Interjú Béres Ilonával

Béres Ilona: Szép lesz az előadás szerintem. Fáradtak vagyunk, de élvezzük a munkát. Reggel kilenctől este tizenegyig próbálunk... Egy kínai vers jutott az eszembe a próba végén: "De én halálom után sem látlak kedvesem, mert nem hiszek ebben és nem hittél te sem, de éjszakánként, mikor rád gondolok, látom a porban fáradt homlokod."

- Miért jutott ez a vers eszébe?

Béres Ilona: Mert egy költői képpel zárul a mi kicsit szürreális előadásunk.
Ez a negyedik produkció amiben együtt dolgozunk Guelmino Sándorral -akit nagyon nagyra becsülök. Ő a Máli nénit a darab végén áthelyezi egy másik dimenzióba. Ezt úgy jeleníti meg, hogy van egy gang a díszletben, ami egy másik szintet jelez. Máli néni a darab végén felmegy oda, lent hagyja a realitást. Halottaskocsira nem szállunk fel kofferrel - ezt szokták mondani. Máli néni azt a táskát, ami szinte állandó jelzője, leteszi és felmegy Novák bácsihoz. Ő egy káposztával várja. A darabban elhangzik, hogy Novák bácsi onnan fogja tudni, hogy meghal, ha valaki káposztát visz neki. Máli néni megsimogatja az üres babakocsit, ami az erkélyen áll, mert az élete nagy fájdalma, hogy nem lett gyereke. Megkérdezik tőle, hogy az egyik főszereplő a gyereke-e és a szokásos választ adja: "mit tudom én, minden lehet". Ezután kiballagnak Novák bácsival a térből. Marad egy kis titokzatosság a végén. 


Béres Ilona, Balsai Móni
 
 
- Máli tudatosan szövi a szálakat?

Béres Ilona: Ez olyan, mint amikor valaki beledob egy követ egy tócsába és megvárja, hogy merre fodrozódik a víz. Málinak egy gondja van, hogy a beteg, idős férjét, Novák bácsit eltartsa. Ők tönkrementek és ezért mondja Máli, hogy: "koldulni megyek, mit csináljak". Mindenre képes a férjéért. Úgy jellemezném, hogy olyan, mint egy öreg Puck. Keveri a szálakat és nézi, hogy ki hogy reagál rá. Ha kérdik, hogy "mit fog neki mondani néni", akkor a válasza az, hogy "mit tudom én, majd mond ő valamit". Nagy játékos.

- Tulajdonképpen ő kockáztat a legtöbbet, mégis nyugodt.

Béres Ilona:  Igen, de olyan sokmindent átélt már, olyan keserű, hogy  nyugodt tud maradni. Sándor szenzációsan megfogalmazta: Máli múltja jelen van az előadásban, a díszletben. Be van szorítva egy olyan térbe, ahol látszik, hogy a jómódból lecsúszott a szegénységbe. A bútorai megmaradtak, de nem férnek el a szobában, ahol lakik. Egy szekrényen keresztül kell nála közlekedni, a hintaszéke a szekrény tetején van.  Kárpáti Enikő fantasztikus ruhái is finoman jelzik, hogy milyen a helyzete. A második részben, amikor Máli már összecsipegetett egy kis pénzt, akkor jobb blúzt, jobb cipőt visel. Málinak fontos az anyagi biztonság, ezért mindenre képes, de mélyen megveti a gazdag embereket. Átlát rajtuk.
Őze Áron, Béres Ilona
 
 
- De ő maga is kihasználja őket.

Béres Ilona: Igen, arcátlanul... és közben nézi a határokat, a hatást. A tegnapi próbán volt egy megrendítő pillanat a színpadon. A vezérigazgató, kiábrándul, kétségbeesik, megöregszik a történet során. Szélyes Imre annyira gyönyörűen játsza, hogy én Máliként kicsit elszégyelltem magam a viselkedésem miatt. Sokféleképpen el lehet játszani ezt a szerepet, de a Sándor szeretné, ha Máli úgy nézné a környezetében lévő embereket, mint bogarakat a mikroszkópon keresztül. Ha hagyná, hogy szenvedjenek, mert tudja, hogy ezáltal változhatnak. Végül a Máli is megenyhül, például odabújik az igazgatóhoz és azt mondja: "nagyon okos vagy, ha belátod, hogy megöregedtél, ha belátod, hogy le kell mondani a fiatal lányról". Nem mindig egyszerű, ha az ember karaktere nem egyezik azzal, akit játszik; de én nagyon szeretek fölvállalni kevésbé vonzó tulajdonságokat is. És szeretem ezt a szürreális világot, amiben mi játszunk.