A tizedes meg a többiek

Dobozy Imre színdarabját Korognai Károly átdolgozásában és rendezésében január 18-án este 7 órakor mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház. Az író-rendezõ-színész 1997-ben készítette el a saját változatát, amelyet elsõ, pécsi bemutatója óta osztatlan siker kísér. A miskolci elõadás fõszerepeit Korognai Károly és Bõsze György alakítja.


Szatmári György, Homonai István, Bősze György, Bodor
Németi Gyöngyi, Korognai Károly, Hunyadkürti István

A mű a "kisember" története a "nagy" háborúban: elkerülni a kivégzést, rálelni az éléskamrára, kihasználni a menekülési lehetőségeket. A történet szerint a második világháború végóráiban a találékonyságával a jég hátán is megélő Molnár tizedes a német visszavonulás zűrzavarából szeretne ép bőrrel és némi anyagi haszonnal kimenekülni. Magához vette az ezredpénztárt, és egy elhagyott kastélyban húzódott meg...

A Dobozy Imre kisregényéből készült filmet 1965-ben mutatták be. A tizedes meg a többiek a magyar film 1945 utáni korszakának legnépszerűbb vígjátéka ... Ha azonban Dobozy Imre kisregényéből halálosan komoly partizánfilm készült volna, a műre ma már talán senki nem emlékezne. Színpadi adaptációja, a pártpolitikai hangvételű szomorújáték ugyancsak feledésbe merül, ha nem készül belőle vígjáték. Korognai Károly 1997-ben készítette el a saját változatát.


Korognai Károly, Bodor Németi Gyöngyi, Szegedi Dezső

A Korognai-féle verzióban a helyszín és a szereplők nevei megegyeznek az eredetivel, a hangsúly azonban az életszerű szituációkban megjelenő verbális humorra került. Míg a filmben Gáspár és Fekete  szerepe csak egy-két mondat, addig Korognai Károly változatában kibontott, önálló karakterként jelennek meg, az SS-hadnagy pedig magánszámot kapott. Dramaturgiai szempontból alapvető különbség, hogy a sebesült orosz partizánt nő alakítja.

"A korábbi - a pécsi, a szegedi, a békéscsabai vagy a veszprémi - bemutatókon azt tapasztaltam, hogy még a legfiatalabb korosztály is világosan érzékeli az ábrázolt szituáció groteszkségét, és képes azt elemelni a mindennapoktól. Érzik, hogy ebben a kultuszdarabban a legfontosabb üzenet az identitás keresése és megtalálása." idézi fel Korognai Károly író-rendező-színész a hajdani előadásokat.


Bősze György, Fandl Ferenc

Dobozy Imre - Korognai Károly
A TIZEDES MEG A TÖBBIEK
- komédia két részben -

Albert: BŐSZE GYÖRGY
Tizedes: KOROGNAI KÁROLY
Gáspár: HUNYADKÜRTI ISTVÁN Jászai-díjas
Fekete: CHAJNÓCZKI BALÁZS
Gálfy: HOMONAI ISTVÁN
Suhajda: BAJ LÁSZLÓ
Szijártó: SZATMÁRI GYÖRGY
Szása: BODOR NÉMETI GYÖNGYI
Dunyhás SOMLÓ ISTVÁN / LUKÁCS GÁBOR
Erdész: SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas
Walter:  OSVÁTH TIBOR
SS hadnagy: FANDL FERENC
Krasznavölgyi: KULCSÁR IMRE

Díszlettervező: VAYER TAMÁS †
Jelmeztervező: BOZÓKI MARA
Színpadmester: FARKAS GÁBOR
Ügyelő: OREHOVSZKY ZSÓFIA
Súgó: SIMONFI ADRIENN
Rendezőasszisztens: GRIBOVSZKY PÁL

Rendező: KOROGNAI KÁROLY

Bemutató:
2008. január 18., 19 óra - Nagyszínház


Fandl Ferenc, Osváth Tibor (háttérben)

