Mayenburg: A csúnya

Április 18-án kerül bemutatásra az Új Színház Stúdiószínpadán Marius Von Mayenburg kortárs német szerzõ A csúnya címû darabja Szabó Máté rendezésében. Tovább kattintva megtekinthetik/elolvashatják az alkotókkal készült interjút, és a mozgóképes ajánlókat - egy hosszabbat és egy rövidebbet.

• TV spot

• Interjú az alkotókkal

- Ki, illetve kik a csúnyák?

Gáspár Sándor: Lette egy egyszerű átlagember, egy feltaláló, aki a saját találmányát szeretné bemutatni egy szakmai vásáron. Ha nem lenne csúnya; akkor megtehetné. A szereplőket körülvevő világban viszont a forma meghatározó, tehát szépre kell operáltatnia magát. Ez a legegyszerűbb képlete az előadásnak. Én nem tudok mit kezdeni azzal, hogy szép vagyok... a kollegáim játsszák el ezt. Az ő életük picit bonyolultabb, mert ők több szerepet játszanak. Lia egyrészt az én feleségemet, másrészt az én 70éves, milliomos szeretőmet, Sanya pedig...

Almási Sándor: Én a szerető fia vagyok, aki idősebbnek néz ki, mint a mamája.

Gáspár Sándor: És ő egyébként az én asszisztensemet is alakítja.

Pokorny Lia: Aki később a feleség szeretője lesz.

Gáspár Sándor: Úgyhogy ennél világosabban elmondani nem is lehet..

Pokorny Lia:  És Sanya (Almási Sándor) mint Karlmann, Lette asszisztense és mint az én fiam később szintén átoperáltatja az arcát, ugyanolyanra, mint a Lettéé.

- Most már minden világos...

Gáspár Sándor: Szerintem a darab a személyiség és az individum védelmében íródott. Mély rétegeket érint. Felhívja a figyelmünket arra, hogy tiszteljük az ént, tiszteljük a mást, ne akarjunk megfelelni trendeknek. Mayenburg nagyon virtuózan, rendkívül mulatságosan és olykor tragikusan bánik a gondolatokkal.


Pokorny Lia, Gáspár Sándor, Almási Sándor


- A próbán azt figyeltem meg, hogy a közös munka nagyon jó hangulatú, kicsit olyan, mintha együtt rendeznétek a darabot...

Almási Sándor:  Nagyon közvetlen a kapcsolat közöttünk a munka során és oda-vissza "dobáljuk a labdákat". A darab kevés szereplős, a témája miatt is alkalmas arra, hogy sokkal személyesebb gondolatokat osszunk meg egymással és kötetlenebbül tudjunk dolgozni.

Gáspár Sándor: Nincs aki fent ül, nincs aki pedig lent; itt bátran áthághatjuk az úgynevezett szabályokat. Észrevettem a Mátén, hogy nagyon szereti -ahogy te mondtad- ha a labdákat dobáljuk és természetesen ő az, aki eldönti, hogy mit tud belőlük használni. Szereti, ha mi is inspiráljuk őt.

Pokornyi Lia: Eközben az is nagyon jó, hogy a Máté pontos, erős keretet adott nekünk, mindenképpen az ő gondolatai és ízlése alakítják az előadást, megérezte milyen Mayenburg nyelve. Azért is indul be nagyon sokszor a fantáziánk, mert egy erős talajt adott nekünk. Különös szabályrendszere van a darabnak, ezért ledob minden kisrealista dolgot magáról, a költészet és az egyszerűség felé megy. Előfordul, hogy kipróbálunk valamit és emiatt egyszerűen nem működik.... Nagyon szeretjük ezt a munkát.

- Ritka lehetőség lehet nektek egy ennyire különös hangulatú, kortárs darab?

Gáspár Sándor:  Nagyon bátor az írás abból a szempontból is, hogy sokat bíz a közönség intelligenciájára. Csúsztatott dramaturgiát használ, a nézők mindig később tudják meg, hogy mi éppen milyen szerepben játszuk azt, amit játszunk. Ez a bátorság minket arra kötelez, hogy mi is szabadok legyünk. Ritkán jut ilyen lehetőség a színészeknek, mert manapság meghatározó a biztonság; a közönséget igenis be kell tudni vinni a színházba. Viszont amikor egy színház kísérletet tesz, akkor az a színészeknek nagyon nagy öröm és ez egy bátor kísérlet.... Na, most lebeszéltem a nézőket...

- Milyen alkotó Mayenburg? Miért választottad A csúnyát megrendezésre?

