Füst Milán: A lázadó

Sándor, a neves író és fiatal felesége, Olga külföldön kezeltetik a férfi tuberkulózisát. A betegség és az összezártságban eltöltött hetek Sándort kibírhatatlanná, szeszélyessé és elkeseredetté teszik, míg felesége féktelen életvágyát a  kötelességtudás béklyózza le; mindketten elégedetlenek, és ezért egymást marják.

A feszült hangulatot látszólag oldja, hogy megérkezik Olga nővére és apja, akik egy "csodagyógyszert" hoznak Sándornak. A mélyből azonban régi és új sérelmek bukkannak fel, a kispolgári gondolkodás ellen küzdő Sándor egyre elkeseredettebben harcol felesége és családja önző korlátoltsága ellen, mígnem kezdeti piszkálódása groteszk haláltánccá nemesedik.

Füst Milán 1919-ben írt egyfelvonásosa a komor történet ellenére mégsem nevezhető tragédiának: mélységes irónia és maró gúny hatja át minden sorát, abszurdba hajló párbeszédekkel és végletes figurákkal. A szerző kitűnő érzékkel egyensúlyoz nevetés és megrendülés között, széles skálán vonultat föl helyzet- és jellemkomikumot. A lázadó fergeteges tragikomédia a halálfélelemről, a házasság kínjairól, a művész sorsáról egy kisszerű világban; igazi színházi csemege, mely méltatlanul ritkán "kapható" a magyar színpadokon.

Füst Milán:
A LÁZADÓ
(Istenkeresés egy részben)

SÁNDOR: QUINTUS KONRÁD
TINI MAMA: XANTUS BARBARA
OLGA: EGRES KATINKA
PAPA: BARANYI LÁSZLÓ
PINCÉR: FARKAS SZILÁRD
ZENÉSZ: CSERTA GÁBOR

Díszlet: Daróczi Sándor
Jelmez: Velich Rita
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
A rendező munkatársa: Farkas Szilárd

Rendező: Béres Attila

Bemutató: 2008. február 08.

További előadások: 
2008. február 17., vasárnap 20.30
    2008. február 24., vasárnap 20.30
    2008. március 4., kedd 20.30
    2008. március 5., szerda 20.30
    2008. március 18., kedd 20.30

Forrás: Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Fotó: Gulyás Buda