A léggömb elrepül

A sokunk számára oly kedves költõ verseibõl, újságcikkeibõl, útleírásaiból, novelláiból szerkesztett est, egy igazából felnõni sosem akaró, az életet, a játékot szenvedélyesen szeretõ fiatalember portréja Fesztbaum Béla tolmácsolásában a Vígszínház Házi Színpadán.

A LÉGGÖMB ELREPÜL
Fesztbaum Béla Kosztolányi estje

Konzultáns: Deres Péter
Játéktér: Nemes Takách Kata

További munkatársak:
Krisztiáni István, Ruga Viktor, Komoróczky Gábor, Nyúl Nóra, Gombár Mari, Földes László

VÍGSZÍNHÁZ HÁZI SZÍNPAD
2008. április 23-án, szerdán este 19.30
2008. április 28-án, hétfőn este 19.30

Az est szünet nélkül kb. 80 perc.

Könnyed és elegáns, a komoly mondanivalót is gyakran bohócmaszk mögül előadó poéta, a magyar nyelv csodálatos virtuóza. Kíváncsi utazó, szellemes csevegő: gyerekkorról, családról, pesti kávéházakról és a Vatikánról. A múlt és az értékek tiszteletéről, emberi és művészi feladatainkról, az alkotásról. Távoli csillagokról és féltve őrizgetett elsárgult fényképekről. Az írásról. A színházról.

Éljük bármelyik életszakaszunkat, legyen a dalunk boldog vagy szomorú, álljunk rivaldafényben, vagy kacsintson ránk az elmúlás, Kosztolányi írásai arra tanítanak, hogy nyitott szívvel, gyermekségünket megőrizve és érzékenyen az élet apró dolgainak költészete iránt, harmonikusabb és derűsebb lehet földi utazásunk...


Fesztbaum Béla sokoldalúságát aligha lehet vitatni. A Könnyű Esti Sértés színészzenekar zongoristája, kabaré-műsorok szívesen látott vendége - pár éve a Spinozában világra hozta a saját Pesti Cabaret-ját is -, s nem utolsó sorban az újlipótvárosi teátrum jeles karakterszínésze. Sokoldalúságával egyvalami vetekszik, a munkabírása. Áprilisban harmincegy előadása van. "Csak" huszonkilenc lenne, ha nem jut eszébe, hogy fellépjen a Házi Színpadon is. Életében először egyes-egyedül a színen. Illetve, dehogy van egyedül. Vele lesz a költő, Kosztolányi Dezső. Róla, róluk szól A léggömb elrepül című önálló est.

- Mi késztetett rá, hogy belevágj?

Fesztbaum Béla: Azt szokták mondani, általában azok csinálnak önálló estet, akik valamiféle kiéletlen vágyat hordoznak belül, s szeretnének a szabadidejükben valami hasznosat kezdeni. Azt gondolom, ez rám nem érvényes. Nekem az a fő célom, hogy Kosztolányit, a költőt felmutassam, közelebb vigyem a nézőkhöz. Ő a főszereplő. Ha embereket megkérdezik, a költők közül kire emlékeznek szívesen, általában az elsők között említik a nevét. Még ha nem is ismerik pontosan, van egy távoli sejtés vele kapcsolatban: hogy valaha szép élmények fűződtek hozzá. Ezt a hitüket szeretném megerősíteni. A közel másfél óra valahol félúton van az irodalmi est és a színházi előadás között. Az ötlet egyébként úgy született, hogy néhány évvel ezelőtt meghívást kaptam egy felolvasó-estre szeretett gimnáziumomba, Szentesre. Régi kedves tanárom egy Kosztolányi-novellát "osztott rám" az Esti Kornél ciklusból. Ez volt a hívó szó, amelynek nyomán elkezdtem mélyebben beleásni magam a Kosztolányi életműbe.

- Ki segített a szerkesztésben?

Fesztbaum Béla:Senki. Az utolsó simításokat Deres Péter, színházunk dramaturgja - akivel egyidősek vagyunk, s mindketten nagyon kedveljük a szerzőt - végezte el.

- Milyen szempontok alapján válogattál?

Fesztbaum Béla:A magam (szubjektív) szempontjai alapján. Nem volt egyszerű, mert hihetetlenül gazdag életművel találkozik az ember. Bárhová nyúlsz, kincseket találsz, lett légyen az vers, regény vagy novella. Az est gerincét a versek és a szépirodalmi színvonalú publicisztikák adják, továbbá útleírások és színházi tárgyú írások is helyet követeltek benne. Valamiféle laza időrendűséget is észlelhet majd a közönség, amely a gyerekkortól ível az ifjúságon át az érett férfiúi korszakig. Nem szerepelnek benne viszont olyan emblematikus versek, mint például a Hajnali részegség vagy a Szeptemberi áhítat. Úgy érzem, az még nem az enyém. Nem akarok olyan súlyokkal játszani, amelyeket nem bírnék el.

- Eljátszod, vagy megidézed a költőt?

Fesztbaum Béla:Írtam magamnak egy Kosztolányi szerepet, ami reményeim szerint, a végén összeolvad a színésszel. Legalábbis szeretném picit egy alakká gyúrni.

- Mitől lesz színházi est a költészetből?

Fesztbaum Béla:Többek közt attól, hogy Nemes Takách Kata díszlettervező segítségével sikerült olyan játékteret kialakítani, amely - ha akarom - szobabelső, ha akarom, kávéház vagy éppen vonatfülke. Sok-sok könyv is eleme a díszletnek, valamint egy zongora, amelyhez odaülök röpke időre. Ám a muzsika inkább aláfestő zeneként játszik fontos szerepet, Kosztolányi kedvenc zeneszerzője, Beethoven zongoraszonátáiból hangzanak el részletek.

- Álltál már korábban egyedül a színpadon - közel másfél órát?

Fesztbaum Béla:Nem, még soha.

- Nem félsz?

Fesztbaum Béla:Természetesen kicsit félek, de igazából ez egy pozitív izgalom. És nem vagyok egyedül. Úgy érzem, a szerző fogja a kezem föntről és jóféle energiákat bocsájt rám. Az önálló est kapcsán még hadd mondjam el, nagyon sokat kaptam egykori főiskolai tanáromtól, Bálint Andrástól, aki az önálló est műfajának egyik nagy doyenje. Az ő példája bizonyítja, hogy igenis le lehet kötni a néző figyelmét.

- A léggömb elrepül. Mire utal a cím?

Fesztbaum Béla:Ez egy Kosztolányi novella, amelynek csak a címét kölcsönöztem. Röviden arról szól, hogy egy apának nagyon beteg a kisfia. Ám hiába eszelnek ki számára különböző gyógymódokat, semmiféle szer nem segít rajta. Végül azt tanácsolják a papának, vegyen a gyereknek egy léggömböt. Ő hitetlenkedik, de megveszi. És mit ad isten, a kisfiú ettől a pici játéktól, ettől a színes semmiségtől életre kap, meggyógyul. Olyannyira, hogy egyszer csak a léggömb a kisfiút felemeli és elszáll vele.
Reményeim szerint az est végén, a Házi Színpadon is elrepül egy vagy két léggömb...


Kiss Péter
fotó: Szilágyi Lóránd