Túlélőkomédia
Korognai Károly író-rendező és Tizedes
Méhes László interjúja

Ha Dobozy Imre kisregényéből, A tizedes meg a többiek történetéből halálosan komoly partizánfilm készült volna, a műre ma már senki nem emlékezne. Színpadi adaptációja, a pártpolitikai hangvételű szomorújáték ugyancsak feledésbe merül, ha nem készül belőle vígjáték. Korognai Károly tíz évvel ezelőtt, 1997-ben készítette el a saját változatát, amelyet első, pécsi bemutatója óta osztatlan siker kísér. Az író-rendező-színésszel a darab kapcsán egy történelmi korszak szellemiségéről, a múlt és a jelen párhuzamairól, a jellemek és karakterek tipikus vonásairól beszélgettünk.

- A tizedes meg a többiek sikerét nem könnyű megfejteni, hiszen az eredeti mű nem is vígjátéknak készült. Mi a Korognai-féle színdarab keletkezéstörténete?

Korognai Károly: Dobozy Imre a világháború borzalmairól szóló tézisregényt írt, amelyben emberi viszonyokat, morális kérdéseket feszegetett. Humortalan, pártos, politikai töltésű munkának ígérkezett a regényből készülő film is, ha nem lett volna ott a stábban Keleti Márton rendező mellett asszisztensként Szász Péter filmrendező. Úgy mondják, neki köszönhetjük, hogy a figurákat alakító kiváló színészekkel - Sinkovits-csal, Darvassal, Majorral, Márkussal - szövetkezve a forgatás közben vígjátékká fordították át az egyébként érdektelen cselekményt. Tény, hogy óriási a különbség a regény és a film között! Az eredeti, Dobozy írta színdarab sem volt más, mint egy unalmas szomorújáték. Kiderült ez számomra, amikor 1997-ben a pécsi színház felkérésére rendezőként foglalkozni kezdtem a szövegkönyvvel. Szabad kezet kaptam, ezzel gyakorlatilag lehetőséget arra, hogy egy másik darabot írjak. Csupán a helyszín és a szereplők nevei maradtak azonosak.

- Tehát az eredetitől ismét egy markánsan eltérő változat született. Milyen szempontok, elvek szerint dolgozott?

Korognai Károly:  Az én változatomban a hangsúly az életszerű szituációkban megjelenő verbális humorra került. Emlékezzünk csak vissza! Gáspár és Fekete szerepe a filmben két-két mondat - nálam kibontott, önálló karakterek. Márkus László a film német tisztjeként három mondatot mondott el - ezzel szemben az SS-hadnagy nálam önálló jelenetet, magánszámot kapott. Ezek azok a részletek, amelyek miatt a színpadi előadásban nem kereshetünk semmiféle korábbi filmes élményt, hanem csak a figurát alakító színészt láthatjuk a megírt szerepben. Nagyjából Molnár tizedes, Albert és Gálffy szerepköre stimmel - és ezzel le is zárultak az egyezések. Dramaturgiai szempontból pedig alapvető különbség, hogy a sebesült orosz partizánt az én verziómban nő alakítja.

- Miért látta szükségét ennek?

Korognai Károly: Szélesebb dimenziókat nyit meg a katonás környezetben egy női szereplő feltűnése. Attól a pillanattól új fordulatot vesz a történet, és átalakul a mondanivalója. Egy sebesült, fiatal nő megmentése egészen más helyzetet teremt, mintha csupán egy sebesült orosz katonáról lenne szó!

- Vannak olyan helyzetek, mondatok, amelyek azért emlékeztetnek akár a Dobozy-regényéből, akár a filmből ismert cselekményre?

