Tom Stoppard: Rock´n´roll

Egy elõadás, amely megrengette a Prágai Nemzeti Színház történelmi falait. Egy elõadás, amely nem csak a cseh történelemrõl szól, hanem a rock’n’roll-ról is, hiszen a rock zene annak idején a kommunista rezsimet ellenzõk szimbólumává emelkedett. Egy elõadás, amelyet a neves underground csapat, a Plastic People of the Universe élõ zenéje kísér, és amely a zenekar egyik nagy rajongójának, a brit drámaíró Tom Stoppard-nak darabjából készült. "Ez az eladás nemcsak szól valamirõl, hanem hiteles képet ad mindarról, ami nálunk akkor végbement. A rockzene a korszak meghatározó tényezõje volt, s az ellenállás abszolút szimbólumává vált" - meséli a rendezõ Ivan Rajmont.

Egy történet

, mely egy cambridge-i professzor házában kezdődik, közvetlenül azután, hogy a szovjet csapatok megszállták Csehszlovákiát, és a bársonyos forradalom végén, a Strahovi Stadionban tartott Rolling Stones koncerttel ér véget. Egy történet, amely arról a nemzedékről szól, amelyik nemcsak ideálokat, de ideákat is követett, sőt, átélte az ideológiák korát.
Egy darab, amelyben Havel és Kundera nézetei visszhangzanak azokban a vitákban, melyeket a szereplők a vasfüggöny két oldalán folytatnak az intellektus szerepéről és a szólásszabadságról. A háttérben eközben szól a rock'n'roll - a szabadság szimbóluma. A darab ősbemutatóját 2006. június 14-én, a Royal Court-ban tartották, azóta pedig a Duke of York Színházban játsszák, változatlan sikerrel. A darab 2007. február 18-án Londonban Lawrence Olivier-díjat kapott.
Egy író, aki 1937-ben Tomáš Straüssler néven született Zlínben, és még gyerekként hagyta el szüleivel a nácik által megszállt Csehszlovákiát. Egy író, aki a világ drámairodalmának meghatározó személyisége. Darabjai kifinomult nyelven szólalnak meg, tele vannak szójátékokkal és váratlan fordulatokkal. Dialógusai valódi nyelvi párbajok, melyek mögött egy egész filozófiai rendszer húzódik meg. Szereplői szünet nélkül elmélkednek, bonyolult matematikai, fizikai vagy filológia rejtélyeket boncolgatnak, s mindezt teszik humorral és fanyar iróniával. Darabjai bizonyos értelembe véve "politikusak", mivel rólunk szólnak, társadalmunkról, erkölcseinkről, felelősségünkről.
Egy rendező, Ivan Rajmont, aki az 1960-as évektől meghatározó személyisége a cseh színházművészetnek, s aki a bársonyos forradalom után, 1989-ben lett a Prágai Nemzeti Színház művészeti vezetője, és 1997-ig vezette a prózai tagozatát.

Národní divadlo, Praha
TOM STOPPARD: ROCK’N’ROLL

Jan: David Prachař
Max: Alois Švehlík
Eleanor/idősebb Esme: Miluše Šplechtová
fiatalabb Esme/Alice: Lucie Žáčková
Ferdinand: Jan Hartl
Lenka: Petra Špalková
Nigel: Ondřej Pavelka
Milan: Vladislav Beneš
Pánsípos/Stephen: Jan Hájek
Candida: Eva Salzmannová
Gillian/Magda/Deirdre: Antonie Talacková
Kihallgató: Rudolf Stärz
Első rendőr: Jaroslav Kára
Második rendőr/Pincér: Miroslav Šnajdr
Fordította: Jitka Sloupová
Rendezte: Ivan Rajmont
Díszlet: Jozef Ciller
Jelmez: Peter Čanecký
Dramaturg: Lenka Kolihová Havlíková

Az előadás 3 óra 10 perc egy szünettel

Előadás időpontok:
Thália Színház Budapest
2008. 01. 27-28.

Az előadás 18.30 órakor kezdődik a THE PLASTIC PEOPLE OF THE UNIVERSE koncertjével

Jan, a cseh fiú Angliában nőtt fel, de hazájában doktorált. A Prágai tavasz idején ösztöndíjjal kikerült a Cambridge-i Egyetemre, ahol Max, az elkötelezett marxista professzor növendéke lesz. Jan különleges vonzalmat táplál tanárának lánya, a lázadó hippi Esme iránt. Az ő édesanyja, Eleanor halálos beteg, de élete utolsó percéig filozófiából tanítványokat korrepetál. Hazájába visszaérkezve nemcsak Jan élete, hanem világképe is megváltozik. Mint Nyugatról visszatért értelmiségit, állandóan kihallgatásokra idézik. Megfélemlítik, és amikor barátja, Ferdinand a Charta aláírására kéri, elutasítja őt. Kiegyezik a rendszerrel, csak annyit vár el, hogy a rock zenét, amiért annyira rajong, engedélyezzék. Amikor Max Prágába látogat, döbbenten tapasztalja, mennyire megváltozott a fiú. Jan azonban egy eset kapcsán rádöbben, hogy milyen is valójában az a rendszer, amelyben él. Egy rock banda (Plastic People) letartóztatása után ő is elkezd aláírásokat gyűjteni. Egy házkutatás során minden lemezét összetörik, őt magát letartóztatják. Max Cambridge-ben egy cseh diáklánytól tudja meg, mi történt fiatal barátjával. Miközben Eleanor haldoklik, a fiatal cseh lány elcsavarja a középkorú professzort fejét.

A második felvonás 1987-ben kezdődik. Esmének ugyanolyan korú lánya van, mint amilyen ő volt a Jannal való találkozás idején. Jant Prágában meglátogatja Esme újságíró férje, Nigel, aki a prágai helyzetről szeretne tudósítani. De jó "storyt" nem talál. A hősi ellenállás romantikája helyett Jan csak az unalmas hétköznapokról tud beszámolni. A bársonyos forradalom után kiderül, hogy a fennkölt elvekről szavaló Max vállalta a szovjetekkel való együttműködést azért, hogy Jan visszanyerje a szabadságát. Mindezt Jan veti a volt kommunista szemére. Igaz, hogy kiszabadult, de utána tizenkét évig csak egy pékségben dolgozhatott. Jan bevallja, hogy ő is jelentett, és pedig nem másról, mint saját professzoráról. Mindenki csak egy szem volt a láncban... Jant visszavárnák Cambridge-be, de a professzor kedvese, Lenka közbelép. Esme pedig úgy dönt, Jan élettársaként jelenik meg Prágában, s az eseményt egy valódi Roling Stons koncerttel ünnepelik meg a Strahovi stadionban.

Forrás: Thália Színház