült japán, Bodóként rossz nézni, ahogy Kemény János kitöri a nyakát, Róbert Júlia (a KoMa dramaturgját is így hívják) nevű rendőrtisztként határozott és kemény nő, míg el nem törik a mécses. Herczeg Tamás Alajos járőr szerepében biztos támasza nemcsak Kemény hősünknek, hanem az előadásnak is. Kiss Diána Magdolna filigrán alkata ellenére halálkemény terrorista, Bánfalvi Eszternek ezúttal nem sok babér jut, viszont annál több gyorskaja, a mackós Theó szerepében végigeszi az előadást, ki tudja miért.
Színházjegyvásárlás után érdemes kikölcsönözni a filmet is, mert bár az előadás nem követi pontról pontra a történetet, és az akciófilmes fordulatok is csak egy újszülöttnek újak, de vannak olyan részek, amelyek a film néhány konkrét jelenetére vonatkoznak, így elengedhetetlenek a színpadi poén megértéséhez. Ám a film ismerete csak kiindulópont, ugyanis a kissé bugyuta paródia idézetrendszerbe van csomagolva. Főleg a zenei betétek, musicalszerű dalra fakadások teremtenek csillogó burkot a szimpla történet köré. A csapatépítő tréning japán gyerekdalocskájától Charles Gounod Faust operájának Aranyborjú-áriájáig*, a rapptől a Szomorú vasárnapig, a karácsonyi daloktól az Európa Kiadó Igazi hőséig széleskörű a paletta. Az éneklés hagy némi kívánnivalót maga után, az elvárás főleg azért sürgető a tiszta hangok iránt, mivel zenés színészeket hallgatunk. Bár meg kell hagyni, az épület visszafoglalásáért induló rendőrségi behatolást kísérő sziluett-kórus motettája lenyűgöző, szakralizálja és egyben ironizálja a küzdelmet. A rohanó, vetített feliratok a nejlonon, a jajgató csatazaj szavakból kirakott képe ellenpontozza az ének már-már patetikus szépségét. A zenei betéteken kívül a HOPPart saját előadásai, a főiskolás múlt és az egykori tanárok is megidéztetnek. A műfajfilmes paródia színház-karikírozással párosul. Például a város áramtalanításán ügyködő szerelők egy villanás erejéig eszünkbe juttathatják a Feketeország szakijait.
A történet magyar közegbe való átültetésének lehetetlensége a végsőkig fokozza a hollywoodi abszurditást: a tótkomlósi zsaru, Kemény János elsőosztályú vidéki srác, neje, Kemény Jánosné - leánykori nevén Gúnaras Hilda - a csirketelep leépítése után egy multinál tör a csúcsra. A karrier megrontotta házasság vérrel öntözve újra szárba szökken a romokon. A végső ütközetben hősünk magyar olimpiai atlétája golyóállónak bizonyul, akár halhatatlan reményünk a kisemberek nagyságában, a Mikulásban és a Világbékében.

Fehér Anna
Fotók: Merlin Színház

* Mea culpa: Sürgető, sőt elvárható, hogy a "kritikus" felismerje Mozart zenéjét. Az előadásban ugyanis nem Charles Gounod Aranyborjú-áriája, hanem Mozart Don Giovannijából a Pezsgőária hangzott el. Csak abban reménykedhetek, hogy szarvashibám még inkább rávilágít a HOPPart Társulat munkájának szükségességére, és további áldásos tevékenységükhöz minden jót, sok sikert kívánok! Fehér Anna