Korognai Károly: A darab megszületése óta soha senki nem kérte számon rajtam A tizedes meg a többiek eredeti történetét vagy a filmben ábrázolt cselekményt, mert pontosan tudni, hogy egy szó sem egyezik meg ezekkel. Néhány kulcsmondat természetesen kötelez, olyanok, mint "Az oroszok már a spájzban vannak...", vagy az "Elvtársak, ide lőjetek!", még ha a színdarabban ezek nem is feltétlenül találóak. Viszont változtathatatlan az a történelmi miliő is, amelyben ez a hamisítatlan túlélőkomédia játszódik.

- Apropó túlélés. Tartózkodjunk attól, hogy párhuzamot keressünk a cselekmény, az alakokban rejlő történelmi archetípusok és a jelen valósága között?

Korognai Károly: Ha valaki akar, találhat párhuzamot, de direkt rendezői szándékú aktualizálás nem célom. Még gondolati szinten sem, mert nincs rá szükség. Egy jó darab, ha működik, akkor aktuális. Persze, ha az emberek ma a túlélésben gondolkodnak, vagy ilyesféle gondolatokat kényszerít rájuk egy adott társadalmi környezet, akkor magukra ismerhetnek - de a feszültséget a humor legalább feloldja a színházban.

- A tizedes történetében felbukkanó sztereotip alakok - a náci, a nyilas, a kommunista, az ügyeskedő, a kispolgár, a zsidó - azonban ilyen-olyan formán, de mégiscsak jelen vannak a mindennapjainkban!

Korognai Károly: Arról nem a darab tehet, hogy aktualitása volt és van ezeknek a karaktereknek. A korábbi - a pécsi, a szegedi, a békéscsabai vagy a veszprémi - bemutatókon azonban azt tapasztaltam, hogy még a legfiatalabb korosztály is világosan érzékeli az ábrázolt szituáció groteszkségét, és képes azt elemelni a mindennapoktól. Érzik, hogy ebben a kultuszdarabban a legfontosabb üzenet az identitás keresése és megtalálása.

- De hogyan találja meg a maga identitását Korognai Károly, aki jelen esetben hármas "szereposztásban" alakítja egyszerre és egyidőben a darab szerzőjét, rendezőjét és egyik kulcsfiguráját, Molnár tizedest?

Korognai Károly: A helyzet skizofrénnek tűnhet, de számomra nem az. Ha úgy vesszük: a szerző szabad kezet ad a rendezőnek, így felszabadítja az alól, hogy szigorúan ragaszkodjon a szövegkönyvhöz. A színész pedig felszabadítja a rendezőt az alól, hogy számon kérje a korábbi rendezései alkalmával már bevált színpadképet. Ötödik alkalommal rendezem a darabot, így eljutottam arra a pontra, hogy már nem kell föltétlenül ragaszkodnom a saját elképzeléseimhez, mert tudom, hogy maga a darab működik.

- Azt is tudja előre, melyek lesznek az előadás csúcspontjai?

Korognai Károly: Három ilyen erős dramaturgiai pillanat van. Az első, amikor falhoz - a közönség elé - állítják egy sorba a társaságot, és egymás után mondják rejtői hangulatú poénjaikat. A másik, amikor a katonalány fölébred az operáció után, és többiek ismerkednek vele. A harmadik pedig a német tiszt monológja, amelyhez igen erős komédiási véna kell. Olyan alakítás, amely a helyére teszi a figurát. A többi alaknál típusokat kell megszemélyesíteni. Ezeket a karaktereket, archetípusokat nem kell megújítani. Ez a lényeg. És fontos, hogy a színészeknek nem kell történelmi leckét adnom a darab igazságáról. Adjanak ők - no nem leckét, hanem élményt - a közönségnek!

További információk, interjúk, érdekességek és képek A Tizedes meg a többiek című előadásról a Miskolci Nemzeti Színház honlapján, a www.mnsz.eu oldalon, valamint a Színházi Estékben, a miskolci Nemzeti lapjában találhatók.
A Színházi Esték legközelebbi száma 2008. február 18-án jelenik meg.


Forrás: Miskolci Nemzeti Színház
A felvételeket Bócsi Krisztián készítette