Szabó Máté: Marius von Mayenburg egy kortárs, német szerző, 30valahány éves. Magyarországon eddig három darabot mutattak be tőle (Hideg gyermek, Paraziták, Lángarc). Én azért választottam A csúnyát, mert újszerű, sok színházi hagyománnyal szembe megy és nagyon izgatott a szerkezete, dramaturgiája, a témája, ami szerintem nagyon jól reflektál azokra a folyamatokra, amik ma léteznek a világban. Sok olyan kérdést vet fel bátran, amivel nem nézünk szembe. Mit jelent a szépség -ez a kérdés az én életemben is nagyon sokszor felmerült-, mi a különbség kívül és belül, mit lehet látni kívül egy emberből, mi van odabent és ezek sokszor mennyire különbözőek és így tovább. Nagyon bátor túlzásokkal él; a tudatalattinkban jelen lévőt nyíltan, természetesen, valóságként mutatja meg. A darab maga is abba az irányba megy, amerre a világ, de az embert, mint kerek egészet szemléli, mindenféle előítélet nélkül. Megmutatja, mik azok a kis dolgok, amiken elcsúszunk. Eközben pedig költői marad.


Szabó Máté

- Miért a fekete-komédia meghatározás? Lehet azt mondani, hogy ez egy abszurd mű?

Szabó Máté: Durva humora van, tehát nem finomkodik egyáltalán... Nagyon sok örömet okozott nekünk a szöveg, sokat szórakoztunk rajta. Volt olyan, hogy a röhögéstől nem tudtuk folytatni a próbát. Ijesztően sok ziccer van benne, jól tálalja saját magát, egyre kevésbé fogyasztható dolgokat tesz fogyaszthatóvá. Az első felét megmutattuk a nézőknek a színházi világnapon és ez akkor beigazolódott. Ez egy nagyon nagyon nagy alkotás, nagyon nagy mű.
A darabban Lette kérdezi a feleségét Fannyt: "lehet hogy nem nézek ki jól, de ne hogy már emiatt ne mehessek el a kongresszusra, azért ez abszurd, vagy szerinted nem abszurd?" és erre Fanny nem válaszol semmit. Abszurd, vagy nem abszurd? A helyzet abszurd, vagy a világ abszurd? Nem lehet tudni. Tulajdonképpen olyan helyzeteket látunk kicsit eltúlozva, ami a valóságban is megtörténik. Abszurd világban élünk és azt nem tudom megmondani, hogy ehhez képest a darab abszurd-e, ahogy a felség sem.

- Filmszerű?

Szabó Máté: Igen, az. Amikor a sebész arról beszél, hogy hogyan fogja megoperálni Lettét, azt mondja, hogy a műtét során operatíve kell azt eldönteni. Mi is a műtét, azaz a próbák során operatíve döntöttünk mindenről. A darab tulajdonképpen mindenfajta szcenikai próbálkozást kigáncsol. Olyan, mintha nagyon unta volna a színházat Mayenburg és emiatt minden létező konvencióval szembe ment volna. A darab, a szerkezete is valahogy csúnya, vagyis úgy szép, hogy nem akar az lenni. Akár négy széken is elő lehetne adni. Nagyon szeretem azt a fajta színházat, amikor négy széken ülnek; de nagyon izgatott az, hogy ezt elhelyezzük a térben, hogy együtt haladjunk vele. Ennek következtében ülök itt egy futószalagon (díszletelem), amit Khell Csörsszel közösen találtunk ki, ahogy az egész díszletet.
Nagyon jó lehetőséget kaptam itt az ÚJ Színháztól. Szabadon gondolkodhattam.

Marius Von Mayenburg: A csúnya
- fekete komédia -
(Fordította: Veress Anna)

Lette: Gáspár Sándor
Fanny: Pokorny Lia
Scheffler: Nagy Zoltán
Karlmann: Almási Sándor

Díszlet: Khell Csörsz
Jelmez: Balla Ildikó
Dramaturg: Hársing Hilda
Ügyelő: Kollár Lajos
Súgó: Murzsa Kata
Rendező munkatársa: Pozsgai Rita

Rendező: SZABÓ MÁTÉ

ÚJ Színház  - Stúdiószínpad
Bemutató: 2008. április 18.

Mayenburg hősét, Lettét, a tehetséges feltalálót egy napon hatalmas megrázkódtatás éri. Arról értesül, hogy őt mindenki rettenetesen csúnyának tartja, még a felesége is. Ráadásul ez a rettenetes csúnyaság megakadályozza abban, hogy legújabb találmányát bemutassa egy szakmai vásáron, mert az ő arcával még a legszenzációsabb dugattyú-kapcsolót se lehet eladni... Lette rövid csüggedés után elhatározza, hogy változtat sorsán, és plasztikai sebészhez fordul. A műtét remekül sikerül, és a "csúnya férfi" élete egy csapásra megváltozik.

• Fotógaléria